1 A Kisfaludy Balatonfüred előtt

A zömmel nyárra eső szabadságok jelentős részét az emberek többsége rendszerint valamilyen vízpart közelében szereti tölteni; különösen az utóbbi időben jellemző rekkenő hőségben. E szempontból hazánkban kitüntetett szerepe van a Balatonnak, mint Közép-Európa legnagyobb tavának. Manapság a víz mellett enyhülést keresők többsége viszont aligha gondol bele abba, hogy tó és környéke éppúgy színtere volt történelmünk fontos eseményeinek, mint az ország bármelyik más tájegysége. Így volt ez a 19. században, mind a reformkor, mind pedig a szabadságharc időszakában is.

A Balaton reformkorral kapcsolatos legjellemzőbb története talán a tavi gőzhajózás megteremtése. Noha a Dunán már 1817-től, a Tiszán pedig az 1830-as évek elején megjelentek az első lapátkerekes gőzhajók, mint az új kor előfutárai, ez Kelet-Közép-Európa legnagyobb taván még váratott magára. Noha a „magyar tenger” ekkor sem volt igazán „holt tenger”, hiszen mind a környékbeli halászok bárkái, mind a Keszthelyt uraló Festetich-család só- és postaszállító vitorlásai, illetve kompjai járták a habjait, mégis kihasználtsága jóval elmaradt nyugatabbra található társaitól. Hangot adott ennek mind az Angliából Magyarországra érkező, majd Erdélyben letelepedő angol utazó, John Paget, mind a környéken élő magyar birtokos, a későbbi szervezésben fontos szerepet vivő Hertelendy Károly, de még maga az 1842-ben a vízparton nyaraló Kossuth Lajos is. Hiszen a korban már népszerű gyógy- és fürdőhely, a számos társasági eseménynek (így az Anna-bálnak is) helyszínt biztosító Balatonfüred további fellendülése is nagyban függött a közlekedési viszonyok javításától. A helyzetet legtalálóbban mégis a legnagyobb magyar, a honi vízi közlekedés fejlesztéséért legtöbbet tevő gróf Széchenyi István foglalta össze: „Szép ez a Balaton…, mégis az embernek a szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. Húsz mérföldnyi sima út, s rajta mégis egyetlen hajó sem libeg… Volna csak másutt e tó, amarra nyugat felé, s virító városok körítenék, s fürge gőzösök ünnepelnék az emberész diadalát.” A közlekedés modernizálását sürgető reformerek, illetve az addigi előnyös helyzetük megőrzésére törekedő, az elmaradott viszonyokat konzerválni akaró Festetichek „huzakodásának” végül az vetett véget, hogy 1844-ben híre ment: Bécsben egy osztrák vállalkozás készül monopóliumot szerezni a balatoni gőzhajózás megindítására. Ezt már mégsem lehetett hagyni, így 1845. december 27-én Pesten a Balatoni Gőzhajózási Társaság Széchenyi vezetésével megtartotta előkészítő ülését, majd 1846. április 5-én hivatalosan is megalakult a társaság a gróf elnökletével, amely április 9-én elfogadta a Kossuth által is előkészített alapszabályt.

2 Gróf Széchenyi István

A részvénytársaság első tette egy modern lapátkerekes gőzhajó megépíttetése volt. A gőzhajó gépeit ugyan Angliából kellett megrendelni, de a hajótestet és az egyéb szerelvényeket már a nemrég alapított Óbudai hajógyár készítette el, amelyeket kocsikon szállítottak Balatonfüredre, ahol aztán az összeállításra sor került. Hogy a modern jármű mekkora csodálkozást keltett a környékbeliekben, jól mutatja egy korabeli anekdota. Eszerint Széchenyi István a hajóépítés ideje alatt az ottani, lerakott szerelvényeket őrző csősszel, bizonyos Ujj Jánossal elegyedett beszélgetésbe: „Uram, az emberek azt mondják, bolond dolog ez! Ki látott már, uram, hajót vasból? Fölcsúfolódnak az urak ezzel a vashajóval, elül a vízben! Mégiscsak bolond az ánglus! – Megmagyarázta nekik János, hogy a hajónak kereke lesz? – Meg én, uram, de nem hiszik! – Hát azt megmagyarázta-e nekik, hogy a kereket gőz hajtja? – Nem én, uram, azt már magam sem hiszem el!” Így történt-e, vagy sem, azt nem tudjuk, de tény, hogy a 200 tonna teherbírású, 300 férőhelyes hajó, melyet végül Kisfaludy Sándor költőről, a Balaton szerelmeséről neveztek el KISFALUDY-nak, rekordidő alatt elkészült, és 1846. szeptember 21-én bocsátották vízre Balatonfüreden, két rakhajója (uszálya), a FÜRED és a KESZTHELY társaságában. A fával fűtött, 40 lóerős gőzgépek hajtotta, 10-12 km/h sebességre képes hajó első próbaútját 1846. október 18–22. között tette meg sikeresen a tavon. Mivel aztán a végső simítások, illetve a beköszöntő tél és a Balaton befagyása elnapolta erre az évre a rendszeres hajójáratok beindítását, ezért arra csak 1847. március 29-ével került sor. A személy- és áruszállítás négy kikötő (Füred, Alsóörs, Kenese és Keszthely), illetve öt megálló (Boglár, Fülöp, Badacsony, Fonyód és Szántód) között zajlott, a személyek esetében három díjosztályban. A megállóknál a beszállás (jobb híján) csónakokkal történt.

3 A Kisfaludy makettje a nagycenki múzeumban

Alig egy évvel a rendszeres balatoni gőzhajózás megindulása után „a törvényes forradalom” eseményeinek köszönhetően megkezdődhetett a modern polgári államberendezkedés kiépítése, és várható volt, hogy a KISFALUDY hamarosan újabb gőzhajók is követik majd a Balatonon. Ám nem így lett. Előbb a modern magyar állam kiépítését ellenző nemzetiségek, majd a bécsi kamarilla lépett fel a birodalmon belül szerintük túl nagy önállóságra szert tevő magyarok ellen, és békés átalakulást hamarosan a fegyveres harc váltotta fel. Ez 1848 nyár végig egyelőre annyiban befolyásolta a balatoni gőzhajózás életét, hogy a Dráva mentén a magyar kormánnyal nyíltan szakító horvátok ellen Nagykanizsa központtal kialakított „védvonalra” küldött utánpótlás egy részét Kenese, illetve Füred, valamint Keszthely között a KISFALUDY és uszályai szállították.

Ősztől azonban ismét változott a helyzet. 1848. szeptember 11-én a Josip Jellačić cs. kir. altábornagy és horvát bán vezette hadsereg átlépte a Drávát, és megindult Buda felé. A túlerőt feltartóztatni nem tudó magyar csapatok előbb Keszthelyre húzódtak vissza, majd a Balaton északi partján vonultak Székesfehérvár felé, míg a horvátok a déli part mentén meneteltek előre. Ebben az időszakban a KISFALUDY futárszolgálatot is ellátott a hadsereg parancsnoksága, illetve a fővárosban lévő politikai vezetés között.

4 Josip Jellačić cs. kir. altábornagy és horvát bán

1848. szeptember 21-én fontos történelmi esemény színtere lehetett volna a KISFALUDY, ám az végülis elmaradt. Ekkorra – az országgyűlés felkérésére – a magyar haderő élére István főherceg, az ország nádora állt. Jóllehet a nádor, aki maga is a Habsburg-család tagja volt, nem szándékozott fegyveres összecsapásba keveredni a bánnal, de, mint az ország uralkodóját helyettesítő főméltósága, mégiscsak meg akarta állítani a horvát haderő előrenyomulását. Ezért szeptember 19-én segédtisztje felkereste Jellačićot, aki végül beleegyezett, hogy a „semleges területnek” kijelölt gőzhajó fedélzetén tárgyalásokat folytasson a nádorral. A bán ugyan nem szándékozott seregét megállítani, de attól is ódzkodott, hogy nyíltan semmibe vegyen egy Habsburg főherceget. Így törzsével egy remek „színielőadást” eszelt ki. Szeptember 21-én Keneséről kifutott a KISFALUDY, fedélzetén István nádorral, és Szemesnél megközelítette a partot, ahol már várt rá a bán, törzstisztjei kíséretében. A hajóról csónakot bocsátottak le, amely a nádor segédtisztjével a partra evezett. A bán ekkor megindult a csónak felé, ám tisztjei körbevették, és megakadályozták, hogy beszálljon. Jellačić ekkor megkérdezte, hogy elmenjen-e a találkozóra, amire tisztjei egyhangúlag nemmel feleltek. A bán ekkor teátrálisan kijelentette, hogy benne ugyan megvolt a jó szándék, de ha egyszer a tisztikar nem engedi… Így a találkozó elmaradt; István főherceg pedig megértette a célzást: a bán valószínűleg titkos udvari utasítás szerint cselekszik, különben aligha engedte volna meg ezt magának. Ezért lemondott a főparancsnokságról, majd Bécsbe utazott.

5 István nádor 1847-ben

Miután a horvát haderő elfoglalta Székesfehérvárt, a KISFALUDY gőzös egy időre az északi parti kikötőkbe húzódott. Hamarosan azonban fordult a kocka: a szeptember 29-én Pákozdnál aratott magyar győzelem után a horvát hadsereg Bécs felé vonult vissza, és lehetőség nyílt arra is, hogy az addig a horvátok által megszállt Muraközt a magyar haderő felszabadítsa. Az október 7-i ozorai győzelem után eredetileg a fősereghez csatlakozni kívánó Perczel Mór tábornok 1848. október 12-én Veszprémben kapta meg a Zala vármegyei védbizottmány értesítését, amelyben egy várható újabb horvát betörésről tájékoztatták. Ezért hadosztályát délnek fordította, és a Balaton északi partján indult Nagykanizsa felé. Míg a lovasság és tüzérség végig a saját lábán haladt előre, addig a gyalogság szállításában a KISFALUDY-nak és két rakhajójának jutott fontos szerep: a Hunyadi- (később 50. honvéd-) zászlóaljat Füredről, a szabolcsi önkéntes (később 48. honvéd-), valamint a Zrínyi- (később 35. honvéd-) zászlóaljakat pedig Révfülöpről szállította Keszthelyre a gőzhajó és uszályai, ahol azokat lelkes ünnepléssel fogadta a lakosság október 14–15-én. Az ősz további részében a hajó a Muraközben, illetve Zala megyében tevékenykedő Perczel-hadosztály utánpótlását szállította oda, az általa elfogott horvát hadifoglyokat pedig vissza, a főváros felé, egészen a Balaton befagyásáig.

6 Perczel Mór tábornok

Miután a jég csak tavaszra olvadt el a tavon, valamint 1848. december végétől 1849 áprilisáig az egész Dunántúl a cs. kir. csapatok kezére került, a cs. kir. katonai vezetés nem nagyon foglalkozott a balatoni gőzhajózás saját szolgálatba való állításával. Mire pedig a feltételek adottak lettek, a magyar honvédsereg támadása, és a Dél-Dunántúlon Noszlopy Gáspár kormánybiztos vezetésével meginduló népfelkelés újra szinte teljesen magyar kézbe juttatta a Dunántúl egészét, így a Balaton környékét is. Ekkor a hajó és uszályai újra a magyar csapatok ellátását segítették.

1849 nyár elején egy igen érdekes kísérlethez asszisztált a gőzös szállításaival. Gyulai Gaál Miklós vezérőrnagy, akit 1849. május 10-én neveztek ki a hadügyminisztérium mérnökkari igazgatójává, elkészítette Magyarország erődítési tervét, és ebben a Balaton-felvidéknek kiemelt szerepet szánt. Azt tervezte ugyanis, hogy felújítja a napóleoni háborúk idején, még 1809-ben a Bakonyban és a Balaton előterében készített sáncok maradványait, és ezzel lényegében Komáromtól a Kis-Balatonig egy egységes védelmi rendszert hoz létre. A balatoni szakasz központja a Tihanyi-félsziget (Gaál szerint a „magyar Gibraltár”) lett volna, amelyet egy 5000 fős helyőrség számára kellett volna előkészíteni. A kiváló mérnökkari tisztnek számító, de kissé fantáziadús elképzeléseket is sűrűn papírra vető Gaál (aki márciusban például olyan tervezettel állt elő, amelyben a KISFALUDY gőzös és rakhajói szolgáltak volna szállítóeszközül egy honvéd különítménynek, amely rajtaütéseket hajtott volna végre az északi parti kikötők ellen, hogy az ellenség hátában gerillaháborút gerjesszen) fentebbi tervét a kabinet végül elfogadta, így a 2. honvéd utászzászlóalj egy százada kíséretében, megfelelő mennyiségű pénz és felhatalmazás birtokában Gaál 1849. május végétől már a helyszínen intézkedhetett. Az erődítési munkák Tihany, Szántód, Hídvég, Karakó, Vát, Városlőd és Tapolca körzetében indultak meg; ezeket a tábornok leginkább a Zala vármegyei Szegvárról, családi birtokáról irányította. Noha a környező vármegyék nemzetőreit, munkásait és erőforrásait is alárendelték, a hatalmas munka egy hónap alatt csak alig haladt: egyedül Karakó körzetében sikerült két zárt sáncot befejezni. Mivel közben június végén a cs. kir. hadsereg újra támadásba lendült, a többségében csak a nemzetőrségi csapatokra támaszkodó Gaál belátta kudarcát: július 7-én jelentette a kormánynak, hogy idő-, ember-, és anyaghiány miatt felhagy az építkezéssel, és utászait, valamint a toborzott újoncokat Komáromba küldi. Az elkedvetlenedett tábornok július 17-én (megromlott egészségi állapotára való hivatkozással) a lemondását is benyújtotta, és a nyugdíjazását kérte; a következő két hónapot már bujkálással, illetve a várható cs. kir. hadbírósági vizsgálatra való felkészüléssel töltötte. Ezt sem sikerült azonban teljesen kiviteleznie: noha a halálbüntetést elkerülte, 20 év várfogságra ítélték Aradon, és végül 1854-ben halt meg a pesti rabkórházban.

7 Gyulai Gaál Miklós vezérőrnagy

A KISFALUDY gőzös utolsó 48-as haditette már 1849 augusztusához kötődik. A Dél-Dunántúlon tevékenykedő Noszlopy Gáspár kormánybiztos, akinek a serege a 127. honvédzászlóaljból, a somogyi önkéntes vadászosztályból, a somogyi önkéntes lovasszázadból, néhány kiskaliberű lövegből, illetve a helyi nemzetőrökből és népfelkelőkből állott, folyamatosan hátrálni kényszerült a gróf Laval Nugent táborszernagy majd 10 000 főből álló cs. kir. II. tartalékhadtestével szemben. A már Tolna vármegyébe átszoruló kormánybiztos azonban értesült a komáromi magyar helyőrség augusztus 3-i sikeres kitöréséről, amely elvileg lehetővé tette, hogy egyesülhessen azokkal. Ám a közvetlen szárazföldi utat a Székesfehérvárt megszálló, illetve a város körzetében tevékenykedő cs. kir. csapatok zárták el. A bekerítésből Noszlopy úgy bújt ki, hogy a népfelkelés feloszlatása után reguláris és önkéntes csapataival (kb. 1300 fő) a Balaton déli partjához vonult, ahol a KISFALUDY és uszályai a sereget a fedélzetükre vették, majd Füredre szállították. Innen csapataival Veszprémbe vonult, ahol egyesült a komáromi helyőrség egy különítményével, valamint a Zala vármegyei önkéntes „védsereg” alakulataival, amelyekkel együtt augusztus 22-én az erőd körül újra bezáródó cs. kir. ostromgyűrűn még éppen sikerült átcsúsznia. Így az október 2-i kapitulációnál a fentebbi alakulatok tagjai is részesültek az amnesztiában. Kivéve magát Noszlopy Gáspárt, aki testvérével, Antallal, és néhány emberével hátra maradt a Bakonyban, hogy ott gerillaháborút szervezzen; ez azonban nem sikerült.

A szabadságharc leverésével Magyarországot beolvasztották az Osztrák Császárságba, így mindenhová, vagyis a KISFALUDY tatjára is kikerült a fekete–sárga lobogó. A balatoni gőzhajózás életben maradt alapítói azonban rendületlenül bíztak abban, hogy ezt egyszer újra a nemzetiszínű zászlóval válthatják fel. 1867-ben aztán így is történt. De ez már egy másik történet.

 Kemény Krisztián

1 A Kisfaludy Balatonfüred előtt (Libay Lajos képe a Zirci Reguly Könyvtár Archívumából 1860 körül)
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3c/A_Kisfaludy_Balatonf%C3%BCred_el%C5%91tt.jpg

2 Gróf Széchenyi István
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/5f/Schoefft_J%C3%B3zsef_Sz%C3%A9chenyi.jpg

3 A Kisfaludy makettje a nagycenki múzeumban
https://www.balatontipp.hu/balatoni_hirek/balatoni-gozhajozas-szechenyi-es-kossuth-helyett-hertelendy-es-szechenyi/

4 Josip Jellačić cs. kir. altábornagy és horvát bán
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Jellasics_lovon2.jpg

5 István nádor 1847-ben
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c4/Istv%C3%A1n_n%C3%A1dor_Bekel_1847.jpg

6 Perczel Mór tábornok
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2c/Perczel_M%C3%B3r.jpg

7 Gyulai Gál Miklós
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyulai_Ga%C3%A1l_Mikl%C3%B3s#/media/F%C3%A1jl:Gyulai_Ga%C3%A1l
_Mikl%C3%B3s.jpg