„Szükség esetén készítek ágyúkat…” – tudatta Leonardo da Vinci leendő patrónusával, Ludovico Sforzával, amikor 1482-ben állásért folyamodott a milánói herceghez. Vannak, akik azt állítják, hogy soha egyetlen ágyút sem öntöttek annak alapján, amit a Leonardo tervezett, ugyanakkor kéziratos hagyatékában több olyan, mára közismertté rajz is található, melyek láttán a laikus nem kérdőjelezheti meg, hogy ehhez a hadmérnöki mesterséghez is értett. Mielőtt rátérnénk tűzfegyvereinek bemutatására, gondolkodjunk el: vajon mi késztette arra a humanista festő- és szobrászművészt, hogy pusztító tűzfegyverekről fantáziáljon?

A választ minden bizonnyal a korabeli, XV. század végi észak-itáliai politikai és katonai eseményekben, a háborúk napi szintű fenyegetésében fogjuk megtalálni, továbbá, abban az ezen a vidéken elsőként kibontakozó jelenségben, amely az úgynevezett hadügyi forradalom elnevezést kapta. Leonardo da Vinci korában ugyanis alapvetően változott meg a haditechnikai gondolkodásmód: a hadvezetés fejlődése alapvetően annak volt köszönhető, hogy a fegyvernemek között egyre nagyobb szerepet kapott a tüzérség. Folyamatosan foglalkoztatták őt is a tűzfegyverek különböző problémái még Firenzében, majd már milánói tartózkodásának idején, az 1487 és 1490 közötti éveiben, majd később is. S nemcsak maguk a fegyverek, hanem azok hatása, pusztító erejük, a katonákra gyakorolt fizikai és pszichés hatásuk is.

Tanulmány gyalogosokkal, pajzzsal és robbanó bombával, 1485-1488 körül (facsimile, részlet)

A mértékadó Leonardo-életrajzok ugyan megemlítik, hogy készültek vázlatfüzeteiben, a milánói Ambrosiana könyvtárában őrzött úgynevezett Codex Atlanticus elnevezésű gyűjteményben tűzfegyvereket ábrázoló rajzok, s azt is feltárták, hogy a Sforza-udvarban miféle, elsősorban festői, díszlettervezői megrendeléseket kapott, ugyanakkor mélyen hallgatnak arról, hogy a fent említett „szükség esete” fennforgott-e, azaz a valóságban kapott-e, s ha igen, mikor, milyen megbízatásokat ágyúk tervezésére.

Utasítások lövedékek öntéséhez, 1480 körül a milánói Ambrosiana könyvtárában,
a Codex Atlanticus elnevezésű kéziratgyűjtemény egyik fólióján (facsimile)

A káprázatos Ambrosiana-gyűjteményben található egyik Leonardo-hagyaték alapján pedig lehet erre a kérdésre válaszolni: természetesen nem az volt a feladata, hogy az ágyúöntő műhelyekben dolgozzon, de nemrégiben dokumentálták, hogy adott tanácsokat ágyúk és mozsárágyúk öntéséhez és felállításához, továbbá orgonalövegek szerkesztéséhez.

Orgonalövegek tollrajzai, 1482 körül, illetve  baloldali képen középen található, 11 csövű orgonalöveg makettje

A feljegyzések és a rajzok egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a korabeli technikai újításokkal, a tűzfegyverek technikai problémáival maximálisan tisztában volt, azok éveken keresztül foglalkoztatták. Erre utalnak azok az erődítménytervei is, amelyeket aszerint próbált megtervezni, hogy a nehéztüzérségi belövéseknek minél inkább ellent tudjanak állni falak, az ostromlottak a sáncokat, a tornyokat minél hatékonyabban tudják megvédeni. Élénken foglalkoztatták az ostromágyúk is, s elgondolkodott azon, hogy hogyan lehet azokat hajóra szerelni.

Tanulmányozta az ókori matematikus-fizikus, Arkhimédész architronját (Architronico), az úgynevezett gőzágyút, melynek lényege, hogy egy forgólapáton keresztül vizet juttattak a felforrósodott ágyúba, az ágyúgolyó elé, melynek következtében a gőz miatt túlnyomás lépett fel, ami kirepítette a golyót. Arkhimédész egy parabolatükör segítségével próbálta meg a hőt előállítani, Leonardo da Vinci ugyanakkor azon gondolkodott, hogy azt egy, az ágyúhoz kapcsolt szénnel (!) fűtött kazánhoz kapcsolja.

Arkhimédész gőzágyújának vázlatrajza és sematikus, modern rajza

Leonardo egyik leghatásosabb, a tűzfegyverek között viszonylag késői, 1495-99 körül készített rajza egy gyorstüzelő páros ágyú a robbanó lövedékekkel, szintén a Bibliotheca Ambrosiana Codex Atlanticusából való. 

 Robbanógolyókat lövő mozsarak (facsimile)
és a milánói Leonardo da Vinci Múzeum kiállítóterében látható makettjük

Giorgio Vasari (1511-1574), aki többek között az első Leonardo da Vinci életrajzot készítette („A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete” címmel), így összegzi munkásságát: „Tudjuk, hogy… sok mindenbe belekezdett, de soha semmit se fejezett be… tömérdek leleménye volt, sokat elmélkedett…” – Volt azért a haditechnikai találmányok között is egy, amely nemcsak a jegyzetlapokon érhető tetten, hanem eljutott egészen a csatamezőkig: talán nem ő volt a legelső, de bizonyítottan az egyik volt az elsők közül, akik a tűzfegyverek elsütéséhez szükséges keréklakatot feltalálták. Ez az alkatrész elengedhetetlen ahhoz, hogy a puskapor berobbantásához szikra csiholódjék a karabély vagy más lőfegyver serpenyőjében. A keréklakat konstrukciójához a korábbi találmányai között már feltűnt, rugó által forgatott kereket alkalmazta. Walter Isaacson, a legújabb Leonardo-monográfia írója szerint egyik segédje, Giulio Tedesco volt az, aki lakatos lévén el is készítette a szerkezetet, majd amikor mestere szolgálatából 1499-ben Németországba távozott, állítólag saját neve alatt elterjesztette Leonardo újítását.

Tudvalevő, hogy Leonardo da Vinci semmilyen katonai akcióban nem vett részt, amikor ezeket a találmányokat kiötlötte, és később sem. Bizonyára ez az egyik oka annak, hogy azok – a keréklakat kivételével – sohasem realizálódtak.

 Kincses Katalin Mária

Irodalom

Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Ford. Zsámboki Zoltán. Helikon Kiadó, Budapest, 1978. 421-437.

Horváth Árpád: Csodafegyverek. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1972.

Isaacson, Walter: Leonardo da Vinci. fordította Falcsik Mari. Halikon Kiadó, Budapest, 2018.

Kemp, Martin: Leonardo da Vinci. The Marvelleous Works of Nature and Man. University Press, Oxford, 2006.

Langley, Andrew: Leonardo da Vinci. Egy reneszánsz lángelme nyomában. Park Könyvkiadó, Budapest, 2005.

Leonardo da Vinci. Il Codice Atlantico della Biblioteca Ambrosiana di Milano. Ed. C. Pedretti, A. Marioni. 1-3. kötet. Florence, 2000.

Zöllner, Frank: Leonardo da Vinci 1452–1519. Összes festménye és rajza. Fordította Körber Ágnes. Taschen/Vince Kiadó, Budapest, 2007.

Képek

Leonardo arcképe
https://i2.wp.com/www.travelsignposts.com/Italy/files/2019/04/Leonardo500.jpg?fit=2214%2C1313&ssl=1 (2020. 05. 01.)

Tanulmány gyalogosokkal, pajzzsal és robbanó bombával, 1485-1488 körül (facsimile, részlet)
Leonardo da Vinci. Il Codice Atlantico della Biblioteca Ambrosiana di Milano. Ed. C. Pedretti, A. Marioni. 3. kötet. Florence, 2000.

Utasítások lövegek öntéséhez, 1480 körül a milánói Ambrosiana Könyvtárában, a Codex Atlanticus elnevezésű kézirat egyik fólióján (facsimile)
Leonardo da Vinci. Il Codice Atlantico della Biblioteca Ambrosiana di Milano. Ed. C. Pedretti, A. Marioni. 3. kötet. Florence, 2000.

Orgonalövegek tollrajzai, 1482 körül
https://mult-kor.hu/image/gallery/3712/.630x1260/18782.jpg?lavid=277247 (2020. 04. 18.)

A 11 csövű orgonalöveg makettje
http://www.hna-design.hu/blog/wp-content/uploads/2013/06/velence-leonardo-da-vinci-kiallitas-401.jpg (2020. 04. 18.)

Arkhimédész gőzágyújának rajza
https://web.mit.edu/2.009/www/experiments/steamCannon/ArchimedesSteamCannon.html (2020. 04. 18.)

Robbanógolyókat lövő mozsarak és makettjük
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Codice_Atlantico_-_009r_original.jpg
http://www.hna-design.hu/blog/wp-content/uploads/2013/06/velence-leonardo-da-vinci-kiallitas-331.jpg (2020. 04. 18.)