1. vitéz Csécsi Nagy Imre magyar királyi altábornagy (1920-as évek vége, 1930-as évek eleje)

 A huszárság kései történetének egy napjainkra a feledés homályába merült, saját korában ugyanakkor széles körben ismert és elismert képviselője volt vitéz Csécsi Nagy Imre magyar királyi altábornagy (1868–1967) a Lipót Rend és a Vaskorona Rend lovagja, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetségének elnöke, a Hadviseltek Országos Gazdaságpolitikai Pártjának elnöke.

A jeles felmenőkkel, református lelkészekkel, orvosokkal, akadémikusokkal bíró, régi magyar család tagjának, hosszúra nyúlt, sikeres és gazdag életút adatott meg, amely a dualista Monarchiától a Kádár-korszakig ívelt. Bár évszázadnyi földi léte során birodalmak omlottak össze, rendszerek váltották egymást, Csécsi Nagy végig megőrizte hitét, becsületét, méltóságát és nem kompromittálta magát semmilyen szélsőséges eszme vagy politikai erő oldalán. Családi hátterének, valamint a legendás ludovikás szellemiségnek és neveltetésnek köszönhetően, élete az egykori magyar királyi katonatisztek tartásának és emberi nagyságának ékes példájául szolgál.

Jelen tanulmányban e hosszú életút, huszársághoz kötődő, első félszázadát idézzük fel röviden.

Gondtalan ifjúság és a ludovikás évek

Csécsi Nagy Imre 1868. május 11-én Szatmárnémetiben (ma: Satu Mare, Románia) született Csécsi Nagy Miklós református lelkész és likovichi Horváth Katalin fiaként. Már gyermekkorától a katonai pályára készült. Így, miután elvégezte Makón a gimnázium hat osztályát, 16 éves korában, 1884-ben jelentkezett a magyar katonatisztképzés utóbb legendás hírűvé vált intézményébe, a magyar királyi honvédségi Ludovika Akadémiára.

Az 1872-től működő Ludovikán, a kezdeti, „tanfolyamrendszerű” képzést követően, 1883-ban indult meg a négy évfolyamos hadapródiskolai képzés, ami alaposabb és színvonalasabb oktatás tett lehetővé. Az ezzel együtt a császári és királyi hadapródiskolák rangjára emelkedő intézmény így ekkorra már valódi katonai nevelő és képzőintézetté vált.

A hivatalosan „tényleges állománybeli tisztképzőtanfolyam”-nak nevezett, négyéves képzésre a hadköteles kort még el nem ért, 14–16 éves, legalább négy középiskolai osztályt, minimum jó rendű minősítéssel elvégzett ifjak jelentkezhettek. Közülük két–három napos felvételi vizsgán választották ki a leendő növendékeket. Felvételijén Csécsi Nagy sikeresen megfelelt, így 1884 októberében megkezdhette tanulmányait a 60 fős évfolyam lovas növendékeként.

A Ludovika Akadémián a tanév két részre oszlott. Az első időszak, az elméleti oktatás ekkoriban az adott év október 1-jével kezdődött és a következő év június 10-ig tartott, melyet az augusztus 10-ig tartó gyakorlati tanidőszak követett.

Maga az oktatás sokrétű volt, az általános műveltségi tárgyak (számtan, mértan, gyakorlati mértan, földrajz, általános történelem, magyar történelem, magyar irodalomtörténet, természet- és vegytan) mellett nyelvek (magyar, német, francia, illetve a horvát–szlavón illetőségűeknek: horvát) és természetszerűleg katonai tárgyak szerepeltek a tantervben. Utóbbiak között elméleti és gyakorlati, illetve ügyességi tárgyak egyaránt megtalálhatóak voltak. Mindemellett ún. „graphikai” tárgyakat is el kellett a növendékeknek sajátítaniuk, úgymint a mértani rajzot, szabadkézi rajzot, tereprajzot, valamint szép- és gyorsírást is. Végül, leendő katonatisztekről lévén szó, a gyakori társas érintkezések követelményének megfelelően, tánc és ének-zenei oktatásban is részesültek.

Tanulmányai során Csécsi Nagy kezdettől fogva kiemelkedő eredményt nyújtott. Erről tanúskodik az első félév végén, 1885 márciusában szüleihez büszkén írt levele is:

„Kedves jó Szüleim!

Kevés az időm, de azért mégsem mulaszthatom el, hogy a vizsgák végeredményéről, tudósítást ne küldjek, ami reám nézve nem a legrosszabb, mert nem csak a mi osztályunkban, hanem az egész évfolyamban, a 60 között én vagyok a legeslegeslegelső!! És méghozzá jeles rendű vagyok, azaz hármas kitüntetésű, tehát kardbojtot is kapok, mégpedig egyedül. Tehát az egész évfolyamban magam vagyok a jeles. Ez elég szép eredmény, amit bizony magam sem igen reméltem, annál inkább, mert az első félévben addig senki sem volt jeles, azt beszélték, hogy nem is lehet senki az első félévben. De hát nekem, hála Istennek még ez is sikerült […]

Azt hiszem nemsokára küldhetek egy rangsorozatot, amelyen az én nevem legelöl áll, mégpedig arany betűkkel […]

Érdekes, hogy ezután akárhová megyünk, én vezetem az egész évfolyamot pl. sétáknál vagy kivonulásoknál […]

Ha útiköltséget küldenek kedves szüleim, kérek vagy 1 flórest [forint], hogy egy csinos kardbojtot vehessek magamnak, hogy legyen mivel feszítenem!”

  2. Csécsi Nagy Imre ludovikás növendékként

A fenti sorokból is kitűnik törekvő, önérzetes és becsvágyó személyisége, amit az osztályozási jegyzékekben róla írt jellemzések is megerősítenek. Ezek ugyanakkor előbbi jellemvonásain túl kiemelik, hogy jó, alapos és gyors felfogású, magatartását tekintve ugyanakkor illedelmes, figyelmes, öltözködésében pedig rendes és tiszta. Az utolsó, negyedik évben előbbiek kiegészültek még a férfias jelzővel is.

3. A Ludovika Akadémia II. évfolyamának 1886. évi rangsorozati jegyzéke. (Csécsi Nagy Imre neve az első helyen, aranyszínű tintával feltüntetve)

A ludovikás évek, mint szinte valamennyi onnan kikerült tiszt esetében, Csécsi Nagy számára is egész életére meghatározóak voltak. Ezekre mindig szívesen emlékezett vissza, így 1923-ban a 35 éves évfolyam-találkozó kapcsán is, miáltal megtudhatjuk, hogy fárasztó napjaikat az ifjú növendékek rendszerint vidám hangulatban zárták:

„Az első emeleten volt a hálótermünk […] Mennyi csíny fűződik ehhez. A hálóterem folyosóján már messziről hallatszott egy pár bakancs egyenletes koppanása. A növendék urak gyakorlott fülei előtt nem volt titok, hogy a közelgő akkurátus lépések Balázsy őrmester urat irányítják a hálóterem felé, hogy az akadémiai rendtartásnak megfelelően pontban kilenc órakor, egy minutával sem előbb, sem később a gáz eloltása érdekében intézkedjék. Igen valószínű, hogy a fehérre meszelt, kétemeletes épületben nem akadt óra, amelyik Balázsy strázsamester úrral szemben az évek során csak egyetlenegyszer is más véleményt mutatott volna, aminthogy ekkora merészség soha senkinek nem is botlott az eszébe.

Tehát pontban 9 órakor belépett a hálóterembe a strázsamester és elkiáltotta a parancsot: Gázt eloltani! A szolgálattevő küldönc abban a pillanatban lecsavarta a kékes fénnyel lobogó gázlángot. Balázsy őrmester úr megelégedetten nézett végig az alvó akadémikusokon: így igen, ez a rend. Kilenc óra, tehát alvás.

Mire azután a folyton távolodó bakancskoppanások hírül hozták, hogy vitéz strázsamester úr Balázsy szolgálati fáradalmai kipihenése céljából a kantin felé következik, ahol a hasonlóképp tekintélyes őrmesterné uralkodott […] egyszerre megelevenedtek az ágyak és megkezdődött a hangverseny.

Nem mulasztották el ilyenkor a tanárok hangjának utánzását sem, elsősorban Horváth Jenő főhadnagy úr, közönségesen Kartács Muki éles, pattogó hangja harsant fel az egyik sarokból. Válaszul falrengető kacagás és barátságos kiáltások: dobják ki!

Közben egynéhány kincstári vánkos is elrepült abba az irányba, ahol Kartács Muki utánzóját sejtették. […] Végre azután csend borult a hatalmas hálóteremre, a fiuk álmodtak a csillogó jövőről, a felavatásról, ahol a kis palatinus fog kezet az ifjú hadnagyokkal […]”.

4. A Ludovika Akadémia lovas növendékei (Csécsi Nagy Imre balról az ötödik)

Visszaemlékezésében Csécsi Nagy kihangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy „[i]gazi atyai szeretettel neveltek minket […] Szvetics [József] ezredes, aki később altábornagy lett, úgy vigyázott ránk, mintha az apánk lett volna”.

Az 1884-es évfolyam végzett növendékeinek ünnepélyes eskütételére 1888. augusztus 18-án, Ferenc József születésnapján került sor. Csécsi Nagy az évfolyam egészét tekintve másodikként, a lovas növendékek között pedig elsőként végzett, így az évfolyamelső Bartha Lajos gyalogsági növendékkel együtt, november 1-jei hatállyal, hadnagyi kinevezést nyert a magyar királyi honvédség állományába, szemben a többiekkel, akik hadapród-tiszthelyettesként kezdték meg katonai szolgálatukat.

5. Csécsi Nagy Imre hadnagyi kinevezési okirata (1888)

Tiszti szolgálat a boldog békeidőkben

A korabeli szabályozás sajátossága következtében a Ludovika Akadémia végzett növendékei, a honvédségnél történő szolgálatuk megkezdése előtt, a közös hadsereghez soroztattak be, kivétel nélkül hadapródokként. Így Csécsi Nagy is, 1888. augusztus 18-i hatállyal, a császári és királyi 15. számú Pálffy-huszárezredbe nyert beosztást első hadapródként, és majd csak november 1-jén helyezték a magyar királyi 3. honvéd huszárezred 1. osztályába Aradra, amivel egyidejűleg, hadnagyi kinevezése is hatályba lépett.

6. Csécsi Nagy hadnagyként

Aradon alig egy esztendőt szolgált, mivel 1889. október 3-ától a központi lovastiszti tanfolyamon vett részt Budapesten. Ennek elvégzését követően, 1890. augusztus 1-jén visszahelyezték a 3. honvéd huszárezredbe, ezúttal azonban a csákovai (ma: Ciacova, Románia) állomáshelyű 2. osztályba, amelyet viszont még ugyanazon év novemberében áthelyeztek Szegedre. Itt az altiszti iskola parancsnokaként tevékenykedett 1891 májusáig. Ezt követően 1891–92 folyamán Budapesten elvégezte a felsőbb tiszti tanfolyamot is. Közben, 1891. november 1-jén főhadnagyi kinevezést nyert.

Ekkoriban magánélete is révbe ért. 1892-ben ugyanis feleségül vette Mayer Arankát, Mayer Ferdinánd szegedi nagykereskedő és gyáros lányát, akivel valószínűleg a „hírös városban” teljesített szolgálata során ismerkedett meg.

7. A feleség, Mayer Aranka

A szeptember 14-én, Szegeden tartott házasságkötés során az esketést maga az örömapa, Csécsi Nagy Miklós végezte. Majd a menyasszony szüleinek házában került sor az ünnepi ebédre.

Az ifjú pár azonban ezt követően, még aznap délután, Bécsbe utazott. Csécsi Nagy időközben ugyanis felvételt nyert az Osztrák–Magyar Monarchia legmagasabb szintű katonai oktatási intézményébe, a bécsi császári és királyi Hadiiskolába (k. u. k. Kriegsschule), ahol október 15-én vette kezdetét a tanév.

Az 1852-ben alapított intézményben a vezérkari tisztek képzése folyt, és gyakorlatilag ezen képzés elvégzése volt a katonai felső vezetésbe történő későbbi bekerülés előfeltétele. Felvételt ide egyébként csak legfeljebb századosi rangú, legalább háromévi csapattiszti szolgálattal és nagyon jó minősítéssel rendelkező fiatal tisztek nyerhettek, akik még nem töltötték be a 30. életévüket, és egyúttal megfeleltek a szigorú felvételi vizsgán.

A vezérkari tisztjelöltek hadseregszervezést, vezérkari szolgálati ismereteket, hadtörténelmet, stratégiai és taktikai ismereteket, tereptant, katonai földrajzot, erődítéstant, műszaki ismeretet, fegyvertant, lőutasítással összefüggő ismereteket, valamint hadi törvénykezést tanultak. Rendszeresen lovagoltak, vívtak. A nyelvoktatás keretében pedig a francia és az orosz nyelveket tanulták. Az oktatás reggel hét órakor kezdődött és késő délután fejeződött be. Este harcászati és hadműveleti írásbeli feladatokat oldottak meg, térképeket rajzoltak és vázlatokat készítettek.

A képzés két évig tartott, a hallgatókat eközben folyamatosan osztályozták, ami alapján egyúttal sorrendet állítottak fel köztük. A végső sorrendet a záróvizsga alakította ki. A sorrend szerinti első harminc tiszt közvetlenül a vezérkarhoz került. Így utóbb Csécsi Nagy is, akinek egyébként a később híres-hírhedtté vált Alfred Redl (1864–1913), majdani ezredes is évfolyamtársa volt hadiiskolai tanulmányai során.

8. Részlet a cs. és kir. Hadiiskola (k. u. k. Kriegsschule) 1894-ben végzett hallgatóinak tablóképéből (Csécsi Nagy mellett Alfred Redl portréja)

A képzés zárásaként, 1894 nyarán, az évfolyam, több csoportra osztva, taktikai gyakorlatokkal egybekötött, nagyobb szabású tanulmányúton vett részt, amely Tirolt, Karintiát, majd végül Csehországot is érintette.

   9. Reggeli Cortina d’Ampezzónál (Dél-Tirol, ma Olaszország, 1894. június 29.)

 10. Útban a Dreizinnenhütte felé (turistaház Dél-Tirolban, 1894. július 1.)

A Hadiiskolában folytatott tanulmányai közben, 1893-ban megszületett Csécsi Nagy első gyermeke, Aladár is, akit a későbbiekben még további négy fiú követett: Imre (1894), Emil (1896), László (1899) és Miklós (1904).

 11. Öt fiával 1910-ben. Balról jobbra: Emil, Imre, László, Miklós és Aladár

A Hadiiskola sikeres elvégzését követően Csécsi Nagy, 1894. november 1-től, különböző vezérkari beosztásokban teljesített szolgálatot, előbb az V. számú pozsonyi hadtest vezérkari osztályán, majd 1895. november 1-től Szegeden az 1. honvéd lovasdandár törzsénél. Ez idő alatt, 1896. november 1-jén századosi előléptetésben részesült.

12. Csécsi Nagy századosként

1897 november 1-jével a budapesti 1. honvéd huszárezredbe helyezték, ezen ezred 2. osztályába való beosztás mellett. 1897. november 15-i hatállyal azonban visszahelyezték Szegedre, de ezúttal a 3. huszárezred 2. osztályába nyert beosztást. 1900 decemberében a pozsonyi honvéd kerületi parancsnokság vezérkari osztályába helyezték. 1903 májusában újra a huszárokhoz került, mégpedig Marosvásárhelyre, a 9. honvéd huszárezred 1. osztályába, majd 1905. november 1-jével a budapesti 1. honvéd huszárezred Kecskeméten állomásozó 2. osztályába nyert beosztást. Rövidesen azonban, 1907 júniusa körül, innen is áthelyezték, mégpedig ugyanezen ezred 1. osztályába Budapestre.

A pályafutás eddigi ismertetéséből is kitűnik, hogy a dualizmus békeéveiben, a monarchiabeli katonatisztek többségéhez hasonlóan, ő is mozgalmas, szolgálati helyének sűrű változtatásával együtt járó életre kényszerült. Honvédtiszt lévén ugyanakkor állomáshelyei, szemben a közös hadsereg tisztjeivel, csak a Magyar Királyság területére korlátozódtak.

1897. évi áthelyezéséről egyébként a „Függetlenség” című kecskeméti napilap is beszámolt „Napi hírek” című rovatában. Ebből kitűnik, hogy közkedvelt társasági személyiség volt. A távozása miatt sajnálkozó híradásban kiemelik ugyanis, hogy a rokonszenves modorú Csécsi Nagy a legnépszerűbb tisztek egyike volt a városban, aki feleségével együtt állandó résztvevője volt a helyi társasági élet minden fontos eseményének. Nagyfokú társasági aktivitását más, korabeli újságcikkek is alátámasztják. Ezekből ugyanis kiderül, hogy gyakran megjelent a különféle bálokon, vadászatokon, esetenként díjlovaglásokon is.

A korábbiakhoz hasonlóan, budapesti állomáshelyén sem maradhatott sokáig, 1908-ban ugyanis, július 1-jei hatállyal, Nagyváradra, a 2. honvéd huszárezred 1. osztályába helyezték. 1909. május 1-jével őrnagyi kinevezésben részesült, majd 1909. június 1-jével az osztály parancsnokává lépett elő. 1912. november 1-jével pedig alezredesi kinevezést nyert.

13. Csécsi Nagy őrnagyként

1913. augusztus 18-án, 25 évi szolgálata következtében, 3. osztályú tiszti katonai szolgálati jel adományozásában részesült. Írásunk következő részében Csécsi Nagy Imre világháborús szolgálatát ismertetjük. 

Réfi Attila

A felhasznált képek az altábornagy, jelenleg is leszármazottainak tulajdonában álló hagyatékából származnak.