"Schwanzparade"

Az I. világháború idején a katonaegészségügy számára igencsak nagy kihívást jelentett a haderő kötelékében szolgálók körében nagy számban jelen lévő nemi betegek kezelése. A különféle nemi betegségek terjedésének gyorsasága gyakorta járványos formát öltött.

„Mi köze a háborúnak a nemi bajokhoz? Már a régiek is tréfálkoztak, hogy Marsnak bizony köze van Vénuszhoz.” – írja a nemi betegségekről szóló ismertetőjében a korszak neves szakorvosa, Nékám Lajos. Katonák ezrei hozták-vitték a hátország és a front között ezeket a fertőző, napjainkban ritkán előforduló betegségeket, amelyek csak abban hasonlítanak egymáshoz, hogy terjedésük főleg nemi úton történik. Ám amíg a húgycsőkankó (gonorrhoea) szinte kizárólag egyes nyálkahártyákat támad meg, addig a vérbaj (szifilisz) az emberi test összes szervét megfertőzheti.

A gonorrhoea baktérium

Az I. világháború előtti években az osztrák–magyar haderő egészségügyi intézményei naponta 1800 új nemi beteg felvételével számoltak, amely azt jelentette, hogy már a világháború előestéjén a haderő 5,6%-a, 70 ezer katona szenvedett valamilyen nemi betegségben. Később, a világháború első három évében mintegy 1,3 millió nemi betegségben szenvedő katonát kezeltek az osztrák–magyar katonaegészségügyi intézmények, míg az angol hadseregben ugyanebben az időben „csak” 400 ezret. Az osztrák–magyar haderőben, legalábbis a világháború első két esztendejében a magyarországi legénység körében volt a legtöbb nemi beteg.

A riasztó adatok magukért beszéltek. Ennek ellenére a világháború kitörésekor az állami, illetve katonai intézmények semmiféle, a nemi bajok terjedését gátló óvintézkedést nem tettek, rendkívüli egészségügyi rendszabályokat nem vezettek be, remélve a világháború gyors befejezését. 1915 tavaszára azonban kialakult az állóháború, a gyors befejezés reménye végleg szertefoszlott, a nemi betegek számának növekedése pedig soha nem tapasztalt méreteket öltött. A csapatkórházakban ápoltak fele – nem számolva a harctéri sérülés következtében kezelteket – nemi betegség miatt szorult gyógyításra. Az eltelt hónapok alatt a beteg katonák száma több mint kétszeresére nőtt, meghaladta a 12%-ot. A cs. és kir. Haditengerészet állományában szolgálók esetében a kép kedvezőbb volt, mint a szárazföldi hadseregnél. A Haditengerészet ugyanis szigorúbb ellenőrzést vezetett be, ennek hatására a legénység körében 7%-os volt a fertőzöttségi arány. Az ellenőrzés mellett a haditengerészet Kumborban egy bordélyházat is működtetett, a legénység csak ezt látogathatta. Nagyobb gondot fordítottak a megelőzésre is. A matrózok számára központi szexuális oktatást is szerveztek, amit a Monarch nevű sorhajón tartottak.

Az esetek többségében a bevonulók már hozták magukkal a betegségeket. A statisztika szerint a fertőzött katonák 60–80%-ának betegsége a hátországból származott. Ez – mondhatni – egyenesen következett abból a tényből is, hogy a hátországban ezer nemi beteg férfiből 68 fő már 18 éves korában megfertőződött. A nőknél az arány még rosszabb volt, náluk ezer betegből 91 szinte gyermekfejjel vált beteggé. Megjegyzendő, hogy Bécsben 1907-től – Európában elsőként – széleskörű felvilágosító tevékenységet kifejtő szexuálhigiéniai egyesület működött. A kialakult helyzet orvoslására 1915 nyarán a cs. és kir. Hadügyminisztérium segédközegeként létrehoztak egy, a tábori bordélyok hálózatát megszervezendő részleget, amely a prostitúció szabályozását és ellenőrzését lett hivatott felvállalni. (A probléma súlyosságát mutatja, hogy mindenkori vezetője udvari tanácsosi címet viselt.)

A témára utaló, korabeli karikatúra

Magyarországon a belügyminiszter rendeletére létrehozták a nemi betegségek elleni harc kormánybiztosságát. A kormánybiztosi kinevezést dr. Nékám Lajos egyetemi tanár, bőrgyógyász és a nemi bajok szakértője kapta. A polgári hatóságok további rendeletekkel és szigorú ellenőrzésekkel igyekeztek gátat szabni a nemi betegségek rohamos terjedésének. A polgári orvosoknak azonnal jelenteniük kellett az efféle bajjal hozzájuk fordulók adatait. Ennek elmulasztása felelősségre vonással járt. Az 1915. dec. 29-én kiadott belügyminiszteri rendelet pontos előírást adott a „kéjnők” számára. Minden kéjnő köteles volt a szobájában állandó és megfelelő óvszerkészletet tartani, amelyet hatósági áron bocsátott a vendégek részére. Emellett fertőtlenítő szereket, bórvazelint és szappant is be kellett szerezni. A rendelet szerint ugyanis „A nemi érintkezés előtt bórvazelint, az érintkezés után pedig meleg vizet és szappant kell használnia.” Az előírások betartását időszakosan végrehajtott rendőrségi vizsgálatok alkalmával ellenőrizték. „Iparűzési engedélyt” csak rendszeresen vezetett bárcakönyvvel rendelkező hölgy kaphatott, amelyben a személyi adatokon kívül a rendszeres orvosi vizsgálat eredményeit is feltüntették. A katonai hatóságokkal történő együttműködés keretében a rendőrség a bordélyokba látogató katonák között a nemi betegségekkel szembeni védekezést ismertető kiadványokat terjesztett. 1916 januárjától azonban egyre többen igyekeztek szándékosan nemi bajt szerezni, ezzel is késleltetve a bevonulásukat. Az esetek többségében persze az efféle cselekedetre fény derült. Így járt például Temesváron Szabó Elemér és Hajnal János honvéd is, akik az egyik menetzászlóalj kötelékében éppen a harctérre indulásra vártak, amikor mentő ötletként meglátogatták a Móra utcai bordélyházat, ahol állításuk szerint mindketten megfertőződtek. A fertőzést okozó hölgy nevét persze elfelejtették. A városi rendőrség az esetet kivizsgálta, a bordélyház tulajdonosát, Kocsis Rózsát, valamint Simon Juliska, Sarcsevics Juliska, Molnár Margit és Schneider Anna kéjnőket kihallgatta, majd szembesítésre is sor került. Végül a hatóság megállapította, hogy a bordélyházban minden a szabályok szerint történt. Az orvosi vizsgálatot a városi orvos hetente kétszer, kedden és pénteken végezte, a kéjnőket egyenként tetőtől-talpig módszeresen átvizsgálta és mindegyiküket egészségesnek találta. Az említett honvédek tehát kétségkívül egy ellenőrizetlen, titkos bordélyt kerestek fel, ahol szándékosan szerezték a fertőzést. A fentnevezett kéjnők egyike eskü alatt vallotta, hogy a katonák öt korona jutalmat ígértek neki, amennyiben segít nekik fertőző hölgyet találni, de ő erre nem volt hajlandó. A honvédek büntetésére vonatkozóan nem maradt fenn feljegyzés.

A nemi betegségek elleni küzdelem szükségességét sürgette dr. Gaál Jenő, az Egyesületközi Fajegészségügyi Bizottság elnökhelyettese is, aki Hazai Samu honvédelmi miniszterhez, 1916. január 4-én írt levelében megállapítja, hogy „Nemzeti létérdekünk alapja függ e kérdések gyors és gyökeres megoldásától. A következő nemzedékek hosszú sora van most veszélyeztetve.”

A tábori bordélyok szervezeti utasítása alapján a nyilvános házakat a hadosztályok hadtápkörzeteiben szervezték. Feladatuk a tiszti és legénységi állomány szexuális igényeinek kielégítése, szexuális felvilágosítása, valamint a homoszexuális hajlam kialakulásának korlátozása volt. Bár nehezen hihető, de az itt dolgozó hölgyeket katonai hierarchia szerint három csoportba osztották. Az első csoportba a tisztek kegyeit leső, a másik kettőbe pedig a legénységet kiszolgáló I., illetve II. osztályú kurtizánok tartoztak. Természetesen lehetőség szerint egyenruhát is kaptak, amely hasonló szabású, csukaszürke volt, mint az ápolónőké. Sőt, tartós alsóneműt is rendszeresítettek számukra. A bordélyok szervezése azonban nehezen haladt. 1916 novemberében még mindig kevés intézmény működött, ennek oka a munkára jelentkezők hiányában keresendő. No nem azért, mert olyan kevesen űzték az ősi mesterséget, hanem mert a bordélyokban a következő katonai regulát kellett betartani:

- belépéskor mindenki fényképes egészségügyi könyvet kapott,
- alkohol fogyasztása tilos volt,
- a katonai hatóság bármikor ellenőrizhette őket,
- havonta egyszer orvosi vizsgálaton kellett részt venni, amely a test teljes bőrfelületének, a toroknak és a szájüregnek az átvizsgálásából állt,
- megelőző szereket és eszközöket kellett beszerezni (bórvazelin, szappan, hipermangán, egy saját használatú bidé).

A m. kir. 40. honvéd gyaloghadosztály parancsnoksága által ellenőrzött bordélyban például még a fentieknél is szigorúbb szabályok éltek. Sőt, a hadosztály elhelyezési körletében az összes kurtizánt begyűjtötték. Ha nem vállalt „szolgálatot”, és maradt a „magánpraxisnál”, hetente kétszer kellett orvosi vizsgálatra jelentkeznie. Amennyiben ennek nem tett eleget, kitiltották a hadosztály körzetéből.

Hasonló szigorúságra számíthattak a Monarchia katonai hatóságai által igazgatott, megszállt területeken dolgozó „hölgyek” is. Az 1916 januárjában létrehozott cs. és kir. Szerbiai Katonai Kormányzóság egészségügyi szervei heti három alkalommal, kedden, csütörtökön és szombaton ellenőrizték a bordélyokat. A kéjnőket igazolvánnyal látták el, sőt, fényképes névjegyzéket vezettek róluk, s a fotók mellé ujjlenyomatot is vettek tőlük. A megszállt Belgrádban négy bordélyház működött, egy a tisztek, kettő a legénységi állomány, míg egy a polgári személyek számára. Egy bordélyház átlag 8–10 hölgyet foglalkoztatott. A legénységi állomány és a polgári személyek számára fenntartott bordélyok este 9 óráig tarthattak nyitva, a tiszti bordély pedig korlátozás nélkül, a nap minden szakában várta a látogatókat. Az árak minden esetben szabottak voltak. A bevételről minden bordély számlakönyvet vezetett, amit szintén ellenőriztek. Persze mindezek mellett sok „egyéni vállalkozót” is nyilvántartottak. Őket azonban még szigorúbban ellenőrizték. A lakhelyüket is csak engedéllyel változtathatták meg.

Faragó Géza, a korszak ismert festőművészének és karikatúristájának rajza

A hatóságok a prostituáltak köréből minden esetben kizárták a 18 év alattiakat, a gyenge testalkatúakat, valamint a házastársi kapcsolatban élőket. Így, a várható szankciók ellenére, sokan inkább az illegálisan működő bordélyokat választották. Emiatt a létrejött bordélyok teljes kapacitással dolgoztak. A nagy igénybevétel miatt azonban a kurtizánok gyakorta pszichikailag összeomlottak és az alkoholban kerestek menedéket.

Az orvosi vizsgálaton betegnek bizonyult kurtizánokat rendőri kísérettel a Monarchia nagyvárosaiban a számukra fenntartott kórházakba küldték. Lehetőség szerint ugyancsak külön kórházakba kerültek a beteg katonák is. 1916 áprilisában számunkra a hátországi cs. és kir. katonai parancsnokságok összesen 32499 férőhelyet biztosítottak, a gyógyító munkát pedig 95 szakorvos segítette. Megjegyzendő, hogy Budapesten anyagi okok miatt ilyen jellegű kórház nem épült. Az egyik legnagyobb magyarországi női nemi beteg-kórház Miskolcon működött 270 férőhellyel.

A védőintézkedések közt szerepelt a nemi betegséget szándékosan szerzők, valamint betegségüket eltitkolók megbüntetése. Az előbbiek mindig a kevésbé veszélyes és teljes biztonsággal gyógyítható kankó kórokozóját választották, amivel néhány hétre megszabadulhattak a frontszolgálattól. A szifiliszben szenvedők hosszabb kezelésre, súlyos, illetve későn felismert esetben évekig tartó szenvedésre számíthattak. A kankó kórokozóját hordozók rövidebb gyógyulási idővel számolhattak, bár személyi lapjukon ők is – csakúgy, mint a többi nemi beteg katona – örökre megbélyegzettek maradtak, és további rendszeres orvosi felügyelet alá kerültek.

Sokan még a szinte biztos lebukás veszélyét is vállalva, a nemi betegségek gyakori tüneteként jelentkező gennyes vizelet mesterséges előidézését választották. Ehhez egy irritáló anyagnak a húgycsőbe történő befecskendezésére volt szükség. Mások a bőrük alá paraffint injekcióztak, amivel a szifiliszre jellemző fekélyeket okoztak maguknak. Persze az előbbi kategóriákba nem tartozó felgyógyultakat is legkevesebb kimenő megvonással sújtották. Később azokat is büntették, akik a „fertőzési forrás kikutatása céljából megfelelő adatokat adni nem tudtak”. A legénység orvosi vizsgálatát egyébként úgy a hátországban, mint az arcvonalban szigorú rendszerességgel végezték. Sőt, az orvosi vizsgálatok már-már kizárólag a nemi betegségek felismerésére korlátozódtak, nem törődve az egyéb betegségekkel. Nem csoda, hogy a legénység körében az orvosi vizsgálatot csupán „farokparádénak” tekintették.

Orvosi vizsgálat

Mindezen intézkedések mellett fontos szerep jutott a parancsnokok felvilágosító munkájának, a kiosztott óvszereknek és kenőcsöknek. Sok szállodában és vasúti állomáson úgynevezett megelőző állomásokat létesítettek, ahol szórólapok segítségével hívták fel a katonák figyelmét e betegségek veszélyeire. A világháború folyamán kilenc nyelven kiadott ismertetők sok százezernyi példánya került a katonákhoz. 1916 tavaszán a cs. és kir. Hadügyminisztérium 14. egészségügyi osztálya 138500 darab szórólapot rendelt, darabját 4 fillérért, amelyből 41000 német, 24000 pedig magyar nyelvű volt. Az ismertetőkben felhívták a katonák figyelmét a bordélyházi szolgáltatások higgadt, körültekintő igénybevételére. Ezeken mindkét nem képviselői részletes tájékoztatót olvashattak még az aktus előtti és utáni megelőző teendőkről is.

Fertőtlenítő készlet katonák számára
(a bal oldali dobozka felirata: Védőeszköz a nemi betegségek ellen 10 alkalomra)

Természetesen nemcsak a katonai, hanem a polgári hatóságok is részt vettek a nemi betegségek elleni harcban. Ők a nyilvános helyeket, különösen a vasúti pályaudvarok környékét ellenőrizték. Ez utóbbiaknak az adta a jelentőségét, hogy a katonavonatok – a vasúthálózat leterheltsége miatt – a frontvonalba indulás előtt gyakorta több napos veszteglésre kényszerültek, rajtuk az unatkozó katonákkal. Ezt kihasználva megjelentek a titkos prostitúciót űző hölgyek is, akiknek megfelelő ellenőrzése lehetetlen volt. Így távoltartásuk alapvető célként szerepelt a polgári hatóságok előtt.

A tárgyalt intézkedések 1916 nyarára érzékelhető eredményeket hoztak. Az 1915-ben még 12,2 %-ot elérő nemi betegek aránya 6,4%-ra csökkent. 1916 áprilisában a harcvonalban szolgálók között ezer katonára már csak átlag 2,6 nemi beteg jutott. A világháború végéig ezeket az eredményeket sikerült megtartani. A rendelkezésre álló utolsó statisztika szerint 1914 és1917 között 1280000 katonát kezeltek a Monarchia katonai egészségügyi intézményei, akiknek 41%-a egyébként házastársi kapcsolatban élt.

 Kiss Gábor

Képek

„Schwanzparade”
https://ww1.habsburger.net/en/media/l-gedoe-prick-parade-physical-inspection-austro-hungarian-army-drawing-1916

A gonorrhoea baktérium
https://szimpatika.hu/cikkek/5871/egyre_tobb_a_szexualis_uton_terjedo_betegseg

A témára utaló, korabeli karikatúra
https://nagyhaboru.blog.hu/2011/01/18/erosz_a_hadszinteren_avagy_a_nagy_haboru_osztrak_magyar_tabori_es_tartalek_bordelyai_1_resz

Faragó Géza, a korszak ismert festőművészének és karikatúristájának rajza
https://nagyhaboru.blog.hu/2011/06/15/nemibetegsegek_es_a_monarchia_hadrakelt_serege

Orvosi vizsgálat
https://nagyhaboru.blog.hu/2011/06/15/nemibetegsegek_es_a_monarchia_hadrakelt_serege

Fertőtlenítő készlet katonák számára (A szerző tulajdona)