A vasfüggöny Európa második világháború utáni kettéosztottságának volt a szimbóluma, amely a kétpólusú világrend kibékíthetetlen ellentétét jelképezte. A szögesdrót akadályból, aknamezőből és magaslati figyelőhelyekből álló műszaki zár célja a Kelet és a Nyugat hermetikus elválasztása volt. Magyar szakaszának telepítését 1949 kora tavaszán kezdték meg. 1950 végére 1000 km drótakadályt építettek ki az ország déli és nyugati határán, amelyből 871 km-t elaknásítottak, valamint 291 magaslati figyelőhelyet emeltek.[1] A jogosulatlan határátlépés megakadályozása a határőrség feladata volt. A határsértők elleni fellépés legvitatottabb aspektusát a visszafordíthatatlan következményekkel járó fegyverhasználat képezte. Írásomban a határőrség fegyverhasználati szabályzatainak változásait tekintem át.

Magaslati figyelőhely

A határsértőkkel szemben kötelező érvénnyel alkalmazandó fegyverhasználatról az 1600/1948. számú kormányrendelet határozott. A fegyverhasználat elmulasztását szankcionálta; vagyis a határőr büntetésre számíthatott, amennyiben nem az előírásoknak megfelelően járt el.[2] A rendelet intézkedett a fegyverhasználat folytán megsérült személyek elsősegélyben részesítéséről és orvosi ellátásáról. A kormányrendelet alapján 1949-ben került sor a „Honvéd Határőrség Eln. kat. 46.000. számú” parancs kiadására, amely a határsértők feltartóztatására és a fegyverhasználatra vonatkozó alapelveket rögzítette. A határozat 2. paragrafusa a  kormányrendelettel összhangban az indokolt fegyverhasználat alábbi eseteit sorolta fel:

/1/ A szolgálatban álló honvéd határvadász köteles fegyverét használni az ellen a személy ellen,

1. aki őt tettlegesen megtámadja, vagy ilyen támadással veszélyesen fenyegeti;

2. aki másnak életét, testi épségét, személyes szabadságát, vagy vagyonát közvetlenül, jogtalanul és súlyosan veszélyezteti, ha a veszélyt másként elhárítani nem lehet;

3. aki a határvadászt szolgálati ténykedésében – fegyverhasználattal való fenyegetés ellenére – tettlegesen akadályozza;

4. aki mint elfogott, vagy elfogandó személy menekül és fegyverhasználattal fenyegető rákiáltás ellenére nem áll meg, ha feltartóztatására más mód nincs;

5. aki személyénél fogva gyanús, vagy viselkedésével gyanút kelt, ha a megállásra vonatkozó felszólításra – kielégítő válasz nélkül – szökésszerűen távolodni igyekszik;

6. aki árukkal vagy más szállítmánnyal megrakodva fegyverhasználattal fenyegető rákiáltás ellenére nem áll meg, hanem szökésszerűen távolodni igyekszik és feltartóztatására más mód nincs;

7. aki vízen, vízjárművön gyanús körülmények között közlekedik, és a fegyverhasználattal fenyegető rákiáltásra nem áll meg, illetőleg ebbéli szándékának kétségtelen jelét nem adja, hanem szökésszerűen távolodni igyekszik.[3]

A parancs az egyes esetek megítélése kapcsán a határvadász ítélőképességére és személyes felelősségére hívta fel a figyelmet. Könnyebb értelmezés végett részletesen magyarázatot fűzött bizonyos fogalmakhoz, például a tettleges támadás értelmezéséhez: Tettleges támadással való veszélyes fenyegetés alatt olyan magatartást kell érteni, amely kétségtelenné teszi a határvadász azonnali tettleges megtámadásának bekövetkezését. Ilyen magatartás pl. az, ha valaki – akár puszta kézzel is – a határvadásznak nekimegy, fegyverrel célba veszi, ellene követ vagy más tárgyat dobásra vagy ütésre emel, stb. Tettleges támadással való veszélyes fenyegetésnek kell tekinteni azt is, ha egy vagy több személy támadó szándékkal a határőrizeti közeg ellen nyomul, a határvadász felhívására a fegyverhasználattal való fenyegetés ellenére nem áll meg, és alaposan tartani lehet attól, hogy a határvadász személyes biztonságát veszélyeztetni, szolgálatának ellátásában pedig akadályozni fogja.[4] A halálos kimenetelű, vagy sérülést okozó fegyverhasználat körülményeit minden esetben ki kellett vizsgálni. A jegyzőkönyv röviden felvázolta a tényállást, rögzítette a fegyverhasználó és a fegyverhasználatot elszenvedett személy adatait, továbbá a tanúvallomásokat és a kivizsgálás vezetőjének véleményét tartalmazta. A jegyzőkönyv mellékletét képezte a fegyverhasználat helyszínéről készült vázlat, a sebesülésről készült orvosi látlelet, illetve boncolási jegyzőkönyv, valamint a bűnjelek és a személyes tárgyak listája.

Az egész korszakban fontos követelmény volt, nehogy a lövedék a határ másik oldalán, a szomszédos állam területén csapódjék be, ez ugyanis határsértést jelentett, ami nem kívánatos diplomáciai jegyzékváltáshoz vezetett. Amennyiben a fegyverhasználat kapcsán mégis felmerült a határsértés kérdése, a közös eljárás menetét a szomszédos állammal kötött a kétoldalú megállapodások szabták meg. A nyugati határszakaszon a Magyar–Osztrák Határeseményeket Vizsgáló Bizottság hatáskörébe tartozott a fegyverhasználat körülményeinek feltárása.[5] Egy 1968-as eset dokumentációja is azt bizonyítja, hogy a fegyverhasználat vonatkozásában a határsértés tényének megállapítására helyezték a fő hangsúlyt. A magyar állampolgárok által végrehajtott erőszakos gépkocsi áttörés kapcsán azt vizsgálták, történt-e átlövés osztrák területre, átlépték-e a magyar határőrök a határt, illetve nem osztrák területről hozták-e vissza a határsértőket.[6]

Közúti határátkelő

A 4.353/1949. számú Minisztertanácsi rendelet 1950 januárjától a Honvéd Határőrséget is az Államvédelmi Hatóság alárendeltségébe vonta. Zöld parolijuk nyomán a köznyelv ettől fogva „zöld ávéhásoknak” nevezte a határőröket. Piros László államvédelmi vezérőrnagy, az Államvédelmi Hatóság helyettes vezetője 1953. március 12-én kiadott 013. sz. parancsában foglalkozott az ÁVH Határőrség fegyverhasználatának kérdésével. A szabályozás újdonsága, hogy a kötelező fegyverhasználat két típusát, a felszólítást követő, illetve a felszólítást mellőző fegyverhasználatot különböztette meg:  

I. A Magyar Népköztársaság államhatárai őrizetére szolgálatba vezényelt áv. hör. fegyverét köteles használni.

1. A megállásra és fegyverhasználatra vonatkozó felszólítás után mindazon személy ellen:

a) aki magatartásánál, viselkedésénél fogva gyanús, és a járőr felszólításának nem tesz eleget, hanem szökni próbál, és szökésének megakadályozására más mód nincs (A vízen közlekedőkre is érvényes),

b) aki a határőrt szolgálatának ellátásában bármi módon akadályozza, vagy támadással fenyegeti és ellenállásának megtörésére más mód nincs,

c) ha az őrizetbevett személy szökést kísérel meg.

2. Felszólítás nélkül mindazon személy ellen:

a) aki a járőrt magyar területen fegyveresen megtámadja, erre kísérletet tesz, vagy bármi más módon közvetlen támadással fenyegeti,

b) aki a járőrt a határ őrizetével kapcsolatos bármilyen intézkedésekben a honi területről fegyveresen akadályozni próbálja,

c) kisebb, vagy nagyobb erejű felfegyverzett csoport támadása, magyar területre történő behatolása esetén,

d) azon felfegyverzett személyek, vagy csoportok ellen, akik a határvonalat átlépték, a járőr, a műszaki zár és egyéb határvédelmi berendezések ellen erőszakos támadást hajtanak végre, vagy ilyen cselekmény végrehajtását megkísérlik.

3. Repülőgépek ellen:

Járőrök, vagy járőrcsoportok mindazon repülőgépek ellen, amelyek megsértették államhatárunkat.[7]

Lényeges szigorítást jelentett, hogy az előzetes figyelmeztetés nélküli fegyverhasználatot a műszaki zár és a határvédelmi berendezések megrongálóira is kiterjesztették: A járőr felszólítás nélkül köteles fegyverét használni az olyan felfegyverzett személy, vagy csoportok ellen, akik átlépve Népköztársaságunk határvonalát, a műszaki zárat és egyéb határvédelmi berendezéseket rongálni akarják, az ellen robbantással, drót vágással, vagy egyéb módon támadást intéznek, vagy a műszaki zár körül aknát próbálnak felszedni, vagy ezeknek a cselekményeknek az elkövetését bármi módon megkísérlik.[8] Az aknák eltávolításáról írottak azért is különösek, mert az aknarobbanások legtöbb áldozata köztudottan az aknamentesítést végző műszaki alakulatok tagjai köréből került ki. Nehéz elképzelni, hogy a tilosban járó határátlépő a veszélyes aknák felszedésével bajlódott volna, sokkal inkább kikerülésükre törekedett.

Aknamentesítés

A Kádár-korszak konszolidációját követően az 1963. évi 22. számú törvényerejű rendelet szabályozta a rendőrség, beleértve a határőrség fegyverhasználatát.[9] Bizonyos mértékű szemléletváltást jelez, hogy a jogszabály már nem fegyverhasználati kötelezettségről, hanem a szolgálat teljesítése közbeni fegyverhasználat jogáról szólt. Az elkövetkező két évtized határőrizetének gyakorlatát az érvényben lévő határőrizeti szabályzat 4. pontja az alábbiakban szabályozta:

A határőrnek az alábbi esetekben van joga fegyverét használni:

a) annak a személynek az elfogására, aki tiltott határátlépést követett el, erre kísérletet tesz, illetve ilyen cselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható, ha a megállásra vonatkozó felhívásnak nem engedelmeskedik, hanem menekül;

b) a szolgálatának ellátását tettlegesen akadályozó ellenszegülés leküzdésére, a saját élete, testi épsége vagy személyes szabadsága ellen intézett támadás, illetőleg az ilyen támadással közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására;

c) a mások élete ellen irányuló, vagy mások testi épségét súlyosan veszélyeztető támadás, illetőleg az ilyen támadással közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására;

d) a büntető eljárás vagy büntetés végrehajtása során a hatóság őrizetéből megszökött személy kézre kerítésére.[10]

Amennyiben tehát a határsértők az intézkedő határőrök ellen erőszakosan léptek fel, az egyértelműen tettleges támadásnak minősült, és lőfegyver használatát vonta maga után. Az intézkedés kötelező elemévé vált a fegyverhasználatot megelőző figyelmeztetés, amely szóbeli felszólításból, illetve fegyverhasználaton kívüli egyéb kényszerítő intézkedésből, valamint figyelmeztető lövés leadásából állt. Elsődleges elvként fogalmazták meg az emberi élet kioltásának elkerülését. A sérülteket elsősegélyben kellett részesíteni, és gondoskodni kellett orvosi ellátásukról. A szabályozás ugyanakkor nem adott helyet a gyermekek, aggok, rokkantak és terhes nők ellen történő fegyverhasználatnak. Lényeges szemléletbeli változás nem történt, a finomabb megfogalmazást és a kivételek felsorolását nem a korábbi szabályozás embertelen következményeinek elkerülésére, hanem a Kádár-rendszer imázsának javítására irányuló politikai szándék kényszerítette ki.

Szimulációs gyakorlat határsértők elfogására

Az 1960-as évek derekától a határsértések túlnyomó részét a Német Demokratikus Köztársaság állampolgárai követték el, akik több ezer kilométeres kerülőt téve próbáltak a másik német államba, a Német Szövetségi Köztársaságba eljutni. Az 1964. március 27-én feljegyzett incidens során egy keletnémet fiatalember támadt a déli országhatáron szolgáló magyar határőrre. A 24 esztendős R. L. március 24-én, ifjúsági turistacsoporttal érkezett Pécsre. Március 27-én csoportjától elválva a vasúti töltés mentén indult Jugoszláviába. A határőrök Villány és Magyarbóly között tartóztatták fel. Rosszullétet színlelt, ezért a járőr egyik tagja orvosi segítségért sietett. Amikor egyedül maradt a másik járőrrel, R. L. dulakodni kezdett, és megpróbálta elvenni tőle a fegyvert. A többszöri figyelmeztetés ellenére sem tért jobb belátásra, ezért a határőr rálőtt. A csuklóján sérült férfit a Pécsi Orvostudományi Egyetem sebészeti klinikáján látták el. A katonai ügyészség súlyos testi sértést ügyében indított vizsgálatot. Megállapításuk szerint a határőr a szabályzatok értelmében, jogszerűen járt el, amikor a vele szemben támadást intéző R. L. ellen fegyverét használta. A fiatalembert 1964. április 29-én adták ki az NDK-nak, a Stasi vizsgálati szerve disszidálás kísérlete mellett hatóság elleni erőszak címén indított eljárást ellene.[11]

Járőr a szögesdrót mentén

Az 1980-as évtized derekán tovább szűkült a fegyverhasználat joga. A 20/1984. sz. BM utasítás szerint a határőr csak végső esetben használhatott fegyvert, amennyiben az feladatának teljesítéséhez elkerülhetetlen volt. Végső esetnek kell tekinteni, ha a határőr a súlyos bűncselekmény elkövetését csak fegyver használatával tudja megakadályozni, más kényszerítő eszközök alkalmazása nem elegendő, vagy arra nincs lehetősége.[12] A jogszerű fegyverhasználat eseteit az utasítás 11. pontja részletezte: A határőr – az utasítás általános rendelkezéseinek megfelelően – fegyvert használ:

a) nyugati és déli viszonylatban azzal a személlyel szemben, aki kifelé irányuló tiltott határátlépés vagy embercsempészés, illetőleg a külföldre szökés bűncselekményét kísérli meg. Északi és keleti viszonylatban ezen alpont alapján nincs helye a fegyverhasználatnak;

b) fegyveres határsértővel szemben;

c) csoportos határsértés esetében (három vagy ennél több elkövető), ha a határőrt támadás veszélye fenyegeti;

d) a tiltott határátlépés, az embercsempészés, a külföldre szökés bűntettét légi eszközzel megkísérlő elkövetőkkel szemben, feltéve, ha a légi eszköz a földön tartózkodik, valamint azon levegőben levő vagy földön tartózkodó légi eszköz személyzete ellen, amelyről a határőrre tüzet nyitnak;

e) szolgálatának ellátását tettlegesen akadályozó ellenszegülés leküzdésére.
Tettlegesen akadályozó ellenszegülésnek kell tekinteni azt a célzatos, fizikai erőkifejtéssel járó tevékenységet, amely a határőrt jogszerű intézkedésében akadályozza;

f) mások élete ellen irányuló vagy mások testi épségét súlyosan veszélyeztető támadás, illetőleg az ilyen támadással közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására;

g) saját élete, testi épsége vagy személyes szabadsága ellen intézett támadás, illetőleg az ilyen támadással közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására.
Támadással közvetlenül fenyegető magatartásnak kell tekinteni azt a fellépést, amikor a támadó helyzetéből, tevékenységének módjából és eszközéből a határőrnek arra kell következtetni, hogy a támadás nyomban bekövetkezik;

h) súlyos bűncselekmény elkövetésének megakadályozására, továbbá ilyen bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy elfogására.
Alaposan gyanúsítható az, akit tetten értek, vagy a határőr előtt nyilvánvaló a súlyos bűncselekmény bekövetkezésének közvetlen veszélye, illetve körözés alapján az elkövetőt felismeri;

i) a büntetőeljárás vagy a büntetés végrehajtása során a hatóság őrizetéből megszökött személy kézre kerítésére.

Az emberi élet védelme érdekében a következő útmutatást fogalmazták meg: A fegyverhasználat során kerülni kell az élet kioltását. A lövést lehetőleg lábra kell irányítani. A határon történő erőszakos kitörési kísérlet esetén lehetőleg a járművet kell használhatatlanná tenni gumiabroncsba, motorházba lövéssel. A fegyverhasználatot megelőző intézkedéseket a következőképpen szabályozták:

 A fegyverhasználatot meg kell előznie:

a) felhívásnak, hogy a személy a határőr felszólításának engedelmeskedjék;

b) más személyek segítségül hívásának (ha van rá lehetőség);

c) kényszerítő intézkedéseknek (testi kényszer, bilincs, könnygázszóró palack, gumibot, szolgálati kutya);

d) figyelmeztetésnek, hogy fegyverhasználat következik;

e) figyelmeztető lövéseknek.[13]

A függőleges irányba, levegőbe irányzott figyelmeztető lövés azért nem számított fegyverhasználatnak, mert előírásszerű alkalmazása a szökevények életét és testi épségét nem veszélyeztette.[14] Továbbra is tilos volt fegyvert használni a 14 éven aluliakkal, a terhes nőkkel és a szomszédos államokkal közös utakon közlekedőkkel szemben. A fegyverhasználatot, beleértve a fegyverhasználatnak nem minősülő figyelmeztető lövést az arra rendszeresített formanyomtatványon kellett jelenteni. Személyi sérülés vagy halál esetében pedig az illetékes katonai ügyészt kellett értesíteni.

Páneurópai piknik

Az utolsó módosításokra az évtized végén a határnyitás folyamatához kapcsolódóan került sor. A világútlevél bevezetésével a magyar állampolgárok 1988. január 1-jétől nyugat felé is korlátozás nélkül utazhattak.[15] Az 1988 novemberében kiadott szabályozás az új helyzethez igazodva kizárólag a fegyveres határsértőkkel, például külföldre szökő katonákkal szemben, valamint csoportos határsértés, továbbá a határőrt fenyegető támadás esetén engedélyezte a lőfegyver használatát.[16] Az utolsó módszertani útmutatót 1989. augusztus 18-án, a páneurópai pikniket megelőző napon a soproni határőrkerület parancsnoka adta ki. Újdonság volt, hogy a csoportokkal szemben is felfüggesztette a fegyverhasználatot. A határőr kerület parancsnoka úgy rendelkezett, hogy amennyiben az intézkedések nem járnak eredménnyel, és a tömeg a határőrök határozott fellépése dacára kijut az államhatárra, az intézkedéseket be kell fejezni, majd ki kell vizsgálni a körülményeket.[17] A piknik délutánján több száz keletnémet állampolgár használta ki a 41 éve zárt sopronpusztai határkapu ideiglenes megnyitását. Az előrelátó intézkedésnek köszönhetően a figyelmeztető lövések is elmaradtak, így tragédia és pánik nélkül sikerült lebonyolítani a határnyitás főpróbájának tekinthető ünnepséget. Az osztrák hírügynökség jelentése szerint 1989. augusztus 19-én a kivándorolni szándékozó keletnémet állampolgárok 661 beutazási kérelmet adtak be a Német Szövetségi Köztársaság bécsi nagykövetségén.

Jobst Ágnes

Levéltári és könyvészeti források

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
ÁBTL 1.11.12 BM Nemzetközi Osztály iratai
ÁBTL 4.2. Parancsgyűjtemény

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
MNL OL XX-10-k Legfőbb Ügyészség Politikai (Államelleni) ügyek Osztályának iratai

Léka 1993.
Léka Gyula: „A műszaki zár- és erődrendszer (vasfüggöny) felszámolása, 1948–1989”. Hadtudomány, 1999/3–4. 161–166.

Magyar Közlöny Rendeletek Tára, 1948.

Mayer 1989.
Mayer, Kurt: „Nach Massenflucht fuhr Sonderzug in die BRD. Grenzsoldaten sahen bloss einige Pässe an. Bis Montag 1000 DDR-Flüchtlinge”. Der Kurier, 1989. augusztus 21. 13.

Sallai 2012.
Sallai János: Egy idejét múlt korszak lenyomata. A vasfüggöny története = Abdruck einer versunkenen Epoche. Geschichte des Eisernen Vorhangs = An Impression of a Bygone Era. The History of the Iron Curtain. Budapest, Hanns Seidel Alapítvány, 2012.

Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 1963. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1964.

Képek jegyzéke

 Magaslati figyelőhely (Dr. Ravasz István Dezső gyűjteményéből)

Közúti határátkelő, Sopron 1981 (Fortepan 6630 Adományozó: Magyar Rendőr)

Aknamentesítés (Dr. Ravasz István Dezső gyűjteményéből)

Szimulációs gyakorlat határsértők elfogására (Dr. Ravasz István Dezső gyűjteményéből)

Járőr a szögesdrót mentén (Dr. Ravasz István Dezső gyűjteményéből)

Páneurópai piknik (MNL Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltárának kiállítása)

[1] Léka 1999. 162.

[2] Magyar Közlöny Rendeletek Tára, 1948. 34. sz. 319.

[3] ÁBTL 4.2. Honvéd Határőrség főparancsnoksága 46.000/1949. sz. Eln. kat.. A rendelet 1949. június 28-án lépett életbe

[4] Uo. 2. paragrafus 11. pont

[5] A Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság közös államhatárán előforduló események kivizsgálásával kapcsolatos eljárásról a „Határeseményeket Kivizsgáló Magyar–Osztrák Bizottság” létrehozásáról az 1965. évi 11. törvényerejű rendelet rendelkezett. A szerződést 1964. október 31-én írták alá, rendelkezéseit 1965. április 9-től alkalmazták.

[6] ÁBTL 1.11.12. 1835/1968. Feljegyzés erőszakos gépkocsi áttörésről az osztrák határon 1968. május 6-án. Ezt a gépkocsi áttörést egyébként magyar állampolgárok követték el.

[7] ÁBTL 4.2. 10-507/1953. ÁVH

[8] ÁBTL 4.2. 10-507/1953. ÁVH  A fegyverhasználati jog magyarázata

[9] Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 1963. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1964. 69.

[10] ÁBTL 1.11.12.  41-11-Cs-358/1968-2

[11] MNL OL XX-10-k 15027/1964.

[12] ÁBTL 4.2. 20/1984. sz. BM utasítás 4. pont

[13] Uo. 9. pont

[14] Uo. 7. pont

[15] 1987. évi 25. tvr. a külföldre utazásról és az útlevélről.

[16] ÁBTL 4.2. 36/1988. Belügyminiszteri utasítás. Budapest, 1988. november28.

[17] Sallai 89.2012.