1 Osztrák–magyar csapatok küzdelme az oroszokkal 1914. december 28-án a Latorca jegén

Az I. világháború előestéjén még nagyon kevesen gondolták, hogy egy elhúzódó, több évig tartó küzdelem fog következni. Európában, még pontosabban a kontinens nyugati részén 1870-ben vívtak utoljára jelentősebb háborút, ám az nem tartott tovább fél évnél. A porosz–francia háború végül utóbbi fél vereségével zárult. Bő négy évtizeddel később a nagyhatalmak katonai vezetői között szinte teljes volt az egyetértés arra vonatkozólag, hogy csapataik legkésőbb az év végére már győztesen térhetnek haza. A derűlátó vélemények közül a II. Vilmos német császárnak tulajdonított „Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim otthon lesznek!” mondat a legismertebb, de a francia, az orosz, valamint az osztrák–magyar katonai vezetés is hasonlóan optimista volt.

A hadiesemények azonban felülírták a gyors sikert valószínűsítő terveket, így a Berlinbe, Párizsba, vagy Budapestre tervezett kirándulások egyaránt elmaradtak. A szemben álló felek a nyugati hadszíntér teljes hosszán védelemre rendezkedtek be és még javában a lövészárkok építését és a hadviselés új szabályait tanulták, amikor az első háborús karácsony elérkezett. Az I. marne-i csata fordulópontnak bizonyult a háború menetében, ugyanis befejeződése után a német haderőnek nem maradt esélye a franciaországi hadjárat győztes befejezésére. Októberére az északabbra lévő, flandriai frontszakaszon is csak a lövészárkok ásása és tökéletesítése volt az egyetlen lehetséges forgatókönyv. 1914. december 7-én XV. Benedek pápa békefelhívással fordult a harcoló felekhez, ez azonban eredménytelen maradt. A hivatalos fegyverszünet meghiúsulása ellenére számos frontszakaszon önkéntes fegyvernyugvás következett be, majd e helyek többségén a katonák együtt ünnepelték a karácsonyt.

2 Német csapatok behavazott lövészárkaikban 1915 telén, a Mazuri tavaknál

A szemben álló felek nem egyformán reagáltak a háborúra és annak elhúzódására. Francia oldalon még elevenen élt a revánsvágy az 1870-ben elveszített porosz–francia háború miatt. A német hadsereg ráadásul a frontvonal teljes hosszán francia és belga területen állt, amit a fronton szolgálatot teljesítő katonáknak gyakran hangsúlyoztak is. Belgium az antanthatalmak mellett a semleges országok jelentős részében is úgy jelent meg, mint a porosz militarizmus leginkább sajnálatra méltó áldozata. A belga katonák is így tekintettek a háborúra, tehát a franciákhoz hasonlóan részükről sem lehetett engedékenyebb magatartásra számítani.

Az angol és a német katonák között már az első lövészárok-rendszerek elkészültétől kezdve megindult a közeledés. Gyakran előfordult, hogy kőhöz kötött újságcikkeket vagy egész újságokat dobtak át egymásnak, vagy kölcsönös tűzszünetet tartottak, amíg sebesültjeiket biztonságba helyezték. Arra is volt példa, hogy a két lövészárok között elhelyezkedő területen, a „senki földjén” segítettek egymásnak a halottak eltemetésében. Az elesettek halálát, s a sebesüléseket is jelentős részben a saját tüzérség pontatlansága okozta, ezért a harcoló felek akkor még nem gyűlölték egymást annyira, mint a háború további ütközeteiben. A halottak rendes eltemetése kegyeleti okok mellett egészségügyi szempontból is fontos volt.

3 Sebesült kimentése a „senki földjéről” valahol a nyugati fronton

Visszaemlékezésekből és levelekből tudjuk, hogy a katonák közül a közösen szervezett sebesültszállítások és temetések alatt döbbentek rá, hogy a szemben állókra nem illenek azok a megállapítások, amelyeket a háborús propaganda sulykolt számukra. A brit katonák gyakran udvariasnak írták le azokat a német katonákat, akiket az angol napisajtóban a legtöbbször „hunoknak”, vagy „vadállatoknak” neveztek.

4 Német katonák karácsonyfát díszítenek a lövészárokban

1914 decemberében mindkét oldal katonái sok küldeményt kaptak családjuktól. Karácsonyra még a legszegényebb családok is igyekeztek elviselhetőbbé tenni a fronton szolgálók életét valamilyen kisebb ajándékkal. Ez azt eredményezte, hogy jelentős mértékben nőtt a cserealap az esetleges találkozások esetére. Az angol főparancsnokság, mintegy megérezve a közelgő ünnep jelentette „veszélyeket”, figyelmeztetést adott ki. Ebben december utolsó napjaira kiemelt figyelmet követeltek meg az őrt állóktól, mondván, hogy a németek a karácsonyi és az újévi, ünnepléssel és pihenéssel töltött időszakban is támadást indíthatnak. A harci szellem javítására irányuló parancs nem érte el a célját, mivel a fegyverek mindkét oldalon fokozatosan elhallgattak. December 22-én és 23-án sok frontszakaszon már csak néhány mesterlövész adott le lövéseket. 23-án és 24-én este már az angolok és a németek is karácsonyi dalokat énekeltek, majd átkiabáltak egymásnak a lövészárkokból.

5 A találkozások előtt a katonák a lövészárok nyújtotta biztonságból vették fel egymással a kapcsolatot

A senki földjén megejtett találkozók előtt általában az angolul tudó német katonák kezdeményezték a kapcsolat felvételét az ellenféllel. A németek jól sejtették, hogy az angol katonák közül kevesen tudják a korabeli német kézírást elolvasni, s a beszélt nyelv megértésére is ugyanez állt. A német akcentussal megfogalmazott „You no fight, We no fight!” (Nem harcolunk, ha ti sem harcoltok!) mondat szállóigévé vált a rögtönzött tűzszünetek előtt. December 24-én több német–francia és német–belga frontszakaszon is megenyhültek a harcoló felek. A közeledés az esetek többségében egyformán történt meg. A legismertebb karácsonyi dalok éneklése után a két védelmi vonal között félúton találkoztak a katonák és boldog karácsonyt kívántak egymásnak. Sok esetben megegyeztek, hogy 25-én és 26-án tűzszünet lesz érvényben, bár ezt csak addig lehetett betartani, ameddig feletteseik ki nem adták a támadási parancsot. Gyakori volt ételek, sütemények, valamint dohány és cigaretta cseréje, de ajándékozásra is akadtak példák.

6 Német és angol katonák együtt ünnepelnek a "senki földjén" 1914 karácsonyán

A nagyszámú karácsonyi megemlékezés mellett az is több alkalommal előfordult, hogy a kezdeti közeledés után a védelemben lévő fél tüzet nyitott. Más frontszakaszokon vallási okokból nem jöhetett létre közös ünneplés: a francia gyarmati csapatok jelentős része muszlim volt. Volt, hogy tűz alatt tartották a német állásokat, bár olykor a németek rá tudták venni őket egy tűzszünetre, hogy a saját bunkereikben nyugodtabb körülmények között ünnepelhessenek. Ennél is rosszabb volt, ha a karácsony utáni napokban támadásra vezényeltek olyan alakulatokat, amelyek tagjai nem sokkal korábban még a másik féllel közösen énekeltek karácsonyi dalokat, vagy cigarettával kínálták egymást. A katonák számára gyötrelmes volt azoknak a holttesteit látni, akikkel együtt ünnepelték a karácsonyt. Olyan tisztek is akadtak, akiknek a parancsnoksága alatt semmilyen közös megemlékezés, vagy még tűzszünet sem jöhetett szóba. Mindkét oldalon előfordult, hogy a szolgálatot teljesítők közül egyesek távol maradtak az ünneplésektől, így fejezve ki nemtetszésüket. A tisztek támogatásán vagy elutasításán sok múlott ugyan, de olyan esetekről is tudni, amelyek során engedélyük nélkül került sor az ünneplésekre.

7 A karácsonyi fegyverszünet emlékműve, Messines, Belgium

A karácsonyi fegyverszünetek és közös ünneplések sok csapattestet érintettek. Ezt támasztja alá, hogy a katonai vezetés nagy veszélyt látott bennük. Úgy ítélték meg ugyanis, hogy a néhány hónappal korábban beállott állásharc nagy áldozatokat, „befektetéseket” fog követelni, s lehetetlen lesz támadásra vezényelni olyan katonákat, akik kételkednek az ellenség démonizálásában. A háború további időszakában az új fegyverek bevetése és az új harceljárások alkalmazása az ő malmukra hajtotta a vizet: a harci gázok egyre szélesebb körben történt bevetése, a tengeralattjáró-hadviselés, valamint a Németország köré vont éhségblokád nagymértékben hozzájárult a háború barbarizálódásához. Ennek következtében azokon a frontszakaszokon is csökkentek, vagy megszűntek a katonabarátkozások, ahol egyébként arra lehetőség lett volna. Noha a nyugati hadszíntéren a további évekből is jegyeztek fel spontán tűzszüneteket és ünnepléseket is, a háború elhúzódása ezek ellen hatott.

A nyugati hadszíntéren voltak azonban olyan frontszakaszok, ahol karácsony közeledtével semmi enyhülés nem következett be, hanem a küzdelem egyre intenzívebb jelleget öltött. Paradox módon az I. világháború nagyobb részében „csendes szektornak” számító Vogézek ezer méter körüli csúcsai vonultak be a hadtörténelembe a karácsonyi hadviselés szomorú példájaként.

1914-ben intenzív és váltakozó sikerű harccselekmények folytak a Vogézek térségében. A nyugati hadszíntér legfontosabb pontjain már nem lehetett jelentősebb eredményeket elérni, ezért e nehéz terepviszonyokkal bíró területen igyekeztek a döntést kierőszakolni. Különös jelentőséggel bírtak a hegylánc nagyobb csúcsai (a legmagasabb pontja, Grand Ballon, valamint a Tete des Faux és Hartmannswillerkopf).

8 Harcok a Vogézekben 1915 januárjában

A Tete des Faux-hoz az 1914-es hadiév egyik legszomorúbb eseménye kötődik: E csúcs megszerzéséért vívták december 24-én éjjel a karácsonyi csatát, amely a két oldal számára 600 fős veszteséggel járt. A csata a német csapatok 22 óra 30 perckor indított támadásával indult, amelyet mostoha időjárási körülmények között, elégtelen hadfelszerelési, élelmezési és egészségügyi ellátás mellett vívtak meg a szemben álló felek. Veteránok beszámolóiból egyértelműen kiviláglik, hogy leginkább a sebesülésektől tartottak. Harcokban megsérülni mindig traumatikus élmény, itt azonban ezt az orvoshiány, valamint a nehéz terepviszonyok egyaránt tovább fokozták. A Vogézekben vívott harcokat az tette még kegyetlenebbé, hogy a kórházak nagyon messze voltak az arcvonaltól. A behavazott utak, valamint a jelentős szintkülönbség miatt a sebesültek nagy része is odaveszett.

A németek mozsárágyúkkal vették tűz alá a francia állásokat, majd elfoglalták a magaslatot, majd a francia ellentámadás a kiindulási pontra vetette vissza a támadókat, akik e frontszakasz más pontjaihoz hasonlóan mélységben tagolt védelmi vonalat építettek ki. A védelmi rendszerek a legtöbb helyen, így e csúcson is, olyan szilárdnak bizonyultak, hogy egészen a fegyverszünetig nem változtak az erőviszonyok. Hartmannswillerkopf térségében 1915 novemberében váltak intenzívebbé a harcok. A nagyobb fontossággal bíró frontszakaszokon addigra mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, ez vezetett arra a felismerésre, hogy a nehezebb terepviszonyok dacára is érdemes itt megkísérelni az áttörést. Az újabb offenzívákra – a néhány hete befejeződött harmadik artois-i csata tapasztalataiból okulva – tovább növelték a tűzerőt, ez alkalommal az arcvonalon már minden 13. méterre jutott egy löveg. A német Kövér Bertához és az osztrák–magyar 30,5 cm-eshez hasonló rombolóerejű, 370 mm-es mozsárágyúkat is bevetettek, s ennek köszönhetően elfoglalták a csúcsot. Karácsonyra esett a német ellentámadás, majd váltakozó sikerű harcok után január 8-án a szemben álló felek beszüntették a támadásokat. Német részről már folytak a Verdun térségében tervezett offenzíva előkészületei, francia oldalon pedig úgy ítélték meg, hogy a nagy veszteségekkel járó támadások nem hoztak értékelhető eredményt.

9 A Hartmannswillerkopf a harcok után

1915-ben már kevesebb közös ünneplés történt, ugyanakkor voltak olyan hadszínterek, ahol ez a kérdés fel sem merült. Jóllehet Törökországban 1915 végére már megszületett a döntés az áprilisban partra tett inváziós hadak evakuálásáról, ez nem jelentette az ellenségeskedés lanyhulását. A Gallipoli–félszigeten az inváziós hadak fegyverzetet és muníciót tekintve egyaránt fölényben voltak a török csapatokkal szemben. Különösen a nehézfegyverzet terén mutatkozott meg a török hadsereg lemaradása, ezért nem meglepő, hogy Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia nagy sietséggel igyekeztek a szövetségesüknek segítséget nyújtani. Az osztrák–magyar mozsárágyú ütegek december 19-én érkeztek meg, majd bivalyvontatással, erőltetett menetben érték el tüzelőállásaikat Anaforta térségében. Éppen december 24-én hozták őket működőképes állapotba, s még aznap tűz alá vették a brit, valamint a francia állásokat. Az osztrák–magyar csapatok az antanthaderő evakuálása után Gáza térségében vettek részt a harcokban.

10 Osztrák–magyar 30,5 cm-es Skoda mozsár Gallipolinál

A keleti hadszíntéren az első háborús karácsony alkalmával szintén előfordultak a franciaországihoz hasonló fegyverszünetek és ünneplések, viszont az ottaninál jóval kisebb számban. 1916-tól szaporodtak meg a katonabarátkozások. A nyugati hadszíntérrel ellentétben itt a háború elhúzódása hozta meg a harci szellem gyengülését. 1914 augusztusától kezdve az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai saját területüket védték az előre törő orosz haderővel szemben. 1915 őszére azonban már visszaszorították az orosz csapatokat.

11 Osztrák–magyar katonák téli öltözetben a hóborította lövészárokban
a keleti fronton, Gorlice közelében 1915 telén

E frontszakaszon nem kizárólag karácsonykor vették fel egymással a kapcsolatot a szemben álló felek. A háború elhúzódásával karácsony mellett már húsvétkor, majd a szürke hétköznapokon is előfordultak beszélgetések és ajándékozások, amelyekben a tisztek is egyre gyakrabban részt vettek. A katonai vezetés mind az osztrák–magyar, mind az orosz oldalon nagy veszélyt látott a katonabarátkozásokban, ezért elrendelte a hadiállapot fenntartását a frontvonal teljes szakaszán, méghozzá időbeli korlátozás nélkül. Az olasz hadszíntéren lényegesen kevesebb katonabarátkozás történt, mivel a közvéleményt és a katonák többségét felháborította a korábbi szövetséges Olaszország hadüzenete, valamint a védelmi állások kialakítása sokkal több időbe került, mint a világháború más hadszínterein.

Tóth Péter András

Képek

1 Osztrák–magyar csapatok küzdelme az oroszokkal 1914. december 28-án a Latorca jegén
https://www.mediathek.at/der-erste-weltkrieg/der-erste-weltkrieg-ausgabe-2/armeen-und-kriegsverlauf/
der-versengende-atem-des-krieges/

2 Német csapatok behavazott lövészárkaikban 1915 telén a Mazuriai tavaknál
https://www.mentalfloss.com/article/74553/9-creative-ways-spend-your-fsa-money-deadline?
utm_content=infinitescroll1

3 Sebesült kimentése a „senki földjéről” valahol a nyugati fronton
https://geographicalimaginations.com/tag/no-mans-land/

4 Német katonák karácsonyfát díszítenek a lövészárokban
http://www.worldwar1archive.com/world-war-1/decorating-a-christmas-tree-in-the-trenches/

5 A találkozások előtt a katonák lövészárok nyújtotta biztonságból vették fel egymással a kapcsolatot.
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/11/Periscope_tranch%C3%A9e_fran%C3%A7aise.jpg

6 Német és angol katonák együtt ünnepelnek 1914 karácsonyán
https://thechaplainkit.com/history/chaplains-at-war/world-war-1/silent-night-the-story-of-the-world-war-i-
christmas-truce-of-1914/

7 A karácsonyi fegyverszünet emlékműve, Messines, Belgium
https://www.historicwartours.com.au/blog/2019/12/11/the-christmas-truce-of-1914

8 Harcok a Vogézekben 1915 januárjában
http://www.metropostcard.com/war7a-f.html

9 A Hartmannswillerkopf a harcok után
https://driki68.wixsite.com/scheppler-cedric/photos-du-hwk

10 Osztrák–magyar 30,5 cm-es Skoda mozsár Gallipolinál
https://nagyhaboru.blog.hu/2015/11/28/osztrak_magyar_tuzeregysegek_tevekenysege_a_gallipoli-felszigeten

11 Osztrák–magyar katonák téli öltözetben a hóborította lövészárokban a keleti fronton, Gorlice közelében 1915 telén
https://twitter.com/pikegrey1418/status/932990828926128128