A Szicíliai Messina kikötőjébe 1347 októberében befutott tizenkét genovai gálya. A gályák legénysége fertőzötten érkezett, a Krím-félszigeti Kaffában (ma Feodoszija) betegedtek meg. A hajókkal nem kívánt „árucikk” is érkezett: a patkányokon élősködő, fertőzött bolhák. – A szakirodalom alapján így kezdődött a „fekete halál”-nak nevezett első nagy európai pestisjárvány (latinul: atra mors). 1352-ig, tehát 5 év alatt bizonyos források szerint 25, mások szerint 50-60 millió embert, Európa lakosságának mintegy harmadát-felét ragadta el a betegséghullám, amely aztán a következő 300 évben folyamatosan fellángolva szedte áldozatait. Utolsó nagy rohama ennek a járványfolyamnak 1665-ben volt, Angliában, melyről a Robinson Crusoe szerzője, az irodalmár-újságíró Daniel Defoe (1659/1660–1731) is könyvet írt „A londoni pestis” címmel.

A betegség azonban már a XIV. században sem volt újkeletű. Jusztiniánusz császár uralkodásának idején Kr. u. 531 és 580 között tarolt a kontinensen először hullámszerűen. Írásos források tudósítanak arról is, hogy Kr. u. 542-ben egyedül Konstantinápolyban (Isztambul) naponta ezren haltak bele a betegségbe.

A harmadik nagy járványos időszak pedig történelmi léptékkel nem is oly rég. A XX. század első évtizedeiben pusztított Mandzsúriában, Mongóliában és Indokínában. Elszórtan pedig még manapság is előfordul, Dél-Ázsiában, Közép-Afrikában, sőt, az USA nyugati partvidékein is találkozni lehetett vele az 1980-90-es években volt.

A hullámok közötti időszakokban pedig elszigetelten, újra és újra pusztítva, de minden, ember-lakta kontinensen jelen volt.

Messinában a hajópatkányok kiszabadulván, kivitték magukkal a szárazföldre a bolhákat és a pestis bakteriális kórokozóit is. Napokon belül beteg lett a város, majd a környék lakossága. Az európai történelem legszörnyűbb tömeges pusztulása indult „hódító útjára” a XIV. században. A lakosság egyik fele napokon belül elpusztult, a másik fele menekülni próbált. – S ez a forgatókönyv ismétlődött meg az elkövetkezendő évszázadokban ezerszer és ezerszer.

S hogyan és honnan került ekkor kontinensünkre? Bizonytalanok a források. A járvány állítólag Kínából eredt, és Indián keresztül érte el a Fekete-tenger partjait. Az 1347-es őszi-téli feljegyzések szerint a Földközi-tenger partvidékén, Itálián és Bizáncban, Észak-Afrikán, de egész Keleten és 1348-tól egész Európán végigsöpört.

A pestis európai szétterjedése 1347 őszétől

Nagyon sokféle elnevezéssel illették a kortársak a betegséget: „nagy halál”, „fekete halál”, „nagy pusztulás”, „nagy emberhalál”.

S miféle betegséget is neveztek így? A pestisnek alapvetően két fajtáját különböztették meg, annak jellegzetes tünetei alapján. Az egyik – a gyakoribb – a bubópestis volt. Ennek tünetei: megduzzadtak a hónaljban és a lágyékon található nyirokmirigyek, majd elgennyesedtek (a gennyes daganatot nevezték latinul bubónak = a lágyéki nyirokcsomók gyulladásos duzzanata). Ugyanakkor rendkívül gyorsan jelentkezett a villámgyors lefolyású tüdőpestis is, melynél rendkívül erős belső vérzések léptek fel – az áldozat napokon, sőt órákon belül meghalt. A fekete halál kifejezés pedig a bőr alatt keletkezett vérömlenyek barnás-feketés színe alapján alakult ki.

Az orvostudomány teljesen tehetetlen volt. Nem egyszer minden orvos is meghalt a járványban, méghozzá az elsők között. Ugyanakkor keresték a megoldást, s a pergamenre, majd rongypapírra vetett ötletek között olykor használhatókat is lehetett találni. Sokféle idea született a terjedésre vonatkozóan. Például általános vélekedés szerint a pestist az úgynevezett miazmák, a levegőben és különféle anyagokban felgyülemlett bomló, rothadó részecskék terjesztették, mások azt gondolták, hogy a fertőzést a contagiumok (fertőzést közvetítő anyagok) viszik emberről emberre. Az orvosok égetéssel, füstöléssel, sőt, érvágással, diétával próbálkoztak, de természetesen nem mentek semmire.

Pestiskórház a középkorban

Egyetlen, módja volt a betegség izolálásának, a terjedés megakadályozásának: a karantén, a vesztegzár. Először, még 1347-ben (!), Raguzában (ma Dubrovnik) rendeltek el tengeri vesztegzárat. A karantén kifejezés itt és ekkor alakult ki: a zárlat negyvennapi időtartama (quarante/quaranta = negyven franciául/olaszul) kapott önálló kifejezést. A hajók tehát negyven napig vesztegeltek a kijelölt karanténrészeken, még a tengeren, mielőtt beengedték volna őket a város kikötőjébe.

Raguza után egy évre, 1348. március 20-án Velencében vette kezdetét a pestis, ahol már közegészségügyi hivatal működött, és a városvezetés azonnali, szintén negyvennapos karantént rendeltek el a lagúnákon, lezárva kikötőjüket.

Mellőzném e helyen az egyház álláspontját arról, hogyan vélték isteni büntetésnek a járványt, s hogyan csődítették tömeges körmenetekbe, bűnbocsánati imákhoz a híveket, többnyire radikálisan felgyorsítva az amúgy is szélsebes pusztítást. Ennél már az is sokkal hatásosabb volt, ha az emberek Isten kegyelmének, megbocsájtásának, jóindulatának elnyeréséért, hogy megszabaduljanak a vésztől, kolostorokban alapítványokat tettek, avagy egyszerűen imádkoztak Szent Sebestyénhez vagy Szent Rókushoz, a pestis-szentekhez. S nem beszélnék arról sem, hogyan vezetett a járvány szélsőséges, fanatikus önostorozó, flagelláns mozgalmakhoz, zsidópogromokhoz, s további tömeges értelmetlen emberhalálhoz.

Annak a megfigyelésnek, hogy az izoláció valamelyest segít, volt némi racionális alapja. Firenzében Boccaccio Dekameronja szerint egyesek elkülönültek a városlakóktól, s olyan helyre, házakba zárkóztak, ahol még senki sem volt beteg, s megmenekültek.

A magyarországi pestisjárványok történetéről szóló nagy, összefoglaló monográfia megírása még mindig várat magára. Ugyanez mondható el a betegség egyetemes tudománytörténeti szintéziséről. De számtalan forrásunk, utalásunk, adatunk van arról, hogy Magyarországon a járvány folyamatosan szedte áldozatait a középkortól kezdve a kora újkoron át, egészen a Rákóczi-szabadságharc idejéig. Ha kinyitjuk Réthly Antal „Időjárási események és elemi csapások Magyarországon” című fantasztikus könyvének tárgymutatóját, láthatjuk, hogy az okleveles források szerint először valószínűleg 1015-ben jelentkezett, aztán 1038-ban, 1065-ben, 1073-ban s folyamatosan szedte áldozatait, különösen a városokban: csak 1700-ig több mint százszor, száz helyen, száz évben…

Defoe: A londoni pestis című művének egyik illusztrációja

A városokban, falvakban, egyházi birtokokon, világi uradalmakban nálunk is karantént rendeltek el, melyeket rendkívüli, sőt a legszigorúbb módon igyekeztek fenntartani a XVII. század első felében. Például az 1642-es soproni pestis idején a Sopron, Vas és Zala vármegyei falvak, városok népe a Batthyány-birtokokon lakóhelyét csak fővesztés terhe mellett hagyhatta el. A pestis a török idők és a felszabadító háborúk időszakának is állandó, rettegett kísérője volt, s ne feledjük, hogy az amúgy is kivérzett ország emberi-katonai ereje a Rákóczi-szabadságharc idején a pestisjárvány miatt roppant meg olyannyira, hogy a szabadságharcot lezáró egyezség a civil lakosok számára sokszor szó szerint az életben maradást jelentette…

*

Az úgynevezett Yersinia pestisbaktérium

Nagyjából tíz évvel ezelőtt DNS-ek dúsítása és szekvenálása (egyfajta biokémiai módszer) után Hendrik Poinar (MacMaster Egyetem) és Johannes Krause (Tübingeni Egyetem) arra a megállapításra jutott, hogy az úgynevezett Yersinia nevű pestisbaktérium mára már kihalt változata volt a felelős az Európa lakosságát megtizedelő, 1347 és 1352 között tomboló járvány kialakulásáért (közzétett írásuk: Proceedings of the National Academy of Sciences, 2011. szeptemberi száma)…

Kincses Katalin Mária

Források

A medicina krónikája. Szerk. Heinz Schott. Ford. Birtalan Gőző et al. Officina Nova, Budapest, 1993. (passim)

Mi az a Teljes Genom Szekvenálás? (Whole Genom Sequencing – WGS) https://genoma.com/blog/hu/mi-az-a-teljes-genom-szekvenalas-whole-genom-sequencing-wgs/ (2020. 04. 09.)

Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962.

Képek

A pestis európai szétterjedése 1347 őszétől
A medicina krónikája. Szerk. Heinz Schott. Ford. Birtalan Gőző et al. Officina Nova, Budapest, 1993. 108. oldal

Pestiskórház a középkorban
https://mandiner.hu/cikk/20200320_pestis

Defoe: „A londoni pestis” című művének egyik illusztrációja
https://lh3.googleusercontent.com/proxy/G0A8GhCLHyKDrAcMMVxEVSuIWax_Kf4poLa-vrmfi1xasc2iOXNFraMQVHJL4AobQKPGRK1RHtR0gkxMD7_
UJYuozsKmrBsAwWKN3yKcRSBX0GrGWCuhvgL9sd_HP542LMtm7JIsVv6F  (2020.04. 09.)

Az úgynevezett Yersinia pestisbaktérium
https://i2.wp.com/medicoapps.org/wp-content/uploads/2018/08/yersinia-pestis.jpg?fit=599%2C315&ssl=1