A tavaszi hadjárat sikereire koronát tevő nagysallói magyar győzelem után (1849. április 19.), a Komárom felmentésére irányuló hadműveletekhez szükségessé vált Esztergom felszabadítása is.

Ennek bekövetkezte után Görgei Artúr vezérőrnagy, fővezér 1849. április 25-én az alábbi jelentést küldte Kossuth Lajos kormányzóhoz: „Esztergom a kezünkben van. A városban volt Colloredo[1] dandárja a híd hajóit megfúrás által hasznavehetetlenné tevén, Tata felé vivő úton visszavonult. Ez alkalommal ismét több fogoly és málha birtokába jutottunk. A Párkányban állott VII-ik hadtestbeli Újházi-vadászok a Dunán átkelvén, Esztergomban roppant örömrivalgások közt fogadtattak és a nemzeti lobogók mindenütt kitűzettek.”[2]

1. Izsó Miklós

Az ügy előzményeként Ludwig Welden altábornagynak, császári királyi főparancsnoknak az április 20-ról kelt jelentését ismertetjük. E szerint az április 10-i váci, majd különösen a 19-i nagysallói vereségek után Esztergom a budai várral való kapcsolattartás miatt stratégiailag felértékelődött. Utasítása szerint: „Esztergom minden áron megtartandó volt, mert onnan Buda hátulról megtámadható.”[3]

Esztergom fontosságával azonban a magyar hadvezetés is tisztában volt, így mindenképpen törekedtek a település elfoglalására, ami, mint fentebb utaltunk rá, sikeres volt. A történésekről Kompólty Ágoston őrnagynak, az Újházi vadászok parancsnokának az 1849. április 25-én, Köbölkútról, Gáspár Endre vezérőrnagyhoz, a VII. hadtest parancsnokához írt jelentéséből értesültünk.

Ekkor még Párkánynál volt egy magyar különítmény, amelyet Gáspár április 23-án északra, Köbölkútra rendelt, ahol Párkány felé járőröket és előőrsöket kellett kiállítani. Az elvonuláshoz 20 kocsit biztosított, amelyről Kompólty őrnagynak kellett gondoskodnia.[4]

Kompólty április 25-én jelentette Gáspárnak, hogy az új állomáshelyét az alakulatával elfoglalta. A fegyverzet és málha elszállítása ügyében egyeztetett a helyi bíróval, akitől csónakokat és kompot igényelt. Az utóbbi megígérte, hogy éjfélig mindent előteremt, de Kompólty az ígért eszközöket nem kapta meg, ráadásul a bíró is eltűnt. Ennek hiányában nem tudtak átkelni a Dunán, ráadásul az esztergomi bírónak, aki a raktárak kulcsait átadhatná, szintén nyoma veszett, ő pedig az ellenség közelsége miatt nem léphetett fel erőszakosan.

Kompólty Péteri Jakab főhadnagyot 40 vadásszal Esztergomba küldte és teljhatalommal ruházta fel őt az ellenséges javak elhozása érdekében. Emellett utasította Péterit, hogy a tehetősebb polgárokat használja fel vezetőként, visszautasítás esetén pedig fenyegesse meg őket a közelben állomásozó 3000 fős magyar haderővel. A zászlóaljparancsnok szerint az esztergomi malmoknál 92 mérő búzát és más jelentős készleteket halmoztak fel az ellenség számára. Ezen felül sok olasz származású katona a fegyverét a magánházaknál hagyta hátra, amelyet meg akart szerezni.

Piszkénél Péterinek egy vadász járőre átment a Dunán és egy ellenséges foglyot hozott, noha a vértesek üldözték.

Kompólty egy szabót kísérettel átküldött Esztergomba. Értesülései szerint az ellenség Pestről Dorog irányába vonult vissza. Ez az irány számára gyanús volt, ezért egy járőrrel felderítette az útvonalat és a sejtése beigazolódott. Mintegy fél század dzsidás, ugyanennyi dragonyos, két zászlóalj vadász (2. és 6. zászlóaljak), egy zászlóalj sorgyalogság, két hat- és egy tizenkétfontos ágyúüteg, valamint két tizennyolcfontos ágyú ellenséges erő Komárom felé vonult.

Esztergomban 71 beteg ellenséges katona maradt hátra a Ferences kolostorban. A hajóhidat az osztrákok részben felgyújtották, illetve a hajókat megrongálták.

Kompólty kifejtette, hogy mindent elkövet a készletek Esztergomból való kihozatala érdekében, de csak két kis molnárhajóval rendelkezik, így csak néhány mázsát tud egyszerre szállítani. Az előőrsi vonalat az esztergomi lovas és gyalogos nemzetőrséggel szállta meg, mivel ő nem tudott átkelni. Az utóbbiak örömmel vállalkoztak a feladat végrehajtására.[5]

Végül közölte, hogy egy párkányi polgár 10 hordó bort ajánlott fel az alakulat számára, amit ő iccénként osztott ki.[6]

Kompólty a fenti levelében utalt arra, hogy az egyik vadász járőre felderítést végzett. Az utóbbi Izsó Miklós (1831-1875), a későbbi híres szobrászművész volt. Izsó 1848. június 3-án fejezte meg gimnáziumi tanulmányait, majd ősszel beállt Újházi László vadászcsapatába. Legmagasabb rendfokozata őrmester volt, a tavaszi hadjáratban megsebesült.

2. Újházi László

A továbbiakban az eseményeket az ő elmondása alapján rekonstruáljuk.

„A 17^ik zászlóalj Nagysallóról levonulva Esztergom Nána alá ért, az volt megbízatása, hogy az ellenség által elfoglalt Esztergom környékét figyelemmel kísérje és védje. Fazekas László[7] százados volt az előőrs vezetésével megbízva, aki mindenekfelett szerette volna tudni, hogy hogy állnak a dolgok a Duna túlsó oldalán, hogy arról feljebbvalóinak értesítést adjon. A túlsó oldalon volt egy úri család özvegye, Szentgyörgymező faluba, akinél sok honvéd menhelyet talált és többszöri szolgálatot tett levelek átvétele és továbbításával.

3. Honvéd vadász

Ápril 20^án este történt, hogy a száza[dos] óhajtását nyilvánította néhány megbízható embere előtt. „ No fiúk, kinek van bátorsága egy levéllel átmenni a Dunán? És onnan feleletet hozni?” Izsó Miklós vállalkozott, ki bízva jó úszóképességébe és pénzébe. Hajnalba elindult. Szembe vele a túlsó oldalon Szentgyörgymező és két vízi dunai malom, az innenső oldalon a nádasba bevezető gyalogút s ott a malomhoz tartozó csónak. Belépve a csónakba, neki a Dunának evezve, kormányozva, de alig ment fele részére a Duna szélességének, a reggeli szürkületbe észrevette az esztergomi Prímás és a híd végén sétálgató őrfegyver csillogását, amelyben az ellenséget ismerte fel. Bátorsága azonban nem hagyta el, hanem beevezett az egyik malomba, ott beszédbe elegyedett a hazafias molnármesterrel és segédével s tudatta velük, hogy hova akar menni. A molnár és segéde nehéznek találták az utat baj nélkül, mert az egész falu. Esztergom s környéke teli volt ellenséges katonákkal. Hanem Izsó Miklós egy merészet gondolt, a segédtől jó pénzért ruhát vett s átöltözött molnár legénynek, jól belisztezve arcát, haját, két zsák lisztet megvett, egyet a legénynek, másikat magának, bele a csónakba a két zsák liszttel, kiszálltak a partra, a legény az egyik zsákot, Izsó a másikat vállukra véve beállítottak Szentgyörgymezőn az úrinő udvarába, azt mondva: „Hazahoztuk a két zsák lisztet”. Az úrinő Izsó intésére megértette a dolog állását, jól összeszidta őket, hogy ilyen sokáig kellett a lisztre várakoznia; „No jó, csak hozzák be ide a kamarába”, bevitték a zsákokat s ott azon kéréssel átadva Izsó a megbízólevelet az úrinőnek, hogy rejtse jól a kebelébe, mert ez mindkettőjök életébe kerülhet, aztán kijöve a kamarából, az udvaron heverésző katonák közt az úriasszony utánok kiáltva: „Megálljanak hát, adok egy kis borravalót”, az úrinő bement a pénzért a szobába s kihozta a már ott lévő értesítést is az ellenség állásáról, amit Izsónak lopva odacsúsztatott. Így elválva elsiettek ladikjukhoz, beeveztek a malomba, ott megvendégelte Izsót a molnármester, ki is lelkesedéssel adta elő hazai szeretetét, azután átöltözött, búcsút vett tőlük. Ladik[ba] ült, hogy századához siessen, de alig, hogy elhagyta a malmot, lehetett látni, hogy a túlsó oldalán a Dunának, ahol előtte való nap a 17^ik század zászlóalja (sic!) megállt, ellenséges lovas katonák sétálgatnak, mit volt tennivalója, minthogy az esztergomi oldalon lecsónakázott, ott remélte, itt már csak nincs ellenség, át is ment, de csalódott, ott pedig az ellenség gyalogsága tanyázott, mit tehetett, elveszettnek érezte magát, míg a véletlen s az ég segítségére hozta a falu kondását, aki hazafelé terelgette jószágait. Kiszólt hozzá Izsó a partra: „Hé atyafi egy szóra!” – az odament, jó pénzért megértette a dolgot. Ruháját megosztotta Izsóval, így aztán ketten hajtották a röfögő állatokat a nyugodtan heverésző ellenséges katonák mellett, de nem a falu felé, mert a kanásztól értesülve, hogy a magyar katonák még a délelőtti órákban le lehúzódtak Vác felé s így elhagyva az ellenség táborát, a kölcsönruhát visszaadva beért a faluba estére, ahol is kocsit fogadott s sietett a századához, ahol is a hozott értesítést átadva, ami igen fontos s hasznos ügyeket tartalmazott Komáromból, amelyben intik a vezénylő tábornokot, hogy ne siessenek Budavár bevételével, amely igen nagy áldozatba fog kerülni. Ezen fontos ügy elvégzésérét szép jutalmat és egy csillagot[8] kapott Izsó.” [9]

4. Esztergom a 19. század közepén

A város felszabadítása után számos esztergomi ifjú beállt az Újházi vadászok közé, így a már meglévő két század mellé még egy harmadikat szerveztek.

Süli Attila

Képek jegyzéke:

1. Izsó Miklós (Forrás: Wikipedia)
2. Újházi László (korabeli litográfia)
3. Honvéd vadász. (Domokos Imre rajza)
4. Esztergom a 19. század közepén. (Fametszet Rohbock Lajos rajza alapján)

Jegyzetek:

[1] A Colloredo-Mansfeld, Franz herceg parancsnoksága alatt álló császári-királyi dandár.

[2]Hadtörténelmi Levéltár, Budapest. Az 1848-49-es szabadságharc iratai. 24/48. Közli: Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése. 1848-1849. Összeállította, szerkesztette és az előszót írta: Hermann Róbert. Millenniumi Magyar Történelem. Budapest, 2001. 323. o.; Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest. Görgei Artúr hadügyminiszteri iratai. H115. (a továbbiakban: MNL OL H115) 1. d. 121/g/849. Debrecenyi Dániel hadnagy jelentése Kompólty őrnagyhoz. Esztergom, 1849. április 24.

[3]Alföldi Hírlap Debrecen. 1848-49.  2. évf. (1849) 43. sz. 136. o.

[4]Herman Róbert: Gáspár András honvédtábornok. Kecskemétiek a szabadságharcban. Kecskemét, 2005. (A továbbiakban: Hermann, 2005.) 166. o. Gáspár Endre vezérőrnagy diszpozíciója április 24-re. Bátorkeszi, 1849. április 23.

[5]Az esztergomi nemzetőrség 1848. március 18-án alakult meg, 1069 fős létszámmal, 302 szuronyos és 140 vadászpuskával.  Parancsnokuk Besze János őrnagy volt, aki 1848 szeptemberében két századdal Komáromba vonult az erőd biztosítására.

[6]MNL OL H115. 1. d. Kompólty Ágoston őrnagy levele Gáspár András vezérőrnagyhoz. Köbölkút, 1849. április 25. A jelentést még aznap továbbíttatta Gáspár a hadsereg főparancsnoksághoz. (Hermann, 2005. 169. o.); Péteri Jakabra lásd: Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban.  Budapest, 2008-2009. II. 214-215. o.

[7] Az ő személyét nem tudtuk azonosítani.

[8]Kitűntetés.

[9] Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Budapest. A magyar képzőművészet történetére vonatkozó iratok. Izsó Miklós. R277. N. 163. 1-6b. tétel.