„Ebben az állapotban már egyikünk sem tudott volna elmenni rendes társaságba; mi, akik ajtókat rúgtunk be, házakat téptünk föl, embereket lőttünk le, mind pszichopaták voltunk.” Nico Walker vietnámi veterán szavai emlékeztetnek minket arra, hogy azok, akik átéltek háborút, ugyanannyi lelki sérülést is szerezhettek, mint fizikait. A folytonos, erőteljes stresszes állapot, amivel a háború jár, a katonákban sajátos mentális, pszichikai állapotot idéz elő. Ennek különleges kifejezési formái a különböző személyes tárgyakon, vagy ruhákon megjelenő feliratok.

1. A háború jó üzlet. Fektesd be a fiadat

2. Hol van Lee Harvy Osvalt most, mikor igazán szükségünk lenne rá?

A vietnámi háború mentális hatásainak vizsgálata kapcsán elsősorban a személyes résztvevők elbeszéléseiből indulhatunk ki. Azonban rendelkezünk tárgyi és írásos emlékekkel is, melyeknek vizsgálata azért is fontos, mert nem csak a visszaemlékezések görbe tükrén keresztül kell szemlélnünk az eseményt. Ezek a források, abban a pillanatban keletkeztek, amit fel akarunk tárni. Épp szocializálódó, magukat kereső fiatal felnőttek, a civil létből rövid idő alatt kerültek a harctérre, ahol olyan helyzetekhez kellett alkalmazkodniuk, olyan eseményeket feldolgozniuk, amiket addig elképzelni sem tudtak.

3. Veszteni született

4. Minket, a vonakodókat, a képzetlenek képeztek ki, hogy tegyük a lehetetlent a hálátlanoknak 10 percet késve

5. Szavazni túl fiatal, de ahhoz nem, hogy meghaljon. Szeretni túl fiatal, de túl öreg, hogy sírjon

6. Idejöttem és hátrahagytam egy szép családot, egy csodálatos lányt, akit szeretek, de egy nap hazatérek

A katonák lelkiállapotát pszichológiai szempontból az elszenvedett traumák határozzák meg. Heller Ágnes megfogalmazása szerint ebben az esetben „Az egyént egy vele szemben álló, személyiségét vagy/és életét megsemmisítéssel fenyegető külső erővel találja magát szemközt. Az áldozat tehetetlen, izolált, személyiségét vesztett (…)”. (Heller Ágnes: A trauma szégyene, a szégyen traumája)

Mentális traumát sokféle esemény vagy hatás kiválthat. Az okokat elsősorban fizikai és pszichikai tényezőkre oszthatjuk. Fizikai lehet a szélsőséges időjárás, alapvető és minimális kényelem hiánya, a harctéri tevékenységet kísérő zajok, mérgek vagy sugárzás hatása. Pszichikai tényezők esetében beszélhetünk értelmi (túl sok, vagy túl kevés információ, érzékszervi túlterheltség, hosszú várakozás, izoláltság, kétértelműségek, választási, döntési nehézségek) és érzelmi (félelem, fenyegetés, elkeseredettség, harag, aktivitás hiánya miatti unalom, hit elvesztése) hatásokról.

7. Az egyetlen dolog, amit kapok egy gyilkosságtól, az a puskám visszarúgása

8. Harmincöt gyilkosság, ha megtaláltad a holtestemet, b*szd meg

9. Ha meghalok, arccal lefelé temessetek el, hogy az egész világ megcsókolhassa a s*ggemet.

10. Nappal harcos, éjjel szerető, saját elhatározásából iszákos, tévedésből tengerészgyalogos.

A kutatók szerint (Matt Nesvisky: The Psychological Costs of War: Military Combat and Mental Health) a legnagyobb traumák azoknál állnak fenn, akik fizikailag is megsérültek, megöltek valakit, vagy szemtanúi voltak egy civil vagy koalíciós tag halálának. Ezekben az esetekben a veszteség fájdalma mellé a bűntudat érzése is társul, ezért az ellenséges katonák halálának látványa nem jár ilyen mértékű negatív hatással. A konkrét események közül a fentieken kívül a robbanás, a bevetés alatti ellentmondások, az elhunytak maradványainak összegyűjtése és az ellenséges gyűrűből való kitörés okozza a legmélyebb lelki sebeket.

11. Egy véres seb a mellkasodon természetes módja annak, hogy megtudd, lesből támadtak

12. Annak, aki ezt valaha megtalálja, lássa, hogy nincs más számomra, mint egy lány, és az ő bájos neve Beverly Dennington, nagyon, nagyon szeretem őt

13. Ha akarsz d*gni, mosolyogj, mikor visszaadod ezt az öngyújtót

Az ilyen kiemelkedően nagy külső hatásokra az ember nem tud természetesen reagálni. „A traumatikus események meghaladják a mindennapi alkalmazkodás képességét. (…) A traumatikus reakciók akkor alakulnak ki, amikor az egyéni cselekvés hatástalan, sem a küzdelem sem a menekülés nem lehetséges, az ember önvédelmi rendszere túlterhelődik és működése felborul.” (Szabó Lili: Milyen veszélyekkel járhat önkéntesként katonának állni?)

A szervezet az ilyen helyzetekre sajátosan válaszol, a kutatás úgy fogalmazza meg, hogy a „lelkünk kikapcsol”. Akárcsak a fizikai fájdalom esetében, a sérültek a harctéren sokszor nem éreznek fájdalmat, még ha komoly sérülést szereztek is. A szervezet a hatalmas fájdalomra úgy reagál, hogy nem is vesz róla tudomást, elfojtja. Ugyanígy a lelki traumákkal szembeni védekező reakció része, hogy érzéketlenné vállik rájuk az ember. A pszichológiai nézőpont szerint ez a „normális reakció egy abnormális helyzetre”.

14. Még Isten is elhagyta Vietnámot, szóval én mi az ördögre várok!

15. Nem azért jöttem Vietnámba, hogy meghaljak a hazámért, hanem azért, hogy az ellenfelem haljon meg az övéért.

16. Nem éltél igazán, amíg majdnem meg nem haltál. Azok számára, akik harcolnak érte, az életnek olyan íze van, amit a védelmezettek sosem fognak megismerni. Bár a Halál árnyékának völgyében járok, nem félek a gonosztól, mert én vagyok a völgyben a leggonoszabb rohadék.

Az első majd a második világháború számtalan példán keresztül bizonyította, hogy a harctéri sokk és a később emiatt kialakuló poszttraumás stressz szindróma (PTSD) a katonák számára komoly betegség, azonban sokáig sem a megértésére sem a kezelésére nem találtak megoldást. Ebből a szempontból vízválasztó volt a vietnámi háború. A konfliktus első éveiben a mentális sérülést szerzők száma csökkeni látszott, vagyis az új kezelések (pl.: rotációs program) megtették a hatásukat. Azonban az elhúzódó háború további szakaszában a katonák mentális egészsége rohamos romlásnak indult. Ennek oka lehetett a drogfogyasztás elharapózása, a rotációs rendszer miatt kialakuló „short-timer’s” szindróma, és hogy az ilyen esetekben egészen 1971-ig nem engedélyezték a katonák kivonását a frontvonalból.

A háború alatt (1964. 08. 05- 1973. 03. 28.) körülbelül 3 millió amerikai szolgált Vietnámban. A mentális betegségeikről nem ismerünk pontos statisztikákat, ugyanis az 1980-90-es évek statisztikái, mai szemmel nézve elavult módszerekkel készültek, viszont az újabb kutatásokból éppen azok hiányoznak, akiknek a mentális egészége a legrosszabb állapotban volt (meghaltak, hajlékatalonokká váltak vagy börtönben vannak). A legújabb kutatások szerint 18%-uk (540.000 fő) küzdött PTSD-vel. (Yasmin Cypel: The mental health of Vietnam theater veterans—the lasting effects of the war: 2016–2017 Vietnam Era Health Retrospective Observational Study)

17. Ne kövess, eltévedtem

18. Szexuális szabadság

19. Isten velem van

A vietnámi háború több szempontból is újraértelmezte a trauma kérdését és kezelését. A katonák és a veteránok maguk is másképp viszonyultak a kérdéshez. Sokan visszaadták a kitüntetéseket, háborúellenes beszédeket tartottak. Maguk is kezdeményezővé váltak a traumák feldolgozását segítő programok terén, például csoportfoglalkozásokat szerveztek.

Ilyen az egykori katonák által létrehozott Combat Paper Project nevű program, aminek célja, hogy segítse a leszerelt katonák visszailleszkedését a hétköznapokba. Az eljárás során az egyenruha darabjaiból készített anyagot használják fel valamilyen művészi alkotás alapjául, amin többnyire valamilyen traumatikus élményt ábrázolnak. Ezt a folyamatot az „uniformis áttranszformálás”-ának nevezik, az elmélet szerint a szövet „átitatódott mindazzal a gyötrelemmel és megpróbáltatással, amit hónapokon át el kellett viselnie a katonának, beleívódott az izmok fáradtsága a vér az izzadtság a könnyek, együtt volt a viselőjével”, vagyis az elpusztítása és valami új alkotása magát a trauma feldolgozását jelenti. (Mogyorósy-Révész Zsuzsanna: Harctéri traumák kezelése művészetterápiával)

20. Combat Paper Project: Több falat építünk, mint amennyit lebontunk, több hidat bontunk le, mint amennyit építünk

Általánosan elmondható, hogy „a kreativitás – jelenjen meg egy dal, egy előadás, egy rajz vagy egy szöveg formájában – (…) teret ad a traumának hogy az értelmet nyerhessen”. A különböző traumák kreatív kifejezésmódja segít az embernek, hogy megfogalmazza az eseményt. Összegzi magában, nevet ad neki, „felcimkézi” ami által könnyebb a befogadása és feldolgozása, ezzel együtt csökkenti a fenyegetés érzését. A különböző művészi alkotások létrehozása pedig lehetővé teszi, hogy külső szemlélőként új nézőpontból tekintsen az élményre, kellő távolságból vizsgálva azt.

21. A háború maga a pokol, de a tűzharc az igazán szar dolog.

22. A seregben lenni olyan, mint gumit használni, biztonságérzetet ad, miközben megb*sznak

23. A békéért harcolni olyan, mint a szüzességért d*gni

A vietnámi háború utolsó néhány évében tovább csökkent a harckedv a katonák között (az elhúzódó háború, a hippikultúra beszivárgása), ez pedig megmutatkozott a külsőségekben is. Egyre kevésbé volt fontos a formális öltözködés, a tisztek már nem ellenezték az ékszereket, hosszabb hajat, bajuszt vagy az ujjatlan zubbonyt.

1966 táján pedig kezdtek elterjedni a sisakhuzatokon, védőmellényeken megjelenő feliratok (vércsoport, jelszavak, csatakiáltások, női nevek, szülővárosok és államok, illetve itt vezették a Vietnámban eltöltött időt). Véleményem szerint ezek hasonló célt szolgáltak, mint a művészeti alkotások a traumák feldolgozásában. A sisakok, egyenruhák, öngyújtók a katonák mindennapi életének szerves részét képezték, nyilvánvalóan ide olyan feliratokat írtak, amelyek valamilyen módon motiválták, megnyugtatták őket. Persze teljesen spontán, és sok különböző külső tényező hatására jöttek létre, azonban kifejeződnek rajtuk a pillanatnyi érzések és gondolatok. Ezenkívül a gyakran megjelenő egységmegjelölések a csoportkohéziót is erősítették, amiknek jótékony hatását a kutatás is bizonyította a mentális betegségek megelőzésben és kezelésében.

24. A háború pokol, de gondolod hogy félek? Rohadtul igazad van

25. Csak te meg én, igaz Uram? Figyelem: Vietnám veszélyes lehet az egészségedre!

26. Hozd vissza őket (engem) élve

27. Háborúzz, ne szeretkezz

28. Kérlek! Ne beszélj nekem Vietnámról, mert ott voltam

29. Mikor ez a tengerészgyalogos meghal, a mennybe kerül, mert már letöltötte az idejét a pokolban.

A vietnámi katonák számára nélkülözhetetlen eszköz volt az akkor már közismert Zippo öngyújtó, amit támaszpontok boltjaiban és piacokon is be lehetett szerezni. A Zippók gyártása 1932-ben kezdődött, és hamarosan, főleg a második világháború alatt elismert hasznossága miatt, olyan népszerűségre tett szert, hogy túlzás nélkül állíthatjuk, az amerikai popkultúra részévé vált. Az 1970-es évekre már olyan ikonikus volt az öngyújtó, hogy az amerikaiak általi vietnámi falvak felégetését, a köznyelv „Zippo meló”-nak hívta, sokan még a konfliktust magát is csak „Zippo háború”-nak nevezték

A vietnámi Zippókat hasonlóan az egyenruhákhoz, különböző díszítéssel látták el, nagyrészt a helyi gravírozók által. Leginkább a szolgálati idő és hely, az egységmegjelölés vagy alakulatjelvény ábrázolása, Vietnám vázlatos térképe, nőalakok, zászlók jelentek meg, illetve gyakran kértek különböző feliratokat is.

30. Miért én?

31. Mikor a szeretet ereje felülkerekedik az erő szeretetén, csak akkor lehet esély az igazi békére

32. Mikor tudom, hogy már meghaltam, nem fogok félni se háborút, se csatát, se harcot, mert Isten megjelenik mögöttem

33. Szeretem a kib*szott sereget, és a sereg szeret kib*szni velem

Kétségtelen, hogy a vietnámi háború hatása máig érzékelhető az amerikai társadalomban és talán az egész világon, azonban ez a cikk leginkább arra kívánta felhívni a figyelmet, ahogyan a háború az egyes embert érintette. A szerencsés katonák ugyan hazatérhettek, de a túlélők mindennapjait továbbra is meghatározták az átéltek. Vagyis a háború számukra nem ért véget igazán, a traumákat továbbra is magukban hordozták.

Papp Regina

Felhasznált irodalom:

A trauma szerepe a lelki problémák kialakulásában (http://lelkiegeszseg.antsz.hu/portal/Tartalmak/Tudastar/Mindennapi-lelki-problemak/A-trauma-szerepe-a-lelki-problemak-kialakulasaban, Letöltve: 2023. 03. 20)

Barna Boglárka: A harci stressz kezelésének alternatívái a modern fegyveres küzdelmek fényében, Hadtudományi Szemle, 12. évf. (2019) 3. sz., 145–162.

Fehér Boróka: A narratív segítés lehetőségei a hajléktalan emberek traumás élményeinek feldolgozásában, In.: A megértés útjai, Hajléktalan sorsok, traumák és a segítő kapcsolat, Szerk.: Győri Péter Vida Judith, Budapest 2012. 6-96.

Harctéri traumák kezelése művészetterápiával (https://gallerypsziche.blog.hu/2016/02/07/harcteri_traumak_kezelese_muveszetterapiaval, Letöltve: 2023. 03. 20)

Heller Ágnes: A trauma szégyene, a szégyen traumája, Múlt és jövő, 17. évf . (2006) 2. szám, 7-17.

Héregi Erika, Dudás Éva: A harci stressz kezelése kognitív viselkedésterápiával a nemzetközi és a hazai tapasztalatok alapján, Hadtudományi Szemle, 14. évf. (2021) 4. szám, 67–78.

Ladányi Bence: Lelki hadviselés – a háborúk mint társadalmi traumák (https://mindsetpszichologia.hu/lelki-hadviseles-a-haboruk-mint-tarsadalmi-traumak, Letöltve: 2023. 03. 20)

Matt Nesvisky: The Psychological Costs of War: Military Combat and Mental Health (https://www.nber.org/digest/aug11/psychological-costs-war-military-combat-and-mental-health, Letöltve: 2023. 03. 20)

Monty H.:  Amerikai haderők Vietnámban 4. (https://vietnamihaboru.blog.hu/2018/08/07/amerikai_haderok_vietnamban_175, Letöltve: 2023. 03. 20)

Monty H.: Zippo öngyújtók Vietnámban (https://vietnamihaboru.blog.hu/2022/09/26/zippo_ongyujtok_vietnamban, Letöltve: 2023. 03. 20)

Ötvös Zoltán: Régen gyávaságnak tartották, ma abnormális helyzetre adott normális reakciónak (http://nol.hu/tud-tech/20120515-amikor_kitor_a_harcteri_stressz-1309742, Letöltve: 2023. 03. 20)

Péter Sárosi: Felépülés a traumából Shakespeare segítségével (https://drogriporter.hu/felepules-a-traumabol-shakespeare-segitsegevel-2/, Letöltve: 2023. 03. 20)

Sajtos Szilárd: Egzisztencialista vetületek a katonai pasztorációban és lelkigondozásban, Honvédségi szemle, 2018/6. 80-93.

Szabó Ádám: Így segít a művészet a traumák feldolgozásában (https://fidelio.hu/plusz/igy-segit-a-muveszet-a-traumak-feldolgozasaban-5380.html, Letöltve: 2023. 03. 20)

Szabó Eszter Judit:„Ez könnyű sérülés volt. A sebesültnek maradt arca” – A poszttraumás stressz zavar és a háború: (https://pszichoforyou.hu/poszttraumas-stressz-zavar-es-haboru/, Letöltve: 2023. 03. 20)

Szabó Lili: Milyen veszélyekkel járhat önkéntesként katonának állni? (https://onlinepszichologus.net/blog/milyen-veszelyekkel-jarhat-onkenteskent-katonanak-allni/, Letöltve: 2023. 03. 20)

Sztankai Krisztián: A külföldi missziók pszichés kockázatai, Hadtudományi Szemle, 7. évf. (2014) 1. szám. 289-295.

Zsákai Róbert: A lelki segítségnyújtás aspektusai, különös tekintettel a katasztrófavédelmi és honvédségi feladatokra (https://kmdi.uni-nke.hu/document/kdmi-uni-nke-hu/Zsakai_Robert_ertekezes.pdf, Letöltve:2023. 03. 20.)

Képek forrásai:

pinterest.com

behance.net