Ha a ma embere azt képzeli, hogy a középkori uralkodók fejedelmi kényelemben tengették napjaikat, nagyot téved. Ha felütjük a 8-9. századi Karoling évkönyveket, azt látjuk, hogy a királyok folyamatosan úton vannak, kisebb-nagyobb fegyveres erő kíséretében, s aligha volt olyan év, amelyet fegyveres összecsapás nélkül megúsztak. Nem véletlenül fogalmazódott meg az a vélemény, hogy Nagy Károly frank császár is 46 éven át nyeregből irányította birodalmát. Mindez azonban egyáltalán nem volt veszélytelen, a halál, fogság és járványos betegség a koronás főket sem kímélte. Elég, ha a csatában elesett Harald angol (1066), Manfréd szicíliai (1266), II. Ottokár cseh (1278), Vak János cseh (1346), III. Richárd angol király (1485) szomorú végzetére utalunk, nem is említve Oroszlánszívű Richárdot (1199), aki egy ostrom során kapott nyílvessző következtében hunyt el, vagy I. Barbarossa Frigyes császárt, akivel keresztes hadjárata során egy hideg fürdő végzett (1190).

A külföldi szerzők általában elfeledkeznek az oszmánok ellen csatában elesett magyar királyokról, I. Ulászlóról (1444) és II. Lajosról (1526), pedig ők már azon a fronton és közel azonos időben hadakoztak, mint Mátyás király, s példaképe, Luxemburgi Zsigmond király. Vegetius római katonai kézikönyvét a középkorban gondosan olvasták, de óvatosságra intő szavait nem igen szívelték meg. Majd csak a 14-15. századi katonai szakírók, így Christine de Pisan, Philip von Seldeneck óvnak kategorikusan attól, hogy a fejedelmek személyesen is beavatkozzanak az ütközetekbe. Maga Zsigmond király is kétszer játszott a tűzzel, Nikápolynál (1396) és később Galambócnál (1428) – utóbbi helyen csak egy paraszthajszálon múlott, hogy nem esett török fogságba. Mátyás királyunkról is nyugodtan elmondhatjuk, hogy uralkodásának számos évét töltötte nyeregben, s így van ez a kiválasztott három esztendővel, 1463-mal, 1467-tel és 1475-tel, amikor a karácsonyt a boszniai Jajcéban, a moldvabányai csatát követően Brassóban, illetve a Száva partján, Szabácsban ülte meg. A nagy egyházi ünnepeket, mint a karácsonyt persze Mátyás is lehetőleg a haditáborhoz közeli település egyházában, a seregével tartó főpapok társaságában ünnepelte, a kor szokása szerint többórás istentisztelet keretében, ha erre módja volt, és persze fizikai állapota is megengedte.

1 Harci jelenet a Thuróczy krónikából, az ellenfél zászlaján a moldvai bölényfejjel

1463, a jajcai hadjárat

Mátyás az oszmánok elleni mindkét nagy támadását télre időzítette. A téli hadviselés mindig embert próbáló volt, de a vezérek, így Mátyás is úgy gondolta, hogy a nem várt időben indított meglepetésszerű támadással meglepi ellenfelét és megfosztja a gyors mozgósítás lehetőségétől. Ebben nem is csalódott, de ennek köszönhetően élete három legnehezebb karácsonyát tölthette katonái között, akik körében, legalábbis Bonfini elbeszélése szerint, sokkal jobban érezte magát, mint udvaroncai között.

A Szent Korona visszaszerzésével párhuzamosan 1463-ban a király minden figyelmét az oszmán támadás visszaverésére, majd a megtámadott Bosznia visszaszerzésére fordította. A gyülekező csapatokhoz a király már májusban csatlakozott, s a hónap közepén Bátmonostorán, augusztus végén Nándorfehérváron találjuk. A hadjárat célpontja szeptemberre lesz a térség legerősebb vára, a Csontváry festményéről jól ismert Jajce.

2 Jajce Csontváry Kosztka Tivadar festményén (1903)

A tojás alaprajzú Jajcét – innen a neve – két oldalról folyók óvták, a várat pedig egy hozzávetőleg 1000 fős török helyőrség védelmezte három hónapon át, egészen karácsony másnapjáig. Október első hetének végére a törökök feladták az alsóvárost, és visszahúzódtak a szinte bevehetetlen fellegvárba. A cudar időjárásban a vár lövetése, körülzárása, a felmentő oszmán csapatok távoltartása s nem utolsósorban a saját csapatok ellátása nem kis feladatot jelentett. Miként a következő esztendei hadieseményeket, úgy Jajce ostromát is megverselte latinul a pécsi püspökként jelen lévő Janus Pannonius, nem véletlenül panaszkodva:

„Nem gátolta az északi szél rémes sziszegése,
     és a zimankós tél kedvet ölő fagya sem.
Végül a sok-sok kín s az ivóvíz fogyta legyűrte
     mégis sziklakemény, marcona férfiakat.
És ama drága napon, melyen egykor a Szűz a világra
     hozta az üdvöt, a vár népe megadta magát”
                                                       (Csorba Győző fordítása).

3 Jajce látképe

Valóban, az általános támadás fenyegető hírére december 26-án az oszmánok követeket küldtek, és feltétel nélküli békét kértek, éppen miközben a magyar vezérkar a helyi ferencesek templomában nagymisével ülte meg a nagy ünnepet. A magyarok még aznap éjjel bementek a várba és birtokba vették, miközben a szultáni megtorlástól való félelmükben – a későbbi szabácsi esethez hasonlóan – több muszlim, akik talán korábban keresztények voltak, csatlakoztak Mátyás seregéhez. Könnyen lehet, hogy a király élete többször is veszélyben forgott az ostrom során, ám a Gerendi Istvánnak tulajdonított hőstett a királyra leselkedő török lelövéséről minden bizonnyal kései fikció. Könnyen megeshetett volna, hogy a következő év, 1464 karácsonyát is Boszniában tölti Mátyás király, mivel Jajce várának az ostromzár alóli sikeres felmentése után Zvornik várának elfoglalására indult. Ám az ostrommal az év novemberében a felmentő török sereg közeledtére felhagyott, és seregével visszatért Magyarországra.

1467, a moldvabányai hadjárat

Ezzel szemben 1467-ben a moldvabányai kaland kis híján a király életébe került. Mátyás ismét tudatosan választotta a kellemetlen téli időpontot, hogy ellenszegülő moldvai hűbéresét, Nagy Istvánt móresre tanítsa.

4 Nagy István moldvai fejedelem szobra Szucsávában (Suceava, 1977)

István vajda azonban ügyesen elkerülte a nyílt összecsapást Mátyás kétségkívül erőfölényben lévő seregével. A király december 15-re seregével behúzódott Moldvabánya (Baia) falai, talán inkább sáncai mögé, s úgy gondolták, hogy kipihenhetik a téli hadjárat okozta fáradalmakat, s itt fogadhatják az ellenfél meghódoló követeit. Rosszul gondolták, s bár állítólag figyelmezették a magyarokat a várható moldvai támadásra, az még azelőtt bekövetkezett, hogy hatásos ellenlépéseket tudtak volna tenni. A magyarok csak nagy nehezen és komoly véráldozat árán verték vissza a támadást, megosztották a támadókat, és sikerrel törtek ki a városból, megfutamítva a támadókat. Ezután még három napot soraik rendezésével töltöttek a helyszínen. A hadtörténészek között mind a mai napig dúl a vita, hogy az éjjeli ütközetben végül ki kerekedett felül, s mekkora erők csaptak össze. Mátyás moldvabányai győzelme kétségbevonhatatlan, még ha hadjárata így kudarccal is végződött. Ugyanakkor bizonyos, hogy utólag mind Nagy István, mind Mátyás dicsekedett az ellenféltől zsákmányolt harci zászlókkal. Jutott ezekből a budavári Nagyboldogasszony templomba is.

Nem véletlen, hogy a Kolozsvárott 1902-ben felállított Mátyás-szobron a legyőzött moldvai lobogó ábrázolása sértette legjobban a román önérzetet. 1932-ben az egyébként zseniális történész, Nicolae Iorga korrigálta a történelmi tényeket román nyelvű szobor-feliratában: „Győzelmes a háborúban, legyőzetett Baián saját nemzete által, midőn a legyőzhetetlen Moldvát próbálta leigázni.” A felirat szövege és elhelyezése 1940-től napjainkig többször változott és mindmáig indulatokat kavar és megosztja a romániai közvéleményt.

5 Mátyás király szobra Kolozsvárott

Abból a tényből, hogy a magyar sereg egy közepes méretű település határai közé tudott behúzódni, nyilván következik, hogy nem lehet több tízezres nagyságrendű erőt feltételezni. Igaz, válogatott főúri és zsoldos csapatok kísérhették el a királyt. Abból a tényből pedig, hogy a királynak személyesen kellett beavatkoznia a védekezésbe, majd pedig maga is súlyosan megsebesült, a veszély nagyságára lehet következtetni. Bonfini a király sérüléséről megírta, hogy „egy géta nyílvessző a királyt is megsebesítette hátgerince mellett, és mert a vesszőt kitépve a nyílvessző mélyebbre fúródott, négy évet töltött nem csekély kínnal…” (Kulcsár Péter fordítása).

Az sem véletlen, hogy budai palotája falán Mátyás örök emléket állított szerencsés megmenekülésének. Erről Ludovico Carbone a királyt dicsőítő művében – Janus Pannoniushoz hasonlóan fényes magyar győzelemnek ábrázolva az eseményt – a következőt írta: „Ezt egy nem kevésbé fényes diadal követte Moldvában, István vajda ellen, hol negyvenezernyi ellenséget tizenkét ezerből álló sereggel támadott meg, s e csatában tizenöt ezer ellenség hullott el. De a mieinkre nézve sem volt veszélytelen e harc, nagy veszteséget szenvedvén ama jeles férfiú Daróczi János halála által, ki hős vívás közben éktelen sebet kapván arcán, tovább élni nem tartotta érdemesnek, s az ellenség legsűrűbb rendjei közé törve, ott később halva találtatott. E férfiú hős tettét és dicsőségét nyilván láthatni a magyar királyi palotában, hol oly öltözet- és fegyverzetben mint akkor harcolt, művészi festményben látható. Mutatja ez, mennyire háládatos a ti királyotok, miután azoknak emlékezetét, kik az ő méltóságáért vérük- s életükkel áldozni nem haboztak, minden módon fenntartani igyekszik. Mert a régi rómaiak is, azon jeles férfiak tiszteletére, kik a közügyet segélték, díszesíték s gyarapíták, képeket, szobrokat s diadalíveket szoktak volt emelni, hogy mind az erény megnyerje méltó jutalmát, mind hogy a példa másokat a közállam védelmére lelkesítsen.” (Kazinczy Gábor fordítása).

Bonfini nagy történeti összefoglalójában azt állítja, hogy az év karácsonyát már Brassóban ülte meg a király, ami szinte alig hihető a téli útviszonyok és a király sérülése miatt. A király október közepén még Segesváron adott ki oklevelet, majd Brassón és vélhetően az Ojtozi szoroson át hatolt be moldvai területre, Bákó, Románvásárhely, Szucsáva (Szőcsvásár) irányába. Nem haladtak gyorsan, december 7-én még Románvásáhelyen voltak, s Moldvabányát 14-én érték el. A visszautat a tölgyesi szoroson át Németbánya–Gyergyótölgyes irányában valószínűsítik, amely a sebesült király kísérete számára nagy menetteljesítményt kikényszerítő 230 kilométeres távolságot jelentett december 15–26 között. Mindenesetre 1467 szeptembere után Mátyás másodszor járt Brassóban, most azonban az akkor elfogyasztott – legendás – hat tojásnál valószínűleg bőségesebb fogásokat tálaltak neki a karácsonyi lakomán.

6 Mátyás 1467. szeptemberi látogatásának emléktáblája: „Itt volt Mátyás, hat tojást evett”.

1475–1476, a szabácsi hadjárat

1475–1476 tele ismét emlékezetes maradt Mátyás számára. A Nagyváradot ért 1474. februári oszmán rablótámadás, a velencei–török háborúk, s nem kevésbé a most már szövetségesének tekintett Nagy István moldvai vajdának a törökök felett magyar segítséggel kivívott 1475. januári győzelme a királyt egy újabb merész hadjáratra ösztönözte. Célja ezúttal a Száva folyó partján öt évvel korábban felépült török erősség, Szabács elfoglalása volt.

7 Szabács képe a Schedel világkrónikában (1493)

A király remek taktikai időzítéssel megvárta az őszt, amikorra egybehívta csapatait, hogy elkerülje a török fősereggel való találkozást, egyúttal a termények betakarítása után könnyebben juthatott ellátáshoz. A vár erősségéről mindmáig ellentmondó vélemények fogalmazódtak meg, a kortárs harcosok mindenesetre félelmetesnek tartották, s nem lehetett véletlen, hogy ostromával 33 napon át bajlódtak. A fennmaradt, mára elfogadottan hiteles egykorú magyar nyelvű históriás ének, a Szabács viadala szerint:

„De az fejől mondott Pál Kenezsi,
Ároknak mélységét igen nézi;
Ki Szabács erős voltát elméllé,
Honnég minemő álgyú kell mellé...
Kit meg nem mondhat emberi állat,
Mely nagy harcolás volt Szabács alatt!
Menden ott vitézségét mutatta,
Mert királ őköt hozzá núgatta.”

Annyi biztos, hogy Mátyás 1475. október 25-én Szegeden, október 28-án már Tolnán tartózkodott, november 5-én Mohácsra érkezett, november 18-án pedig már arról írtak, hogy a király hajója csatlakozott a délre tartó flottához, amely Péterváradról Belgrádhoz ért. A karácsonyt valószínűleg Nándorfehérvárott töltötték, hiszen Mátyás december 30-án innen írt levelet. Január közepén a király a pápának már a szabácsi táborból írt, ahol január elején jelenhetett meg. A február 15-én magyar győzelemmel, a vár feladásával végződő ostrom a források szerint 33 napig tartott. Az ostrom után Mátyás február 28-án már Bácson, majd március elején Budán adott ki oklevelet.

8 Korabeli magyar páncélos vitéz képe egy címereslevélen

A seregnek téli hónapokra való tekintettel hatalmas trént kellett magával vinnie. Zay Ferenc említi meg nándorfehérvári emlékiratában (1521), hogy a király a hidegre számítva a katonáknak magyarországi szűcsökkel subákat készíttetett, amint azt később az osztrák háborúk idején is megtette. A hadiszerek mellett sok mást is vittek magukkal, így 4000 élő libát és rengeteg tyúkot, 2000 ökör szárított húsát és más élelmiszereket, mint borsót, kölest, zsírt, sajtot, faggyút, mindet nagy mennyiségben.

Az ostromlók elkerülték a szultáni sereggel való összecsapást, a hosszú ostrom alatt a magyar veszteségek mégis jelentősek voltak. Mátyás egyik legkiválóbb cseh származású zsoldosvezére, František Hag is a vár alatt esett el, akit Székesfehérváron a koronázó bazilikában nagy tisztességgel temetett el. Úgy látszik, hogy a veszély keresése nem volt idegen Mátyás személyiségétől, amit további, elsősorban az osztrák háborúból felidézhető epizódok is alátámasztanak. Egy, a milánói hercegnek írott levél kiemeli a király példás bátorságát Szabácsnál, mivel szinte mindig a falak közelében tartózkodott. Nem zárható ki, hogy a Bonfini által feljegyzett történetnek van valami valóságalapja, miszerint a király maga is egy sajkán, álöltözetben indult a vár kikémlelésére, miközben a várból lőni kezdtek rá. Ám jól ismert Bonfini fantáziája, továbbá az a körülmény, hogy más forrás ezt nem említi, gyengíti a történet hitelét.

Mátyás felderítő akciója az ostrom során

Az év során a király már nem tért vissza sikerei helyszínére, de a magyar sereg 1476-ban még megpróbálta a maradék szerb területeket pacifikálni és Szendrőt magyar erőségekkel, úgynevezett favárakkal körülzárni. Történetírója, Bonfini is megemlíti magyar favárak emelését a Szendrővel szembeni Duna-parton, a Duna és Morava összefolyásánál, ám a török reakció gyors volt. Annak ellenére, hogy a viszontagságos moldvai hadjáratról csak 1476 szeptemberében érkeztek vissza a szultáni csapatok, még az ősszel újra útnak indultak Szendrőhöz az Edirne–Plovdiv–Pazardzik–Szófia útvonalon. Az indulás időpontja bizonytalan, a hadjárat mindenesetre benyúlt a hideg téli napokba, s a leírásokból ítélve ebben az évben a tél nagyon kegyetlen volt. A Morava és a Duna befagyott, a csapatok sokat szenvedtek a hidegtől, fagyásos sérülésekről is tudunk. A szultáni sereg közeledtére az elkészült három erősség közül a magyarok két kisebbet feladtak, s a legnagyobb védelmére rendezkedtek be, ami tüzérséggel is jól meg volt erősítve. Végül karácsony táján a szultáni csapatok felülkerekedtek, s a magyar védők szabad elvonulást kértek.

Ekkor azonban Mátyás már nem tartott csapataival. Fontosabb dolga akadt: Beatrixszal tartotta meg világraszóló esküvőjét Budán. Ennek pompájáról és elképesztő gazdagságáról már számos részletes feljegyzés maradt ránk. Nem véletlen, hogy a királynak ezt a karácsonyát ismerjük a legrészletesebben, míg a hadi táborokban történtekről, életveszélyes hőstetteiről sokszor csak sejtéseink vannak. Végül is Mátyás rászolgált arra, hogy ez egyszer harci zajtól távol ünnepelje meg az Úr születését s a házasságával ekkor újra felcsillanó dinasztiaalapítás lehetőségét.

Veszprémy László

Képek

1 Harci jelenet a Thuróczy krónikából, az ellenfél zászlaján a moldvai bölényfejjel
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/8f/Kingdom_of_Hungary_against_Moldovans_flag_in_battle.jpg

2 Jajce Csontváry Kosztka Tivadar festményén (1903)
https://csamborgo.hu/2020/04/29/a-jajcei-vizeses-es-csontvary/

3 Jajce látképe
https://en.wikipedia.org/wiki/Walled_city_of_Jajce#/media/File:Jajce_Total_View.jpg

4 Nagy István moldvai fejedelem szobra Szucsávában (Suceava, 1977)
https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Istv%C3%A1n_moldvai_fejedelem#/media/F%C3%A1jl:Stefan_cel_Mare_
statue_in_Suceava.jpg

5 Mátyás király szobra Kolozsvárott (Fadrusz János, 1902)
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b5/Romania-2344_-_Matthias_Corvinus_%287794269264%29.jpg

6 Mátyás 1467 szeptemberi látogatásának emléktáblája
https://www.google.hu/search?q=m%C3%A1ty%C3%A1s+kir%C3%A1ly+brass%C3%B3ban&tbm=
isch&ved=2ahUKEwig-deU4uHsAhWF6qQKHUw9DsUQ2-cCegQIABAA&oq=
m%C3%A1ty%C3%A1s+kir%C3%A1ly+brass%C3%B3ban&gs_lcp#imgrc=8yWQnAD41oC0wM

7 Szabács képe a Schedel világkrónikában (1493)
http://dka.oszk.hu/026300/026318/banlaky_big_hadt_1103.jpg

8 Korabeli magyar páncélos vitéz képe egy címereslevelen
https://24.hu/tudomany/2018/11/24/magyarorszag-mohacsi-csata-matyas-kiraly-torok/

9 Mátyás felderítő akciója az ostrom során
http://utikalandok.blogspot.com/2012/09/szabacs-viadala.html