1 A honvéd tüzérég első nagy fegyverténye: a pákozdi csata

Ifj. Biás István marosvásárhelyi történész-levéltáros az 1900-ban megjelent Marosvásárhely a szabadságharcz alatt című művében így emlékezett arról a személyről, aki a helyi hadianyaggyártás vezetője volt: „…A templomok harangjainak hívogató szózata sok helyen elnémult, de majd ágyúvá öntve a csatamezőn osztotta a halált. Nekünk is megvolt Vásárhelen a mi Gábor Áronunk Psikal nevű tüzérfőhadnagy személyében. A szükséges anyagot a térparancsnokság rendeletéből hozzá kellett beszállítani.” De kis volt ez a tüzérfőhadnagy, aki a szerző utalt?

Psikál Máté, eredeti nevén Mathäus Psikal 1812. szeptember 10-én született a morvaországi Letovicén. Polgári származású, római katolikus vallású volt. Kovácsmesterséget tanult, 1833. június 13-án belépett az 5. tüzérezredbe.

2 Psikál Máté

A császári királyi tüzérség szervezete 1848-ig az alábbiak szerint épült ki: a fegyvernemet Bécsből a tüzérségi igazgató irányította, munkáját egy törzs segítette. Közvetlen alárendeltségébe tartozott a főszerhivatal, amely a tüzérség béketevékenységét irányította. Az érvényben lévő szervezetnek megfelelően a tüzércsapatokat vezető szervekre, tábori tüzérségre, helyőrségi tüzérségre és tábori szerhivatalra osztották fel. A tábori tüzérséget Magyarországon az 5. tüzérezred képviselte. A legénységi állomány kiegészítési területe 1830-tól Csehország volt, Magyarországról és az észak-itáliai tartományokból csak szükség esetén vonultattak be embereket a tüzérséghez. Az ezred nem egy helyőrségben, sőt nem is egy országban települt. A törzs, illetve a századok többsége Pesten volt. 1848 nyarán öt század Dalmáciában, egy-egy század Erdélyben, illetve Szlavóniában, három a lombard-velencei főhadparancsnokság állományában, egy pedig Komáromban állomásozott.

Psikál Máté 1837-től ágyús, azaz őrmester volt alakulatánál, 1848 márciusában már tűzmesterként szolgált a bombászkarnál Pesten, mely testülethez 1837. szeptember 15-én került át. A korabeli meghatározás szerint a bombászkar „A tüzérek azon osztálya, mely különösen a bombalövésekben gyakorolja magát.” A bombász-, másnéven tűzmesteri kart 1814-ben állították fel. Itt képezték ki a legfontosabb altiszti beosztásokat, a tűzmestereket, főtűzmestereket, valamint a hadiröppentyűk kezelőállományát.

3 Psikál Máté katonai nyilvántartási lapja

Az 1848. évi áprilisi törvények szentesítése után az első felelős magyar kormány megalakulásával létrejött az önálló magyar hadügyminisztérium. Az április 16-i minisztertanácsi határozat felszólította a budai és a temesvári főhadparancsnokokat a fennhatóságuk alatt álló hadianyag megvizsgálására, illetve a raktári készletekről jelentés készítésére. Az intézkedés nem maradt teljesen eredménytelen, s így több vár készletéről pontos értesüléssel rendelkezett a katonai vezetés.

A magyar kormány május 16-án elrendelte a tízezer fős mobilis nemzetőrség (honvédség) szervezését. Ennek kapcsán báró Baldacci Manó ezredes, az Országos Nemzetőrségi Haditanács újonnan kinevezett elnöke többek között olyan feladatot is kapott, hogy tájékozódjék a pesti Újépületben lévő tüzérségi löveganyagról, és gondoskodjék a felállítandó lovasüteg felszereléséről. A felállítandó sereg ugyanis a terv szerint tíz gyalogzászlóalj mellett egy lovasüteget is magában foglalt. Ezen üteg felállítása az 5. tüzérezred állományának és hátterének felhasználása nélkül aligha történhetett volna meg.

Az 1848–49-es honvédsereg tisztjeinek életrajzát feldolgozó Bona Gábor hadtörténész ezt így összegezte: „A csehországi kiegészítésű 5. Bervaldo tüzérezredben – mint említettük – azonban korábban jelentős számú magyarországi születésű tüzér is szolgált. Közülük sokan jelentkeztek 1848. nyarán, illetve őszén a Pesten alakuló honvéd tüzérséghez, s miután szakismeretekkel rendelkeztek, lehetett belőlük tisztet „csinálni.” Az új ütegek parancsnokai így októberben hadnagyok, novemberben főhadnagyok – s decemberben többen már századosok – lettek. (Az egyes ütegek tisztikarát a parancsnok mellett további 2-3 tiszt, továbbá egy szekerész tiszt alkotta.) Szintén jelentős számban lettek a honvéd tüzérség tisztjei az említett ezred honvédsereghez csatlakozott cseh és osztrák-német katonái.” Ezek közé tartozott Psikál Máté is.

4 Honvédtüzér

Szintén Bona Gábor kutatásaiból tudjuk, hogy a honvédhadsereg tisztjei közül egy ezredes, egy alezredes, nyolc őrnagy, tizenegy százados, három főhadnagy volt cseh vagy morva származású. Psikál Máté is átlépett a magyar honvédséghez, 1848. október 16-án hadnagynak nevezték ki a pesti lőszergyárhoz.

A honi hadiipar létrehozásának előzményének tekinthető, hogy a magyar kormány 1848. április 30-án szerződést kötött a Pesti Vasöntő és Gépgyár Társasággal fegyverek gyártására. Az állami felügyelet mellett működő ágyúgyártás 1848 novemberében, a pesti fegyvergyár államosításával jött létre. A fegyverügyeket az Országos Nemzetőrségi Haditanács intézte, melynek elnöke szeptember 23-ig báró Baldacci Manó ezredes, szeptember 23-tól Nádossy Sándor alezredes volt. A fegyverfelügyelő Georg Marziani ezredes, a tüzérosztály ideiglenes vezetője Lukács Dénes főhadnagy volt. A lőszergyártás élen Ulrich Ágoston, 5. tüzérezred főhadnagya, a honvédsereg ütegparancsnoka állt. A lőszergyártás központja a pesti Újépület lett. A lőkupak-, gyutacs- és golyókészítés éjjel-nappal folyt. A gyutacs, gyúkanóc, robbanóanyag-gyártás angliai gépekkel történt.

1849. január elején, a fővárosok feladása után, a teljes állami fegyvergyár Nagyváradra települt át, vezetője Rombauer Tivadar igazgató volt. Ettől az időszaktól kezdve a gyárkomplexum a honvédhadsereg elsődleges hadianyag ellátó szervezete lett. Psikál Máté, akit november 16-től főhadnaggyá léptettek elő, szintén Nagyváradra költözött a gyárszemélyzettel. Az üzem Peceszentmártonon működött, kihasználva a Pece-patak malomkerék-meghajtó erejét.

Psikál Máté 1849 elején a nagyváradi lőszerüzem állományából a Józef Bem vezérőrnagy vezette erdélyi hadsereg alárendeltségébe került, ahol ütegparancsnoki beosztást kapott.

5 Hatfontos ágyú rajza

A tábori tüzérségnél 3, 6, 12, 18 fontos gyalog-, 6 fontos lovas- és röppentyűütegeket rendszeresítettek. A legelterjedtebb a 6 fontos gyalogüteg volt, amely négy 6 fontos ágyúból és két 7 fontos tarackból állt. Az üteg személyi állománya egyrészt tüzérekből, másrészt szekerészekből állt. A parancsnokon kívül egy tűzmester, négy tizedes, valamint hatvan bombász és tüzér, illetve egy tisztiszolga képviselte a fegyvernemet. A szekerészeket egy őrmester vezette. Alárendeltségébe tartozott három tizedes vagy altizedes, harminckilenc közlegény, két kovács és egy nyerges katona. A hat lövegen kívül hat lőszeres kocsi, egy kovácsműhely kocsi, két poggyászkocsi, két takarmányos szekér, illetve egy további fedeles kocsi tartozott az üteghez. A lövegeket és a lőszerkocsikat négy-négy ló húzta, ezen kívül még további harmincegy ló volt az ütegnél rendszeresítve. Az üteg lőszerkészletét a lőszerkocsikon tárolták. A tüzérek a lövegeket általában gyalogosan kísérték, csak szükség esetén ültek fel a kocsikra. Erre az időszakra a 3 fontos löveg már elavultnak számított, így az ilyen űrméretű üteg összeállítása korszakunkban elsősorban a határőrezredeknél volt jellemző.

Az ütegek másik jelentős csoportját a lovasütegek képezték. Mivel minden tüzérnek saját lova volt, és több lovat fogtak a lövegek elé is, a tüzérségnek ez a fajtája az adott kor körülményeihez képest rendkívül mozgékonnyá vált. Ezek az ütegek elsősorban a lovasságot támogatták, de gyorsabban közelebb tudtak menni az ellenség harcrendjéhez is, így hatásosabban tevékenykedhettek, mint a gyalogos ütegek.

A honvédütegek a cs. kir. hadsereggel ellentétben nem hat, hanem nyolc lövegből álltak, ami a későbbiekben nagyobb tűzerőt biztosított. A tüzérek részben – ahogy már fentebb utaltunk rá – az 5. tüzérezredből, részben a műszaki tanulmányokat folytató diákokból kerültek ki. A honvédtüzérség lövegeinek nagy része hatfontos volt, de szükségből háromfontos ütegeket is létrehoztak. Emellett létezett még hét 12 fontos üteg, illetve öt röppentyű üteg is. A tüzérséget sokan a honvédség legjobb fegyvernemének tartották.

Psikál Máté harctéri szolgálatáról nem rendelkezem adatokkal, de rövidesen más beosztásba helyezték: a marosvásárhelyi várban létesítendő hadiüzem vezetésével bízták meg.

Az erdélyi hadiipar előzményei 1848 végére nyúlnak vissza. Az önvédelmi harcot egyedül folytató kis székely törvényhatóság, Háromszék megszervezte a hadianyaggyártást. Gábor Áron, Bodor Ferenc és Turóczi Mózes vezetésével lövegeket öntöttek, lőpor- és gyutacskészítő üzemet létesítettek, emellett megoldották a salétromfőzést. 1849-ben Józef Bem altábornagy sikeres hadműveletei után kiszélesítették az országrész hadiiparát. A kézdivásárhelyi üzemek mellett Csíkmadarason lőporgyár, Székelyudvarhelyen salétromfőző üzem, Marosvásárhelyen gyutacs- és lőporgyár, Kolozsváron fegyverjavító-, salétrom- és gyutacskészítő üzemek alakultak. Ezen felül az erdélyi bányák (Magyarhermány, Balánbánya, Szentkeresztbánya, Erdőfüle, Vajdahunyad) nyersanyagtermelését az ágyú- és ágyúgolyó-készítéshez használták fel. 1849 májusában az őrnaggyá előléptetett Gábor Áront a székely hadiüzemek igazgatójának nevezték ki. Igyekeztek minden rendelkezésre álló kapacitást mozgósítani.

6 Marosvásárhely a 19. század közepén

A marosvásárhelyi gyutacskészítő üzem létezéséről az erdélyi hadsereg ideiglenes parancsnoka, Czetz János vezérőrnagy és Kővári László történetíró munkáiból szerezhetünk információt. Az üzem létrehozását a híres ezermester Bodor Péter kezdeményezte. A termelésikapacitás kezdetben 50-60 darab gyutacs volt naponta, de végül összesen több ezer darabot készítettek.

Az üzem működéséről a kolozsvári kiadású Honvédban 1849. március 29-én az alábbi tájékoztatás jelent meg: „A ritka tehetségű s már csaknem enyészethez közeledő ősz művész Bodor Péter, nagyszerű gyutacsgyárt indított életbe, hol naponta 50-60 többnyire gyermek ifjú szolgáltat, több ezer legjobb nemű gyutacsot vitéz táborunk számára.” A debreceni Esti Lapok tudósítása szerint „Marosszéken egy lőporos s egy gyutacsgyár működik. Mindkettőnek Bodor Pál az alapítója, feltalálója s igazgatója.” A Csíksomlyón nyomtatott Csíki Gyutacs cikke szerint Bodor Péter egy új típusú gyutacsot fejlesztett ki, amelyet nem volt hajlandó megosztani másokkal. Ifj. Biás Károly szerint Bodor 1849. augusztus elején Kolozsvárra utazott, hogy találmányát Bem tábornoknak is bemutassa. Ekkor érte a halál a Farkas utcai szállásán. Temetése 1849. augusztus 7-én volt.

7 A Hagyományőrző Budai 2. Honvédzászlóalj tüzérei

Bodor Péter gyára a későbbiek folyamán hadiüzemmé alakult át, vezetőjévé Psikál Máté tüzér századost nevezték ki. A „marosvásárhelyi tüzérkészítményi bizottmány” vezetőjeként 1849. május 23-án tudatta Szent-Iványi Károly erdélyi teljhatalmú országos biztossal, hogy száz fővel dolgozó üzeme naponta húszezer töltést képes előállítani. A munkások kivétel nélkül fiatalkorúak, azaz gyermekek voltak. A termelés nyersanyaghiány miatt ideiglenesen jelenleg áll, de ha ónt és lőport kap, rögtön újraindítják a munkát. A gyár készletében ekkor 18000 puskatöltény volt, de csak 16 mázsa lőpor maradt. Erdély legfőbb polgári vezetője még május 29-én átiratot intézet a nagybányai lőporüzemhez, hogy minél gyorsabban küldjenek ónt és lőport.

A probléma azonban nem oldódott meg, mivel egy 1849. június végi levélből arról értesülhetünk, hogy a kolozsvári és marosvásárhelyi gyutacs- és lőszerkészítő üzemek ólomból nagy hiányt szenvednek. Ezért a kolozsvári gyár vezetője, Freisinger György tüzér százados 200 mázsa ólmot igényelt Radnáról Szent-Iványi Károly teljhatalmú országos biztostól.

1849. július 18-án a nagyszebeni üzemet a városba telepítették át. Ekkor már egy fegyverjavító részleg is volt a várban, ennek állománya egy századosból, egy őrmesterből, tizenhét puskaművesből, egy lakatosból, egy inasból és egy szolgából állt (összesen 22 fő). A „töltéskészítő műhely”-ben Psikál mellett még négy tüzér és több mint száz golyóöntéssel, töltéskészítéssel foglalkozó „gyerek” tevékenykedett.

Az orosz csapatok további előnyomulása következtében Marosvásárhelyet is ki kellett üríteni. A nagyszebeni és székelyföldi üzemek készletei és felszerelése augusztus 3-án érkezett Kolozsvárra.

Psikál Máté honvéd százados az erdélyi csapatokkal vonult vissza Kolozsvár, majd Bánffyhunyad felé. A harcok közepette kötött házasságot 1849. augusztus 12-én Kolozsváron Dobray Elízzel. Az 1849. augusztus 24-i zsibói fegyverletételnél még állományban volt. Rövid bujdosás után jelentkezett a császári hatóságoknál, vizsgálati fogság után hivatalnok lett Kolozsváron. A Kiegyezés után, nyugállományba vonulásáig, törvényszéki irodatisztként dolgozott ugyanitt. Belépett a Kolozs megyei Honvédegyletbe, amelynek a későbbiek folyamán is tevékeny tagja volt.

8 A hagyományőrző honvéd tüzérség fogatolt tarackja

Az alábbi tudósítás 1901-ben, a Hazánk-ban jelent meg róla: „(Nagy idők tanúja.) Kolozsvárról jelentjük: Psikál Máté százados, Bem tábornok táborkarából, most lépett életének 90-ik évébe. Kolozs vármegyében ő a legöregebb honvéd. Szvacsina Géza kir. tanácsos polgármester igen szép levélben üdvözölte születése napja alkalmából a 90 éves századost, tudtára adta, hogy a miniszterelnökhöz felterjesztést adott be, hogy soron kívül utalványozza ki a megillető századosi nyugdíjat, addig is – miután igen szegényes körülmények között tengenti életét – húsz korona segélyt adott az öregnek, melyet csengő arany pénzben, mint a város elismerését kézbesített a múzeum elnöke Psikálnak. A ritka születésnapnak csakhamar híre ment a városban és a polgármester gondos figyelmén felbuzdulva, többen siettek kisebb-nagyobb adományokkal emlékezetessé tenni Psikál 90-ik születésnapját. Psikál különben osztrák születésű. Bécsből, mint tüzértiszt jött át – Bemnek kedvelt embere volt – itt megnősült s jó magyar honpolgár vált belőle. Érdekes, hogy az öreg harcos, ki egykor, mint szépíró is működött, öreg kora miatt ma már a nevét se képes leírni.”

Psikál Máté 1903. május 16-án hunyt el Kolozsváron. Életútja azt szemlélteti az utókor számára, hogy egy Morvaországból származó tüzér altiszt hogyan tudott lelkesedni a magyar szabadságharcért, hogyan küzdött honvédtüzérként az ország önállóságáért és függetlenségéért, majd a bukás után hogyan illeszkedett be a magyar társadalomba, amelynek megbecsült tagjává vált.

Süli Attila

Képek

1 A honvéd tüzérég első nagy fegyverténye: a pákozdi csata
https://honvedelem.hu/hirek/a-szabadsagharc-elso-csataja.html

2 Psikál Máté
1848-49. Történeti Lapok, Kolozsvár, 1892/6. sz.

3 Psikál Máté katonai nyilvántartási kartonja
Kriegsarchiv, Wien

4 Honvédtüzér
https://kapszli.hu/a-hatfontos-tabori-agyu-a-szabadsagharc-igaslova/

5 Hatfontos ágyú rajza
Kriegsarchiv, Wien

6 Marosvásárhely a 19. század közepén
Fametszet Rohbock Lajos rajza alapján

7 A Hagyományőrző Budai 2. Honvédzászlóalj tüzérei
http://www.budaihonvedek.hu/a-magyar-honvedtuzerseg-megszervezese/

8 A hagyományőrző honvéd tüzérség fogatolt tararckja
https://www.flickr.com/photos/11974439@N05/4481352175