„A természet legfőbb ajándéka, a szabadság megőrzése céljából találok ki támadó és védekező eszközöket, arra az esetre, ha nagyravágyó zsarnokok gyötörnének minket…” – A leghíresebb, legnépszerűbb, már kortársai által is leginkább csodált polihisztor-zseni, Leonardo da Vinci (1452–1519) nagyon is tudta, kik ellen, miféle zsarnokok ellen kell a szabadságot védeni a reneszánsz Itáliában, hiszen a legnagyobbakat közülük, a Sforzákat, Borgiákat, vagy a francia királyt közelről ismerte, s mi több, nem egynek szolgálatában is állott.

Leonardo da Vinci leghitelesebbnek tartott portréja, örökbefogadott fia és tanítványa, Francesco Melzi rajza

Köztudott, hogy a festő kedvenc tartózkodási helye Milánó volt. Milánó a maga 125000 fős lakosságával a világ egyik leghatalmasabb városa volt a XV. század végén, mondjuk háromszor akkora, mint Firenze. A többek között a fegyvergyártásáról is Európa-szerte ismert várost ekkoriban egy „fejedelmi” család, a Sforzák tartották markukban. Amikor Leonardo odaköltözött, a városállam élén Ludovico Sforza (1452–1508) állt, aki éppen annyi idős volt, mint ő maga, harminc éves. A Mór (Il Moro), ahogyan a szálas termetű, sötétbarna, olajos bőrű, teljhatalmú urat ekkoriban emlegették, apja – a zsoldoskatonából milánói herceggé titulált Francesco Sforza (1401–1466) – számos törvénytelen gyermekének egyike volt. A nyájas, udvarias, ugyanakkor kíméletlen, embertelenül kegyetlen Ludovico 1494 óta volt Milánó hercege. Politikai reprezentációját – a legitimizáció korabeli eszközeként – az őt körülvevő fényes udvartartás is kifejezte, s ennek részeként a kultúra: festészet, költészet, valamint a tudományok támogatása. Leonardo, a becsvágyó polihisztor megtalálta a számára legmegfelelőbb közeget, amikor a tudósoktól, értelmiségiektől, humanistáktól és művészektől hemzsegő, mai értéken körülbelül 198 millió amerikai dollárnyi aranydukátból frissen felújított palotát kiszemelte magának.

A milánói Sforza palota udvara ma

A pszichológusnak sem utolsó Leonardo da Vinci írt a Mórnak egy szemtelenül magabiztos, inkább önreklámmal, semmint folyamodvánnyal felérő álláskérő levelet, ami a címzettnek azonnal az elevenébe talált. A Leonardo-hagyatékban piszkozatban szerencsénkre fennmaradt forrás bevezető két mondata így hangzik:

„Miután mostmár kielégítően szemügyre vettem és megvizsgáltam mindazok terveit, akik magukat folyton folyvást hadi eszközök készítőinek és mestereinek mondják, látom, hogy találmányaik és azok alkalmazása semmiben sem különbözik az általában használtaktól. Ezért akarom én, anélkül, hogy bárki mást lebecsülnék, Méltóságod előtt feltárni titkaimat, és rendelkezésére bocsátani mind az alább röviden felsoroltakat, hogy kellő időben haszonnal alkalmazhassa őket.

Leonardo igazat mondott: oly titkosak voltak ezek a találmányok, hogy a feltalálón kívül senki sem ismerte azokat… S talán nem árulunk el titkot, ha már most kijelentjük: ennek ellenére a taktika bevált, a sikeres állásszerzés után is olyannyira titkosak maradtak ezek, hogy soha senkinek nem sikerült az elmeszüleményeket a valósságban megismerni.

Melyek voltak ezek a titkos hadi találmányok? Olyan szerkezetek, hadi gépezetek, fegyverek, erődítések, melyeket a korabeli hadmérnökök – s kizárólag az élénkebb fantáziával megáldottak – is legfeljebb álmukban láthattak. Csak néhányat említünk. Könnyű és erős hidak, amelyek nagyon könnyen szállíthatók, s a tűz sem fogja őket. Olyan praktikák, melyekkel a sziklákra épült, ágyúkkal bevehetetlen fellegvárakat el lehet foglalni. Olyan ágyúk, melyek, mint írja, „nagyon kényelmesen és könnyen szállíthatók, és szinte fergeteg módjára ontják az apró köveket, a belőlük felszálló füst halálra rémíti az ellenséget, soraiban pedig tetemes károkat és zűrzavart okoz… Továbbá olyan fedett, biztos és sérthetetlen harci szekereket, amelyek, ha ágyúikkal az ellenség soraiba hatolnak, nincs akkora fegyveres haderő, amelyet ne vernének szét. Ezek mögött pedig a gyalogság sértetlenül és akadálytalanul haladhat előre.” – A hercegnek szánt 10 tételes ajánlati csomagban a különböző ágyúk, mozsárágyúk, kőhajító gépek hangsúlyosan, több pontban is szerepelnek. No meg talányosan olyan eszközök is, melyek e fegyverek ellen „védekezésre rendkívül alkalmasak”.

A tudományos értelmezések tág határok között mozognak, különösen, ha egy olyan sikeres, változatos életút feltárása a cél, mint amilyen Leonardo da Vincié. Voltak olyan művészettörténészek például, akik úgy vélték, a Mór a technikai érzékkel is megáldott festőt csupán díszlettervezőnek szerződtette udvarába. Megvádolták azzal, hogy technikai újításai, köztük hadmérnöki tervei kizárólag színpadiasan ködös képzeletének termékei, csupán csak díszletelemek, olyan látványeszközök, melyekkel a reneszánsz udvar színielőadásait kellett neki hatásossá tenni a reneszánsz milánói hercegi udvar szolgálatában. De látni fogjuk: igen nagyot tévedtek.

A hadmérnöki találmányok közül most Leonardo da Vinci híresebb harci szekereiről, kőhajító gépeiről szólunk, melyeket aztán a XX. századi hadmérnökök is megvizsgálták, miután a teljes, sok-sok ezernyi kéziratlapból álló Leonardo-hagyatékot szisztematikusan elkezdték feltárni. Kiderült, s a mai tudományos álláspont szerint az a döbbenetes, hogy a mester csak abban a tekintetben hazudott a levélben, hogy mindezeket az eszközöket már meg is alkotta – „enyhén” összemosva a valóságot a képzelettel…

A leleményes harcászati eszközök, bár sohasem öltöttek formát, de a jegyzetfüzetek megörökítették őket. Onnan tudható, hogy Leonardo da Vinci nem hirtelen elhatározástól vezérelve kötött ki a Sforza-udvarban, hogy már előzőleg, Firenzében is vázlatokat készített ötleteiről. Az egyik ilyen szerkezet azt a célt szolgálta, hogy ellenséges katonák tömegét tudja kiiktatni egy olyan propeller-jellegű fegyverrel, amely a vár fokáról fogaskerekek forgatta pengékkel a levegőbe emelkedve a fal tetejére fölérő ellenséget tudta onnan lesöpörni. Azután Milánóban – a XIII. századi szerzetes tudós, Roger Bacon hadi fantazmagóriáit tanulmányozva – kitalált egy emelő csörlős, kaszás harci szekeret is. Körülbelül 150 kötetes könyvtárában megvolt Roberto Valturio (1405–1475) itáliai hadmérnök De re Militari (Hadi dolgokról) című harcászati traktátusa is, melynek fametszetei tovább serkentették fantáziáját: az eredetileg 1472-ben latin nyelvű könyv 1483-ban, éppen egy évvel azután jelent meg olaszul, hogy Leonardo Milánóba költözött. – Amúgy e latin és olasz nyelvű könyvek összehasonlításával csiszolgatta autodidakta módon latintudását. – Tudományosan feltárt tény, hogy a mérnöki fantáziával is megáldott festő képzeletét és terveit harci eszközeinek megalkotásában a leginkább Valturio inspirálta – például a leginkább elhíresült sarlós harci szekér kitalálásakor –, ám hogy hogyan, azt érdemes lenne egyszer egy hadtörténésznek is végre részletesen megvizsgálni.

A sarlós harci szekér rajzai

De távolodjunk el a pörgő-suhogó pengéktől, s vegyük szemügyre annak a hatalmas, szintén soha el nem készült, 1485 körül lerajzolt számszeríjnak a káprázatos képét, amely a laminálás korai példájaként vált közismertté. Természetesen megkérdőjelezhető ennek praktikuma, hiszen legalább 25 méter széles volt annak armatúrája, és a hatkerekű talp is nagyjából ugyanennyi, amelyen ezt a hatalmas eszközt a helyére lehetett volna gurítani. Leonardo da Vinci azt feltételezte – nagyon helyesen –, hogy ennek a gigantikus íjnak képesnek kell lennie arra, hogy arányaiban nagyobb lövedéket lőjön ki, vagy nagyobb távolságra. Az, hogy hogyan, azaz a szerkezet működési mechanizmusa, most maradjon a mérnökök titka, de állítólag Leonardót csak az akadályozta meg a végső változat kifundálásában, hogy a reneszánsz idején még nem ismerték a trigonometria törvényeit.

A számszeríj

Végül említsük meg e helyen is talán leghíresebb eszközét, melyet a kései utókor le is gyártott, s melynek egyik példánya ma a milánói Leonardo da Vinci Múzeumban várja a látogatókat, a „tankot”. Valószínűleg ez volt az a fedett, sérthetetlen fegyver, amely ha behatol az ellenség soraiba, akkor a szerkezet tulajdonosát biztos gőzelemre segíti. A már említett robogó sarlós kocsi alatt látható ennek az ősi harckocsinak a rajza, amely a legfrissebb és kiváló Leonardo-monográfia megírója, Walter Isaacson szerint egy teknősbéka és egy repülő csészealj keresztezéséből született, „egy körsátor jellegű kerekes jármű, melynek az oldala körben hegyesszögben álló fémlemezekkel van borítva, hogy eltérítse az ellenség lövedékeit.” Nyolc katona fér bele, az egyiküknek a fogantyúkat kell tekerni, amitől haladni tud ez a béka, a többiek a lőréseken kimeredő csövű ágyúkat töltögetik, és tüzelnek velük.

A „teknősbéka”, avagy a tank

A mai napig talány, hogy miért is foglalkoztatták ezek a tervek ily intenzíven Leonardót, hiszen sohasem kellett őket megvalósítania. A milánói udvarban természetesen mint a leghíresebb, legkeresettebb portréfestőt alkalmazták, s nem mint hadmérnököt. Ugyanakkor rajzai, sok ezernyi sort kitevő, híres, balkezes tükörírással papírra vetett (vagyis tükör segítségével olvasható) leírásai ezekről a harci eszközökről a tudomány- és technikatörténészek számára azt a zsenit mutatják, aki a hadmérnöki tudományok, a fizika, a mechanika, a matematika, a hidraulika és oly sok tudományág későbbi századokban felfedezett törvényszerűségeit sokszor 2-300 évvel előre megsejtette, sőt, képes volt átlátni, hogy korának tudásszintje alapján meddig juthat el ezek megértésében, egyúttal ötletei megvalósításában.

S amikor ezt megértette, az aktuális találmány, a kapcsolódó kérdések, problémák többé már nem foglalkoztatták – újakat keresett.

Kincses Katalin Mária

Irodalom

Frank Zöllner: Leonardo da Vinci 1452–1519. Összes festménye és rajza. Fordította Körber Ágnes. Taschen/Vince Kiadó, Budapest, 2007.

Ízelítő a polihisztor életművéből. Leonardo da Vinci válogatott írások. Válogatta Csorba F. László, fordította Krivácsi Anikó. Typotex Kiadó, Budapest, 2002.

Ross King: Leonardo és az utolsó vacsora. Fordította Makovecz Benjamin. Park Könyviadó, Budapest, 2013.

Walter Isaacson: Leonardo da Vinci. fordította Falcsik Mari. Halikon Kiadó, Budapest, 2018.

Képek

Leonardo da Vinci leghitelesebbnek tartott portréja, örökbefogadott fia és tanítványa, Francesco Melzi rajza
https://www.france.fr/fr/maintenant-en-france/exposition-leonard-de-vinci-musee-du-louvre-paris

A milánói Sforza palota udvara ma
https://es.wikipedia.org/wiki/Archivo:1835_-_Milano,_Castello_sforzesco_-_Corte_Ducale_-_Foto_Giovanni_Dall%27Orto_24-Sept-2007.jpg

A sarlós harci szekér rajzai
https://www.sciencemusings.com/the-dark-side-of-leonardo/

A számszeríj
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2f/Vinci%2C_Leonardo_da_-_Crossbow_sketch_-_1500.jpg

A „teknősbéka,” avagy a tank
https://arthive.com/leonardodavinci/works/468361~The_drawing_of_the_tank