1 Conrad von Hötzendorf, az osztrák–magyar haderő vezérkari főnöke
megszemlél egy rohamalakulatot az olasz hadszíntéren

Az I. világháború menetében 1915 elejére – előbb a nyugati, majd a keleti harctéren is – a harcoló felek számára bizonyossá vált, hogy az úgynevezett mozgó háború időszaka lezárult. Az arcvonalak megmerevedtek. 1915 májusától kezdetét vette az 1917 őszéig tartó úgynevezett vonal-(vagy árok-)harcászat korszaka.

Az eredményes küzdelem érdekében hadászati, de főként harcászati megújulásra volt szükség. A világháború kitörése előtti utolsó gyakorlati szabályzatot 1911-ben adták ki. Az e szerint végrehajtott, szemből, széles arcvonalon, nagy tömegben indított támadások ideje lejárt. Főként az osztrák–magyar közös haderő által alkalmazott egy vonalban, láncalakzatban támadó gyalogság szenvedett súlyos veszteségeket.

A harcoló felek számára egyetlen megoldás maradt: a föld oltalma. Ez pedig csapataik számára az embert próbáló lövészárokharc kezdetét jelentette. A háború további szakaszaiban a harcászati elképzelések középpontjába ez a – korabeli meghatározás szerint – „tűzharc vívására szolgáló, álló lövészek részére berendezett keskeny, mély árok” került. A későbbiekben tervszerűen kiépített, műszakilag megerősített védelmi rendszereket azonban már csak különleges kiképzésben részesült katonák közreműködésével, alapos előkészítés után lehetett leküzdeni.

2 Erődített lövészárok a keleti hadszíntéren

Rohamcsapatok szervezése az Osztrák–Magyar Monarchia haderejében

Az orosz hadseregben már 1886-ban szerveztek felderítési és fogolyejtési feladatokra kiképzett vadászcsapatokat. Ezek az 1904–1905. évi orosz–japán háborúban estek át a tűzkeresztségen. Az 1916-ban alkalmazott szervezési elvek szerint gyalogezredenként mintegy 200 fő tartozott e csapatok állományába.

Az osztrák–magyar rohamcsapatok szervezése ugyan közvetlenül német mintára és segítséggel történt, azonban az osztrák–magyar haderőben már korábban is léteztek hasonló feladatra felkészített katonák.

Az 1914–1915 fordulóján a Kárpátokban lezajlott hadműveletek során megszerzett, majd összegzett tapasztalatok alapján a keleti hadszíntéren néhány hadosztály keretében, orosz példára, vadászkülönítményeket állítottak fel. Feladatuk a felderítés mellett az ellenfél folyamatos nyugtalanítása volt.

3 Vadászkülönítmény a keleti hadszíntéren

Ezt tervszerű rajtaütések keretében, fogolyszerzési vállalkozásokkal valósították meg. E könnyű fegyverzettel ellátott, általában szakasz erejű kötelékek később beolvadtak a szerveződő rohamcsapatok alakulataiba.

Az osztrák–magyar Hadsereg-főparancsnokság első képviselőjeként Theodor Brosch utász ezredes vett részt a német szárazföldi haderőnek a nyugati hadszíntéren, Beuveille-ben működő rohamtanfolyamán, 1916. szeptember 10–19. között. Ezt követően, 1917 áprilisáig közel 200 tiszt és altiszt vehetett részt német rohamtanfolyamokon.

4 Német rohamkatona teljes felszereléssel

Az osztrák-magyar haderőben a legkisebb rohamalegység a raj méretű őrjárat volt, amely 9–10 főt számlált. Négy őrjáratból állt egy szakasz, és négy szakasz alkotott egy rohamszázadot.

A rohamzászlóalj törzsét négy tiszt és 31 legénységi állományú katona alkotta. Egy rohamszázad öt tisztet és 173 legénységi állományú katonát foglalt magában.

5 Osztrák-magyar rohamjárőr gázmaszkkal felszerelve

Az osztrák–magyar haderő egyik első rohamzászlóalját a délnyugati (olasz) hadszíntéren állomásozó cs. és kir. 11. hadsereg parancsnokságának közvetlen alárendeltségében állították fel 1917. január 31-én. Gyakorlóterüket a Trentótól néhány km-re délkeletre fekvő Levico település határában rendezték be. A szervezés különlegessége, hogy az alakulat legénységét nemzetiségi alapon válogatták. A zászlóalj négy századából kettő teljesen német, egy szláv (szlovák, cseh, szerbhorvát), végül egy század vegyes német és magyar anyanyelvű volt.

1917 első hónapjaira a hadseregek és az önálló hadtestek általában már megszervezték saját rohamalakulataikat, amelyek ekkor még elsősorban kiképzési feladatokat láttak el.

1917 nyarára az Osztrák–Magyar Monarchia hadereje már rendelkezett a szükséges, megfelelően kiképzett emberanyaggal. Így 1917. június 30-án a Hadsereg főparancsnokság már hadosztályszinten is intézkedhetett a rohamzászlóaljak szervezéséről. Három különböző erejű rohamalakulat-típus felállítását határozták el:

– őrjárat (állományát a hadsereg vagy hadosztály roham-tanfolyamának résztvevői alkották, akik a kiképzés után visszakerültek eredeti csapattestükhöz, vagyis ezredeikhez);
– közvetlenül a hadosztály-parancsnokságnak alárendelt rohamzászlóalj (állománya a hadosztály rohamtanfolyamainak legjobbjaiból került ki);
– a hadsereg rohamtanfolyamának résztvevői.

5 Rohamkatonák egyik jellemző felszerelésükkel, a vállukon átvetett homokzsákokkal

A gyakorlatban egy hadosztály-rohamzászlóalj felszerelése és megfelelően kiképzett állománnyal való feltöltése több hónapos folyamatnak bizonyult. Például a m. kir. 40. honvéd gyaloghadosztály rohamzászlóalja nyolc hónapi folyamatos szervezeti (rohamtanfolyam, rohamszázad, dandár-rohamiskola, hadosztály-roham tanfolyam, rohamzászlóalj) fejlődést követően alakult csak meg.

A hadosztály-rohamzászlóaljak létszámát a hadosztályok állományából önkéntes jelentkezés alapján biztosították. Az ilyen egységek szervezete egy-négy rohamszázadból, egy géppuskás- századból, egy aknavetőszázadból, egy gyalogsági ágyús századból, egy megerősített lángszóró-osztagból és néhány tehergépkocsiból állt. A rohamzászlóaljak hadosztályaik hadrendi számát viselték.

1916 november végétől a honvéd alakulatoknál is megindult a rohamcsapatok kiképzése. Ennek színtere a hadosztályoknál az úgynevezett rohamoktató keret (például rohamoktató félzászlóalj) lett. A cél itt is minden gyalogszázadnál egy rohamszakasz kikülönítése volt négy altiszt és 28 honvéd erőben, amelyek a szakaszok rohamrajait egyesítik. A szakaszok rohamrajai egyenként egy altisztből és hét honvédből álltak.

Esetenként az utászok és árkászok is kaptak rohamkiképzést. A kiképzési idő 14 nap és egy hónap között váltakozott.

Egy rohamszázad állományába ekkor négy tiszt és 135 főnyi legénység tartozott. A rohamalakulások hadosztályaik számozását kapták, de a rohamalakulásokon belül az alosztályok illetékes csapattestük számával jelöltettek. Például a m. kir. 38. rohamzászlóalj a m. kir. 38. honvéd gyaloghadosztály rohamzászlóalját jelölte, a 31. honvéd rohamszázad pedig a 31. honvéd gyalogezred rohamszázadának felelt meg. A lovashadosztályoknál alakított műszaki szakaszokat 1918. augusztus 9-étől műszaki lovas rohamszakasznak nevezték.

A rohamalakulatok feladata jelentősen kibővült. Egyrészt ők látták el a hadosztályon belül az összes gyalogcsapat folyamatos rohamszolgálati kiképzését, másrészt továbbra is felderítő vállalkozásokat hajtottak végre, illetve nagyobb támadások esetén a rohamozó gyalogság számára átjárókat nyitottak, és a harcban is támogatták őket.

A szervezési intézkedésben foglaltak szerinti átszervezés a szükséges eszközök hiánya miatt a gyakorlatban nehezen haladt. Így a Hadsereg-főparancsnokság a hadosztály-közvetlen rohamzászlóaljak megszervezésének határidejét 1918. január 15-éig meghosszabbította.

A rohamalakulatok kiképzése

A legénység kiképzése az 1917. január 15-én, a cs. és kir. Hadsereg-főparancsnokság által a rohamcsapatok számára kiadott utasítás alapján történt. A 14686 példányban kiadott utasítás öt fejezetből állt:

– útmutatás a gyalogság számára megerősített állások elleni támadás esetén,
– kiképzési célok a rohamőrjáratok számára,
– kézigránát dobás gyakoroltatása,
– robbantás kézigránáttal,
– testedzés.

A kézigránátharc oktatásánál a leendő rohamkatonák (korabeli kifejezéssel „rohamisták”) például megismerkedhettek az árokharcban széles körben elterjedt fegyverfajta különféle típusaival, felhasználhatóságának lehetőségeivel. A legjobb kézigránát-hajítók a 40-50 méterre lévő célt is pontosan eltalálták. A kézigránátból azonban meglehetős hiány mutatkozott, ezért a pontos célzás elsajátítására különös figyelmet szenteltek. Az oktatásnál külön felhívták a figyelmet a kézigránát indokolt esetben, vagyis ellenállás esetén történő használatára, ezzel akadályozandó az indokolatlan felhasználást. A kiképzés előfeltétele a különféle típusú kézigránátok alapos ismerete volt. A fizikai erőnlét fenntartását az állandó tornagyakorlatok biztosították. A legkiválóbbak akár 400 korona pénzjutalomban is részesülhettek.

 6 Kézigránátdobás gyakorlása

A segédlet valóban csak iránymutatást adott a foglalkozásokhoz, mert az egyes zászlóaljak kiképzése eltérhetett egymástól. Az átlagos rohamszolgálat alapképzési ideje 14 napra szorítkozott, a teljes értékű rohamkatona kiképzése azonban négy-hat hét intenzív munkát követelt.

A cs. és kir. 7. hadsereg 1917. februári tanfolyamáról készült hangulatjelentés szerint a kiképzésre felvett 120 főnyi tiszti és legénységi résztvevő nagy várakozással nézett a tanfolyam elé. A cs. és kir. 35. gyaloghadosztály rohamzászlóaljának egykori tisztje, Csíkszenti (Schreiber) Róbert így emlékszik vissza egy, a piavei támadás előtt tartott éles gyakorlatukra:

„Saját repülőink a megadott támadási sávban az árokrendszerről és a környező terepről fényképfelvételeket készítettek, ezután történt a kiértékelés. A kiértékelés alapján annak megfelelő terepet választottak ki, majd az ellenség állásrendszerét a műszakiak pontosan elkészítették.

A Piave folyónak az innenső részén voltak a cs. és kir. 35. gyaloghadosztály csapatai. A túlsó oldalon az olasz hadállások, a Montello hegyen. Ezen a gyakorlaton én voltam a parancsnoka a piros félnek (vagyis az ellenségnek). Tekintve, hogy a gyakorlat helyszínén folyó nem volt – csupán egy tó – így a gyakorlat a tó két partján játszódott le.

Fényszóró egység is volt alám rendelve, ezek egy részét utasítottam az ellenséges fényszórók lefogására (vagyis saját fényszórónk sávját az ellenséges fényszóró sávjára irányítottam). A többi pedig a tó tükrét pásztázta. Így láttam az ellenséges pontonok mozgását, és a megfelelő időben rendelhettem el a tüzérségi tűz megindítását. A partraszállás így csak az ellenséges erők kis részének sikerült.

Minden begyakorlás élesben történt. Géppuska, aknavető, gyalogsági ágyú tüzének tűzhengere mögött közelítettük meg az ellenséges árokrendszert, amikor elértük, a tűzhengert az árokrendszerre helyezték. Természetesen gyakran előfordult sebesülés is. ”

Megesett, hogy a szövetséges rohamtanfolyamosok (osztrákok, magyarok, németek, törökök) együtt gyakoroltak.

A tisztek gyakorta a saját tapasztalataikat is beépítették a képzésbe. A délnyugati hadszíntéren például magashegyi rohamképzést is tartottak. A cs. és kir. 11. hadsereg parancsnoksága által 1917 júniusában szervezett hathetes magashegyi rohamtanfolyamot nyolc tiszt és 145 legénységi állományú katona végezte el. A kiképzésre csak hegyivezetői vizsgával rendelkezők jelentkezhettek. A képzés három hét általános rohamharcászati oktatásból és három hét magashegyi gyakorlatból állt. Itt a résztvevők a sízésben, sífutásban, jég- és hófal-mászásban szerzett tudásukat tökéletesíthették.

Az 1917. június 30-án kiadott Hadsereg-főparancsnoksági rendelet a rohamtanfolyamok szervezését alapvetően hadosztályszinten, illetve önálló dandárszinten határozta meg. A tanfolyamot végzett katonák rohamszázad kötelékben történő továbbképzését azonban a későbbiekben is hadseregszinten szervezték. A rohamkiképzésre csak önkéntes jelentkezés után, a fizikailag alkalmas, átlag 20-22 éves katonákat választották ki. Alkalmanként előfordult ugyan, hogy a hadosztálynak alárendelt ezredek parancsnokai alkalmatlan egyének jelentkezését is elfogadták. A válogatásnál azonban a legszigorúbban jártak el. A m. kir. 64. gyaloghadosztály rohamtanfolyamának jelöltjei közül például az előzőleg kéz- és lábtöréssel már gyógyult egyéneket eleve kizárták, így biztosítva a rohamcsapatok elit jellegét.

8 Testedzés a gyakorlópályán

További érdekességként megemlítendő, hogy a cs. és kir. Isonzóhadsereg parancsnoksága a kiképzési tervbe az olasz nyelv oktatását is bevonta, illetve legalább néhány mondat elsajátítását írta elő (pl. kezeket fel, add meg magad). Hiszen először mégiscsak a rohamkatonák találkoztak az ellenséggel.

A kiképzés során különös gondot fordítottak a testi erőnlét fejlesztésére és a közelharckiképzés tökéletesítésére. A tanfolyamokhoz beosztott tisztek és altisztek rendfokozatukra való tekintet nélkül azonos elbánásban részesültek. A szervezeti utasítás lehetőséget biztosított ugyan a tisztek külön csoportokba osztására, a gyakorlatban azonban erre nem volt szükség. Ez a tény is az összetartozást, a csapatszellemet erősítette, biztosítva ezzel a csapatnem elit jellegét.

A rohamcsapatok feladatai és harcászata

A roham-vállalkozást minden esetben gondos felkészülés előzte meg, amely támadási vázlatok elkészítését, az ellenséges állásokról készített fényképfelvételek, illetve a szökevények vagy hadifoglyok vallomásainak kiértékelését, a gyalogság és tüzérség közötti együttműködés kidolgozását jelentette.

Az alapfeladatot a rohamjárőrök végezték. Az ő dolguk volt a saját rohamállásból megindulva, az ellenséges állás kedvező betörési pontjainak meglepetésszerű elfoglalása, majd az akadályok eltávolítása, valamint az ellenséges géppuskák leküzdése. Az őket követő első rohamoszlop ék alakban tört be az ellenség első állásaiba, majd a szükséges biztosító erőket hátrahagyva tovább nyomult a kitűzött cél felé. A második rohamoszlop tulajdonképpen az elsőt támogatta, annak tartalékát adta. A harmadik támadó oszlop az első kettő sikerét tökéletesítette, valamint megteremtette az összeköttetést a mögöttük nyomuló gyalogsággal. A rohamjárőröket 50–60 lépés távolságra követte az általános gyalogság, legtöbbször ugyancsak három támadó hullámban.

A járőröket közvetlenül feladatuk elvégzése után kivonták az arcvonalból. A rohamalakulatok zárt alakzatban történő bevetése tilos volt, ezért kevésbé érvényesült az ellenséges géppuskák pusztító hatása. Ez a harceljárás a korábbiaknál jóval több katona bejutását tette lehetővé az ellenséges állásba.

A rohamhullámok összeállításánál az első oszlopba a legjobb kézigránátdobókat és melléjük egy-egy gránátvivő és -adogató rohamkatonát osztottak be. A második hullámba kerültek a jó lövészek, az ügyes szuronyvívók és a géppuskairányzók. Őket követték a lángszórósok, akik abban az esetben léptek működésbe, ha a kézigránátok nem semmisítették meg az ellenséget. Ebben a hullámban már teherhordók (homokzsákok, páncélpajzsok, akadályelemek szállítása), távbeszélők és távjelző járőrök is dolgoztak. A harmadik hullámban ugyancsak találunk géppuskásokat és kézigránátdobókat. Az itt tevékenykedőket már lapátokkal és csákányokkal is felszerelték. A már idézett Csíkszenti őrnagy feladataikat a következőképp írta le:

„Fogolyszerzés: A foglyokat a hadtestparancsnokságnak adtuk át kihallgatás végett. Természetesen ha szükség volt, úgy [ezt a tevékenységet] napokon keresztül folytattuk, amíg az összeállított mozaikokból a hadtestparancsnokság megfelelő képet nem kapott.
Vállalkozás: Kisebb fegyverekből kombinált egységek tiszt vezetésével hajtották végre, előretolt állások birtokba vétele, zavar és nyugtalanság keltése céljából. Általános támadásnál többnyire a teljes zászlóalj a faltörő kos szerepét töltötte be. A gyalogságot megelőzve az ellenséges árokrendszerbe betörtek, fel­göngyölítették. Majd egy maguk előtt tartott hordozható páncél és gyalogsági ásó segítségével azt átépítették. A gyalogság beérkezése után a rohamzászlóaljat kivonták a tűzvonalból. ”

A cs. és kir. rohamcsapatok első jelentősebb gyakorlati alkalmazása a 10. isonzói csatában történt, 1917. május 12. és június 8. között. A csatát követően összegzett tapasztalatok szerint néhány rohamalakulat a nem megfelelő körültekintéssel végzett felderítés, valamint a tiltás ellenére zárt kötelékben történő alkalmazás miatt nehezebben haladt előre. Ezeknél az alakulatoknál a veszteség is nagyobb volt az átlagosnál. A bevetett rohamalakulatok többsége egyébként minimális veszteséggel érte el a kitűzött célt.

9 Roham a Doberdó-fennsíkon

Az 1918. júniusi 15-én indított piavei átkelés előkészítésében a rohamcsapatoknak kiemelt szerepet szántak. A fennmaradt visszaemlékezések szerint a felkészülés példaértékű volt. A felsőbb hadvezetés hibái, illetve a minden téren érezhető lőszerhiány azonban összességében meghiúsították a sikeres bevetésüket. A kiképzett rohamzászlóaljakat gyakorta nem rendeltetésszerűen vetették be. Az eleve kevesebb gyalogsági lőszerrel ellátott rohamkatonákat gyalogságként használták, amelynek eredményeképpen súlyos veszteségeket szenvedtek. Géczy Mihály, a m. kir. 40. honv. rohamzászlóalj parancsnoka így emlékezett az átélt napokra: „…nyolc keserves napon át vérzett és fogyott a rohamzászlóalj – minden cél nélkül, tehetetlenül és anélkül, hogy egyetlen kézigránátot eldobhatott volna.” A sikertelen offenzívát követően a rohamcsapatokat ismét feltöltötték, de tevékenységük a továbbiakban csak felderítésekre, illetve őrjáratokra korlátozódott.

Kiss Gábor

Irodalom

Baczoni Tamás-Kiss Gábor-Sallay Gergely Pál-Számvéber Norbert: Halálfejes katonák. Az Osztrák–Magyar Monarchia rohamcsapatai 1916–1918. Debrecen, 2006.

M. Christian Ortner: Die k. u. k. Sturmtruppen im Weltkrieg 1916–1918. Elitesoldaten der Monarchie. Wien, 2005.

 Források

Hadtörténelmi Levéltár: Honvédelmi Minisztérium, Honvéd Főparancsnokság iratai, I. világháborús gyűjtemény, Tanulmányok és visszaemlékezések gyűjteménye

Kriegsarchiv Wien: Kriegsministerium, Armeeoberkommando, Neue Feldakten

Képek

1 Conrad von Hötzendorf, az osztrák–magyar haderő vezérkari főnöke megszemlél egy rohamalakulatot az olasz hadszíntéren
https://www.reddit.com/r/MilitaryPorn/comments/evnec1/german_or_possibly_austrian_stormtrooper_assault/

2 Erődített lövészárok a keleti hadszíntéren
https://fortepan.hu/hu/photos/?id=116260

3 Vadászkülönítmény az orosz hadszíntéren
https://www.erikscollectables.com/2019/02/09/austro-hungarian-storm-troops-roham-csapat-16-honved-infantry-regiment/

4 Német rohamkatona teljes felszereléssel
https://www.planetfigure.com/threads/90mm-ww1-german-sturmtruppen.67524/

5 Osztrák-magyar rohamkatonák gázmaszkkal
http://www.austro-hungarian-army.co.uk/sturmtruppen.html

6 A rohamkatonák egyik jellemző felszerelésükkel, a vállukon átvetett homokzsákokkal
http://www.austro-hungarian-army.co.uk/sturmtruppen.html

7 Kézigránátdobás gyakorlása
https://www.erikscollectables.com/2019/02/09/austro-hungarian-storm-troops-roham-csapat-16-honved-infantry-regiment/

8 Testedzés a gyakorló
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Sturmtruppen_in_Nest_insky,_%C3%9Cberschlag_von_einer_H%C3%B6he_
(BildID_15543402).jpg

9 Roham a Doberdó-fennsíkon
https://www.movimentotriestelibera.net/wp/archives/6626