1848 őszén a nyugati határszél védelmét a Görgei Artúr vezérőrnagy vezette kb. 28000 fős feldunai hadsereg látta el. Az utóbbi a Nádas-szorostól a Fertő-tóig sorakozott fel. A bécsi forradalom leverése (1848. november eleje) és a 1848. december 2-i trónváltozás után elhárult az akadály a császári-királyi főerők koncentrált támadása elől. Az Alfred zu Windisch-Grätz herceg tábornagy parancsnoksága alatt álló 55000 fős ellenséges haderő minden tekintetben felülmúlta a honvédsereget. Az előbbi támadása december 14-én kezdődött.

A feldunai hadsereg kisebb harcok után megkezdte a visszavonulást. December 27-én kiürítették Győrt, majd Buda-Pest felé vonultak. Az 1849. január 2-én tartott haditanácson a főváros feladásáról döntöttek, ide a császári királyi csapatok három nap múlva vonultak be. A döntés értelmében a feldunai hadsereg északra, a bányavárosok irányába fordult. A hadsereg déli oszlopa, amely Guyon Richárd és Piller János ezredesek hadosztályaiból állott, január végén érte el a Szepességet. Guyon hadosztálya február 2-án Iglón szállt meg, ahol a lőcsei császári-királyi helyőrség támadást intézett ellenük, de a honvédek visszaverték azt.

Guyon Richárd

Itt állomásozott a branyiszkói elterelő hadműveletben fontos szerepet játszó, 1848 őszén Újházi László kormánybiztos által szervezett vadászcsapat, akiket a köznyelvben „Újházi vadászoknak” neveztek. Az alakulatról Tirts Rezső, a szepesi németekből kiállított vadászcsapat későbbi tisztje így emlékezett: „A tiszteknek nagyobb része úgy, mint egyéb elite-csapatok a házakban kerestek menedéket. Nálunk Zsiga bátyám házában az első emeleten három törzstiszt éjjelezett, a földszinti két szobában pedig vagy nyolcvan Újházy vadász helyezkedett el úgy, hogy a szobák padlóján egyik a másikon feküdt, és ha valamelyikük be, vagy ki akart menni, néhány lábon, kézén, sőt fejen taposott, de a szegény fiúk oly bágyadtak voltak, hogy erre fel sem ébredtek.

Honvéd vadász

Ez az Újházy vadászcsapat mind önkéntesen beállt intelligens fiúkból állt. Egyik káplárjuk sokat beszélt nekem a téli hadjáratuk rémítő fáradalmazásairól, de azért ők szívesen nélkülöznek, tűrnek, szenvednek a hazáért, és a hazafias kötelesség-tudat erőt ád nekik mindent elviselni és ők a legnagyobb sanyargatások közt megtartják jó kedvüket. Udvarunkban, istállónkban volt öt huszár, mind kemény gyerekek, különösen az egyik barna alacsony kitűnt; ő volt az, a ki az első jelent meg a káptalan előtt és a két svalizsőrt [császári királyi könnyűlovas] elfogta. Ez mondta nekem, hogy a ’Sobri svadron’ [12. huszárezred], melyhez ő is tartozott, még Svechat [Schwechat] óta nem józanodott ki, mert mindenütt kapnak inni, a mennyi csak beléjük fér.”

A Lőcsére érkező Görgei úgy döntött, hogy a Branyiszkói-hágón áttörve a Hernád völgyén vonul Kassára. Az áttörés végrehajtásával Guyont és hadosztályát bízta meg.

Erdő a Branyiszkói-hágónál

Mikszáth Kálmán a branyiszkói ütközetről írt cikkében így ismertette Görgei döntését: „A nagy hadvezéreknek és fejedelmeknek egyben-másban rendszerint van valami eredeti észjárásuk, mint ahogy nem lehet nagy író, aki nem eredeti módon fogja fel a dolgokat. Mátyás király, Galeotti [Galeotto Marzio] szerint, roppant megbecsülte az olyan külsejű embereit, akiknek az arcuk kifejezéstelen volt, ha különben eszeseknek tudta őket. A butaságot kifejező arcokat pedig valóságos kincsnek tartotta. S ellenkezőleg a többi fejedelmekkel, kik a legmutatósabb fiziognomiákra [az arc formája és kifejezése, tehát az arcvonások és arcjáték, mint a lelki benső lény tükre] bízzák képük viselését a küludvaroknál, Mátyás a diplomáciában az együgyű külsejű embereit használta, őket küldvén el követeknek, abban a hitben lévén, hogy az ilyenek előtt gyanútlanabbul nyílódnak meg az udvari elmék titkos fiókjai, amiben nem is csalódott.

Még ennél is erősebb pszichológiai alapra volt építve Görgei Artúrnak egy jellemző szokása, hogy ha merész hadi tényt akart keresztül vitetni, azt rendesen nem a friss babérral övezett tisztjeire vagy alvezéreire bízta, hanem a megvertekre, olyanokra, akik előzőleg valami kudarcot vallottak, gondolván, hogy ezekben legélénkebben lobog a vágy valami nagy dologgal kiköszörülni a szenvedett csorbát, amiben Görgei se csalódott.

Ezúttal Guyonra esett választása, aki csak nemrégen vereséget szenvedett Iglónál és Szélaknán s tisztjei lázasan türelmetlenkedtek, hogy egy kis ’virtust’ mutathassanak.”

Guyon rendelkezett már adatokkal a Szepességben állomásozó ellenséges erők helyzetéről. Megkereste őt ugyanis Cornides Lajos bányamérnök, Gölnicbánya polgármestere. Cornides származását tekintve zipszer, vagyis szepességi német (szász) volt. Ő már január 27-én meglátogatta Koháryházánál Guyont és jelentést vitt neki a Szepességben lévő ellenséges csapatok számáról és elhelyezkedéséről. Ez rendkívül veszélyes kémszolgálat volt, ráadásul Cornides mínusz 20-25 fokos hidegben tért haza Iglóra.

A terepviszonyok nem igazán kedveztek Guyon vállalatának. A hágó 13 kanyarulata kiválóan alkalmas volt a védekezésre. A Franz Deym vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló ellenséges dandár létszámát tekintve ugyan azonos volt a Guyonéval, de harcértékét tekintve felülmúlta azt.

Guyon megszemlélte a hágót és angolul annyit mondott: „Az ördög vigyen el, ha át nem megyek rajta!” Deym igyekezett az összes mellékutat megszállni és biztosítani, amit természetesen nem lehetett teljesen végrehajtani, ugyanakkor a szoros védelmére kevés alakulata maradt.

Guyon még az ütközet megkezdése előtt egy elterelő műveletről döntött. Erről a fentebb már idézett Tirts Rezső így emlékezett: „De átlátván, hogy ez vajmi nehéz feladat lesz, főleg az átvezető szoros megrohanása csak roppant emberáldozattal bevehetőnek látszott, Guyon, az ottani postamester által ajánlott biztos ember vezetése alatt az Újházy vadászokat az összes huszár trombitásokkal együtt küldte Polyanóc felé, honnan oly meredekségen, melyen nyáron is alig lehet felmászni, a vadászok embererő fölötti küszködések és erőlködések között négykézláb másztak fel az ördöglyuki fenlapályra, honnan az osztrákok bevehetetlennek látszó végső védállását oldalt meg lehetett támadni.”

A fő támadást a 33. honvédzászlóalj rohama indította meg. Guyon állítólag az alábbi szavakkal buzdította a honvédeket: „Ha előre mentek dupla zsoldot kaptok, ha hátráltok, kartáccsal belétek lövetek”. Az első roham kudarca után Guyon maga állt a katonái élére, ebben támogatta őt Erdősi Imre piarista szerzetes, aki kereszttel a kezében buzdította a főként szlovák származású honvédeket.

A siker kiaknázásában fontos szerepet játszott a fentebb már említett elterelő hadművelet. Üchtritz Emil báró, a 12. (Nádor) huszárezred parancsnoka maga mellé vett 3 ezredtrombitást, egy század tiroli és két század Újházi-vadászt, egy utász osztályt, akik kerülő úton, állandóan a vadászindulót játszva azt a benyomást keltették Deymben, hogy egy nagyobb vadászalakulat akarja őt bekeríteni.

Szepesvár a 19. század közepén

Tirts Rezső továbbiakban az alábbiak szerint elevenítette fel a történéseket: „De most egyszerre erős puskaropogás hallatszott az ördöglyuki fenlapályról. Ez volt az Újházy vadászok oldaltámadása, melyhez hat huszár trombitás fújta a vadászriadót. Jól célzott lövései egymás után leterítették a dombon álló tüzéreket. Ekkor a Pillér dandára is Szepesváraljáról sebes léptekkel érkezett meg a csatatérre és az összes dobok erős pergése mellett sietett a hegyen fel. Mind ez lelkesítőleg hatott a honvédekre, leverőleg az osztrákokra, kiknek sorai ingadozni kezdtek. Erre a honvédek diadallármával szuronyt szegezve rohantak ki az erdőből, ’előre! előre!’ kiáltott ezer és ezer torok úgy, hogy ez egész Korotnokig hallatszott. Az osztrákokat elfogta a pánik, sorai felbomlottak, ágyúk, lovak, emberek, rendetlen vad futásnak eredt az összes osztrák had a túlsó lejtőn le és délután 4 órakor a Branyiszkó szoros legtetején, a chvala bohu korcsma melletti kis dombon az Újházy vadászok által feltűzött magyar zászló hirdette a legszebb magyar győzelmek egyikét.”

A Branyiszkónál elesett honvédek síremlékének leleplezése

Deym császári-királyi parancsnok így értékelte a fenti hadmozdulatot: „Bonyolult helyzetemet megértve és egyúttal észrevéve, hogy egy másik, éppen olyan erős csapattest nyomul előre a szepesváraljai úton a szoros felé, mint az első, és mivel beláttam annak lehetetlenségét, hogy azt még tovább megvédjem ilyen túlerővel szemben, elhatároztam a visszavonulás megkezdését, amit a Kluknó-szorosból Krompach felé előnyomult 3 otocsáci századdal azzal az utasítással közöltem, hogy Eperjes felé vonuljon vissza.”

A Branyiszkónál elesett honvédek síremléke Szepesváralján

A feldunai hadsereg a felvidéki hadjárat ütközeteinek többségében alulmaradt, a hadjáratot azonban taktikailag megnyerte, mivel sakkban tartotta az ellenséges fősereget és végül – a branyiszkói áttörésnek köszönhetően – súlyosabb veszteségek nélkül került ki a császári csapatok gyűrűjéből. A felvidékre betört Schlik-hadtest bekerítése a magyar hadvezetés döntési hibái következtében nem sikerült, de a branyiszkói győzelem mégis jelentős hatással volt a hadjárat további menetére, mert lehetővé tette a feldunai hadtest és a magyar főerők egyesülését, hozzájárulva ezzel a tavaszi hadjárat sikéréhez.

Süli Attila

Irodalom

Görgey István: 1848- és 1849-ből. Élmények és benyomások. Okiratok és ezek magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritika. I–III. kötet. Budapest, 1885–1888.

Hermann Róbert: 1848–1849. A szabadságharc hadtörténete. Budapest, 2001.

Mikszáth Kálmán: Branyiszkó bevétele. Vasárnap Újság, 55. évf. (1908) 23. sz. 453–455.

Saját kezébe, ott, ahol... Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzött katonai irataiból. Szerkesztette Farkas Gyöngyi tanácsos főlevéltáros. Budapest, 1998. (http://mek.oszk.hu/01300/01344/html/f03.htm#86)

Tirts Rezső: 1848-49-iki élményeim – különös tekintettel a Cornides-féle szepesi guerilla-vadászok szereplésére a szabadságharcban. Késmárk, 1903.

A forradalom és szabadságharc levelestára. I-IV. k. S.a.r. Waldapfel Eszter. Budapest, 1950–1964.

Képek jegyzéke

 Guyon Richárd vezérőrnagy. A. Doctor–J. Mandelló litográfiája

 Honvéd vadász. Domokos Imre rajza

 Erdő a Branyiszkói-hágónál. Wikipedia

 Szepesvár a 19. század közepén. Fametszet Rohbock Lajos rajza alapján

A Branyiszkónál elesett honvédek síremlékének leleplezése. Vasárnapi Újság, 1908. 23. sz. 457.

A Branyiszkónál elesett honvédek síremléke Szepesváralján. Vasárnapi Újság, 1908. 23. sz. 453.