Bevezetés 

Magyarország román megszállása, illetve az azt követő Horthy-féle hatalomátvétel első néhány hónapja hadtörténeti szempontból egy részleteiben kevéssé ismert és feldolgozott szelete történetírásunknak. Ezért is éreztem szükségességét annak, hogy helytörténeti aspektusból mutassam be a történteket. Nagykőrös sorsa mintegy alulnézetből jól mutatja be az országos események helyi lecsapódásait. Az események fonalát a magyar Vörös Hadsereg július 20-i offenzívájának összeomlásától kezdve veszem fel.

A város román megszállása

A Magyarországi Tanácsköztársaság az északi hadjáratban megszerzett pozícióinak feladásával elvesztette a Vörös Hadsereg támogatását is. A katonák morálja nagy mértékben zuhant, és megkezdődtek a dezertálások a hadseregből. A román hadsereg ellen indított július 20-i offenzíva összeomlásával pedig a tanácsköztársaság az utolsó esélyét is elvesztette a helyzet stabilizálására.

1. A román hadsereg offenzívája 1919. július 22 – augusztus. 2.

 1919 július végén és augusztus első két napjában a román haderő alakulatai a visszavonuló magyar csapatok nyomában átkeltek a Tiszán, majd megszállták Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét és benne Nagykőröst. A román hadsereg csapatai Nagykőrösre való bevonulásának pontos dátuma kapcsán nincs konszenzus a téma kutatói között, valószínűleg augusztus 3-án történt meg, egy nappal a Ceglédre való bevonulás után és egy nappal a budapesti bevonulásuk előtt, lévén hogy Szolnok felől érkeztek. Cegléd, Abony és Nagykőrös térségébe elsőként a Traian Moșoiu tábornok vezette 1. és 6. hadosztály vonult be.

2.  A román hadsereg hadműveletei 1919. augusztus 1–8.

A városba történő bevonulásuk után a román megszálló csapatok első dolga volt a helyi fegyveres erők, köztük pedig legfőképp a Vörös Őrség lefegyverzése és parancsnokának – Mészáros Jánosnak – az elfogása és kivégzése. Mészáros a román királyi csapatok bevonulása után szeretője, Szabó Judit lakásán rejtőzködött, de rövidesen letartóztatták. A városban történt meg nyilvános kivégzése 1919. augusztus 6-án a reggeli órákban, a Városháza lépcsőin, tarkólövéssel. Szeretőjét, Szabó Juditot ezt követően nyilvánosan megbotozták a piactéren elrettentésül. Ezután a bukott tanácsköztársaság nagykőrösi támogatóinak összegyűjtése következett. A román parancsnokság a megbüntetésükkel példát akart statuálni a lakosság számára, illetve egyértelmű célja volt a megfélemlítés is. A nagykőrösi lakosok közül kollaboránsok segítették a tevékenységüket, akik megkülönböztető jelzésként Garda Voluntar feliratú karszalagot viseltek. A román királyi hadvezetőség a megszállással egyidejűleg a közigazgatás irányítását is átvette. Augusztus 4-én kibocsátott hirdetményeiben kötelező fegyverbeszolgáltatást, kijárási és gyülekezési tilalmat, valamint a kommunisták, agitátorok és bujtogatóik szigorú üldözését rendelte el. Intézkedett a korábbi tisztviselők munkába állításáról, a város közvetlen vezetésével pedig dr. Kökény Dezső polgármestert bízta meg. 1919 augusztus 4-től kezdődően összesen 3 tüzérezred, 2 gyalogezred, 1 huszárezred, továbbá 1 zászlóalj és egy lósorozó bizottság tartózkodott a városban. Szálláshelyük a Gimnázium és a Tanítóképző épülete volt, de beszállásolták magukat a lakóházakhoz is. A román királyi csapatok parancsnoka, Mosoiu tábornok, 1919. augusztus 6-án az abonyi járás, illetve Cegléd és Nagykőrös városok területére önálló főispánt nevezett ki, Timbus Endre volt ceglédi gimnáziumi tanár személyében.

3. Traian Mosoiu tábornok és Ferdinánd román király Nagykárolyban, 1919.

A főispán feladata lett a végleges berendezkedésig a magyar polgári hatóságok és a román katonai diktatúra közti közvetítő tevékenység. A román katonaság a Tanítóképző épületében lett elszállásolva, abban az épületben, ahol addig a helyi Vörös Őrség irodája volt. Miután a román csapatok a város minden pontját ellenőrzésük alá vonták – az országos helyzethez hasonlóan – Nagykőrösön is elkezdődött a szabad rablás, a mezőgazdasági termények, állatállomány és egyéb városi és magánvagyonok vagonokba rakása és Romániába szállítása. A nagykőrösi hivatali jegyzőkönyvek szerint a város kárai a következők voltak:

28 000 mázsa széna, 3000 mázsa árpa, 3000 mázsa búza, 4000 mázsa rozs, 1500 szarvasmarha, 1200 ló (az állatokat 848 tulajdonostól vették el), 400 sertés, 20-30 000 szárnyas, 80-100 000 tojás, 30 vagon tűzifa, 1500-2000 kg zsír, 6-7000 zsák, 4000 hl bor, sok értékes hintó és szekér, lószerszámok, bútorok, háztartási felszerelések, fehérneműk, gépek, ruhák, építőanyag, 20 írógép és a nagy mennyiségű élelmiszer, amit az itt állomásozó 5-20 000 fős katonaság elfogyasztott.

Ezek mellett 6 halálos áldozata volt a román megszállásnak (kivégzés, lincselés és verekedés). A román csapatok nagykőrösi tartózkodásáról az alispáni beszámoló is így írt:

"Minden rendtartás nélkül elözönlötték a román katonák a földeket, szőlőket, tanyákat, majorokat, szőlőtelepeket, a szó szoros értelmében letaroltak és kiürítettek mindent, amit el nem bírtak vinni, azt tönkretették. A lakosságot minden készletéből kifosztották és most a téli és tavaszi éhínségnek nézünk elébe. A járókelőket megtámadták, kirabolták, a pénzét, ékszerét, óráját elvették. A lakosságot megbotozással, internálással, elhurcolással kényszerítették a rekvirálások tűrésére. Mindezek természetes következménye lett a jószágállomány csaknem teljes kipusztulása, az étel elfogyása, a gazdasági eszközök kevés volta, emiatt megbénult a mező- és szőlőgazdaság, nélkülöz a nép."

 A város képviselőtestülete november 7-én így írt: „A felszabadítónak képzelt románok a kifosztóinknak bizonyultak, kik a válságba sodort gazdaságunkat, jószágállományunkat, készletünket, erőnket teljesen tönkretették.” A hivatalos kimutatás szerint a város összesen 2 857 468 aranykorona kárt szenvedett el a megszállás alatt.

 A Nemzeti Hadsereg bevonulása és a konszolidáció

Magyarországon a román megszállás végének egyik szimbolikus pillanata volt, amikor november 16-án Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre.

4. Horthy Miklós bevonulása Budapestre

Nagykőrösön a Nemzeti Hadsereg bevonulására november 27-én került sor, ám a román megszálló katonaság már 17-én elhagyta a várost. A vármegye jobboldali beállítottságú alispánja, Agorasztó Tivadar, 1919. december 16-án a vármegye közgyűlésének jelentette: „A proletárdiktatúra szervei közül a városparancsnokot, a kommunizmus végén idekerült Mészáros Jánost másutt végzett vérengző munkájáért a román hadbíróság itt agyonlövette”. Még 1923-ban sem sikerült a kivégzés okát felderíteni, mert ekkor Nagykőrös város polgármestere jelentette, hogy Mészáros János volt városparancsnok „…személyi adatait nem sikerült megtudni az oláh katonai parancsnokság tiltakozó magatartása miatt”. Így Mészáros János anyakönyvezve sem lett, neve mindenfajta nyilvántartásból hiányzik. A Nemzeti Hadsereg bevonulása után, 1919 decemberében a vármegye alispánja még 40-50 nagykőrösi letartóztatottról tett jelentést, akiket még a kecskeméti törvényszéknél őriztek és büntető eljárást indítottak ellenük a tanácsköztársaság idején elkövetett bűneik okán. A Friedrich-kormány még augusztus 19-én elrendelte a bírósági eljárást a tanácsköztársaság szervei, közegei és megbízottjai, továbbá fegyveres erejének tagjai ellen. Ennek okán tartóztatták le 1919 szeptemberében és októberében a nagykőrösi Direktórium vezetőit, Zsembery Gyulát, Sallai Jánost és Niklosz Jánost is. A Kecskeméti Törvényszék végül a tanácsköztársaság idejében elkövetett bűneikért a nagykőrösi direktóriumi vezetők ellen az 1920. február 19–25-ig tartó tárgyalás során voltaképpen enyhe, mindössze 5, 4 és 3 hónapi fogházbüntetésre szóló ítéletet tudott csak kihirdetni. 

5. A Kecskeméti Törvényszék épülete a korszakban.

Szigorúságukra azonban jellemző, hogy 1919 őszén és 1920 tavaszán a törvényszéken a Direktórium munkáját segítő egyéb bizottságok és szervezetek tagjai ellen igen szigorú ítéleteket hoztak. Így a Forradalmi Törvényszék tagjait 3 hónaptól egy évig, a földbirtokrendezést végzőket pedig zsarolás vétsége miatt 3 hónaptól 2 és fél évig terjedő börtönbüntetésre ítélték. A helyi tanácshatalmat támogató Nagykőrösi Népújság szerkesztőjét, Balla Józsefet 4 évi, míg munkatársait 3 évi, valamint 8 havi fogságra ítélték. Nagykőrösön is végigsöpört a kommunistagyanús pedagógusok elleni megtorlási hullám: Váczy Ferencet, a Tanítóképző igazgatóját egy beszédéért, Hankovszky Károly igazgató tanítót pedig az egyházi iskolák megkezdett államosításáért vonták felelősségre. Szabadságvesztés büntetést kaptak azok is, akik a tanácsköztársaság mellett nyíltan beszéltek, vagy szimpatizáltak azzal. Kelemen István volt vörösőrt felakasztották a Nemzeti Hadsereg elleni tevékenysége miatt. A volt vöröskatonákat – számuk ma már megállapíthatatlan – a ceglédi internálótáborba vitték (itt 6-8 ezer vöröskatonát őriztek) és csak 1919 telén, illetve 1920-ban engedték őket haza, főként a mezőgazdasági munkások hiánya okán.

6. A ceglédi huszárlaktanya, ahol a vöröskatonák egy részét őrizték

Nem kerülték el a felelősségre vonást azok a tisztviselők sem, akik a Magyarországi Tanácsköztársaság 133 napja alatt ellátták feladataikat. Az 1919. szeptember 5-i képviselőtestületi ülésen bizottságot küldtek ki azzal a feladattal, hogy a proletárdiktatúra alatt szerepet játszott tisztviselőket vonja felelősségre és fegyelmi eljárásra tegyen javaslatot. Fegyelmi eljárást indítottak Dr. Kökény Dezső polgármester, Tittel Károly műszaki tanácsnok és még 2 másik tisztviselő ellen. Ugyanakkor javasolták 6 városi szolga és alkalmazott elbocsátását is. Végül a 6 alkalmazottat elbocsátották, Tittel ellen az alispán megszüntette a fegyelmit, dr. Kökény Dezső polgármester pedig jórészt a tanácsköztársaság alatti magatartásáért 1921. június 17-én kényszerült lemondásra. A szakszervezeti Peidl-kormány bukása után nem sokkal került sor a helyi szakszervezeti csoportok feloszlatására is. A Horthy-korszak kezdetén a város új vezetői ezeket a szakszervezeteket megszüntették, irataikat megsemmisítettek és tagságuk bizonyos részét szabadságvesztésre ítélték. Egyidejűleg a rendőrség a pénztárkönyveket és a szakszervezetek vagyonát elkobozta.

A Nemzeti Hadsereg felfegyverzett erői a román katonaság garázdálkodásait és túlkapásait nem voltak képesek megfékezni, de nem is állt érdekükben, ugyanis egy esetleges összetűzés csak fegyveres konfliktushoz vezetett volna, és ekkor már biztosítva volt Horthy vezető szerepe az újonnan épülő rendszerben. A Nemzeti Hadsereg katonáinak feladata és tevékenysége a román kivonulás után kimerült a közrend állandó biztosításában. A rendőrlegénység létszámát a korábbi 26 főről ezért már szeptember közepén 80-ra emelték. E jelentős létszámemelés mellett is gondosan ügyeltek azonban arra, hogy az új legénység is teljesen megbízható legyen, melyet külön erre a célra létrehozott bizottság vizsgált felül. Ugyanakkor a külterületre a közbiztonsági feladatok ellátására 20 fős csendőrséget küldtek.

7. Rendőrök a Horthy-korszakban

1920-as alispáni utasítás szerint a csendőrlegénység élelmezését a városi ellátatlanoknak kiutalt élelmiszer-fejadagokból kellett megoldani. Hasonlóan a város élelmezte a rendőrség tagjait is, a városi rendőrség államosításáig, 1919. november 1-ig. 1919. november 18-án megindult a posta működése, november 21-én pedig felállították a szegény lakosság ellátásáról gondoskodó Közélelmezési Bizottságot.

A román katonaság kivonulása után a Nemzeti Hadsereg Dunántúli I. Huszárezredének egyik százada 1919. november 27-én vonult be a városba. A polgármesteri jelentés és a jobboldali helyi újság tudósítása szerint a lakosság kitörő lelkesedéssel fogadta a Nemzeti Hadsereg képviselőit. Nagykőrös város lakossága sokat szenvedett a proletárdiktatúrától, az  idegen katonaság fosztogatásaitól és a rendezetlen hatalmi viszonyok következtében előállt létbizonytalanságtól. A biztonságra vágyó lakosság a szorgalmas, kiegyensúlyozott hétköznapok megteremtését várta a bevonuló katonaságtól. Ennek lehetőségét az új vezetés, illetve városvezetés erős karhatalom létrehozásával kívánta biztosítani. 1919. november végén Nagykőrös belterületén 400 karhatalmista, míg a külterületen 150 pótcsendőr és 7 csendőr gondoskodott az újonnan létrejövő rend biztonságáról. Elégedetten állapította meg az egykori tudósító: a pótcsendőrség, a csendőrség és a rendőrség emberei mindenütt ügyelnek a rendre.

8. Csendőrök, 1919.

  Tolnai Gyula

Felhasznált Irodalom

Galántai Fekete Béla: Nagykőrös. Magyar városok monográfiája. Budapest, 1927.

Novák László Ferenc: ,,Hej, Nagykőrös híres város…” Nagykőrös város kismonográfiája. Pest Megyei Múzeum Igazgatósága, Nagykőrös, 2008.

Perczel Olivér: Nagykőrös román megszállása 1919-ben. Nagykőrösi Kalendárium, Nagykőrös, 2020.

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris Kiadó, Budapest, 2010.

Hírek, Nagykőrös és Vidéke, IX. évf., 29. sz., 3. o.

Hírek, Nagykőrös és vidéke, IX. évf., 42. sz., 2. o.

Hírek, Nagykőrös és Vidéke, X. évf., 62. sz., 2. o.

Hírek, Nagykőrös és Vidéke, X. évf., 78. sz., 1. o.

Nagykőrösi Népújság, 1919.03.20-08.03.

Levéltári Forráscsoportok

Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára (MNL PML), IV. 401. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjának iratai, 1876–1949., 1919. év.

MNL PML IV. 408. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai 1876–1950 (–1954)., 1919. év.

MNL PML, Nagykőrösi Fióklevéltár (NFL): V. 276. Nagykőrös város polgármesterének iratai (1865–) 1872–1949
(–1958). 1919. év.

MNL PML NFL V. 271. Nagykőrös Város Képviselőtestületének iratai 1872–1949. 1919. év.

Képek forrása

1. kép: Fogarassy, László: A magyarországi Tanácsköztársaság katonai összeomlása. Budapest, 1988
2. kép: Uo.
3. kép: Wikipedia
4. kép: Wikipedia
5. kép: mnl.gov.hu
6. kép: konyvtarcegled.hu
7. kép: intercisamuzeum.hu
8. kép: hogyantortent.com