1 Ostromjelenet a 16. század második feléből (Rekonstrukció)

 Az első rész itt olvasható!

Esztergom ostroma

Az ostrom eseményeinek leírása előtt érdemes áttekinteni, melyek voltak Esztergom védelmi rendszerének részei. A központi egység a 150 méter magas sziklára épített vár volt. Védművei (két rondella) a 16. század végén már elavultnak számítottak. Ezalatt terült el a fallal, palánkkal és árokkal védett Víziváros. Ez jelentette a védelem egyik neuralgikus pontját, ugyanis a vár innen kapta vízellátását. Ettől nyugatra terült el a gyengén védett Rácváros. Az ostrom során szerepet kapott a Szent Tamás-hegy és az ottani erőd is. Végül a Várheggyel átellenben, a Duna túlpartján feküdt Párkány palánkerődje, amely a dunai víziutat, s így az utánpótlás lehetőségét biztosította.

2 Esztergom korabeli ábrázolásán jól körvonalazódnak az ostrom fontosabb helyszínei:
A dunai sziget (G), a Rácváros (C), Párkány (D), A Szent Tamás-hegy, a környékbeli kisebb erődök (K),
a Víziváros (B), végül a Vár (A)

A keresztény sereg július 1-től építette ki a tábort az egykori érseki székhely alatt. Eközben szórványos lövöldözés folyt, a támadók a kis szigetről könnyű muskétákkal (ún. Handrohr-okkal) lőttek, a várból könnyű ágyúkkal válaszoltak, de komoly károkat nem okoztak. Július 2-án megkezdték a Dunán átívelő hajóhíd építését, hogy megtámadhassák Párkányt. Miután a felderítés szerint a helyzet kedvezőnek tűnt, délután 1000 gyalogos megtámadta és bevette a Rácvárost. A törökök irtózatos kiáltozásban törtek ki, szakállasokkal és ágyúkkal lövöldöztek a várból kifelé, eredménytelenül. A felderítés szerint a bég több mint 1000 hadra fogható emberrel rendelkezett, akik közül ebben a csatában kb. 300 elmenekült. A hírek szerint „a maradék is el lehet csüggedve, mivel nem számíthatnak semmilyen segítségre”.

A Rácváros a harcok közben elpusztult, csakúgy, miként a Szent Tamás-hegyi erőd. A biztató kezdet után Mansfeld remélte, hogy a szigetről és Szent Tamás-hegyről néhány napon belül ágyúkkal lövetheti a Vízivárost. A hírszerzés szerint az esztergomiak – a Pálffy Miklós által visszafoglalt Nógrád sorsára hivatkozva – egyenesen könyörögtek a budai törököknek, hogy segítsenek. Egy Budáról menekült kereskedő viszont arról számolt be, hogy Budán – egyelőre – nem tesznek előkészületeket, nem is tudnak a keresztények esztergomi műveleteiről. Végül két Esztergomból kiszökött paraszt arról beszélt, hogy az erőd katonái nagyon el vannak keseredve és sokan szökni akarnak.

Az elkövetkező napokban kiemelt jelentősége volt, hogy a törökök fel tudják-e menteni a várat, vagy tudnak-e erősítést bejuttatni. A július 3-i hírek a korábbiakhoz képest már jobban árnyalják a térségben mozgó törökök szándékait. Visegrádról jelentették, hogy a vár alatt áll két bég 500–600 jól felszerelt katonával és arra készül, hogy Esztergomhoz jönnek, hogy segítsék a védelmet. Negyedikén Visegrádhoz „érkezett öt hajó, tele janicsárokkal”. Azonban huszárok rajtuk ütöttek a vár alatt és éjszaka már csak egy hajó folytatta a próbálkozást, a többi visszatért. A törökök valószínűleg a parton éjszakáztak, és akkor támadtak rájuk a magyar lovasok.

Egy nappal később Pálffy lovasai Budától tíz mérföldre összecsaptak 50 törökkel, mindet levágták. Visszavonulásuk során Esztergom és Buda között a Duna-parton ráakadtak egy hajóra, amelynél kb. 80 török volt. Rájuk rontottak, a törökök ott nem számoltak keresztény katonákkal, 15 előkelő törököt elfogtak, a többit levágták.

Eközben folytak az előkészületek a módszeres ostromhoz. Mansfeld a Rácváros sarkától csónakokból és kötelekből hajóhidat állíttatott fel a szigettel szemben. A szigeten és a Szent Tamás-hegyen építtetett sáncokat, amelyekből lőni lehet a várat. Amint az időjárás engedi, a Vízivárost három helyről, a várat pedig a Szent Tamás hegyről négy faltörő (Maurerbrecher) ágyúval fogják lövetni. A sáncok kialakítása jól haladt, hetedikén már négy Singerinnel (16 ló vontatta, 24 fontos ostromágyú) lőtték a vár védműveit.

3 Ütegállás a 16–17. század fordulója körül

Mindeközben – a hírszerzés szerint – a szultán utasította a budai pasát, hogy tegyen meg mindent Esztergom felmentéséért. Erőteljes motivációként azt is megüzenték, hogy ha nem menti fel a várat, a pasa selyemzsinórt kap. Arról is olvashatunk, hogy a várbeli csapatok és a parancsnok között némi félreértés lehetett, a janicsárok nem mindig engedelmeskedtek azonnal a bégnek. Utóbbi pedig parancsba adta, hogy aki a vár feladásáról beszél, azt végezzék ki.

Július 10-e és 15-e között a keresztény csapatok fokozatosan egyre közelebb kerültek a Vízivároshoz. A Dunánál épült egy sánc, amely az átkelést, vagy a hajók átjárását biztosította. Ezt a keresztények elfoglalták és rögtön öt zászlót helyeztek oda. Mansfeld a német gyalogosok mellett magyar gyalogosokat küldött a megerősítésükre és parancsba adta, hogy sáncolják el magukat a megszerzett állásban. A Dunán láncokat feszítettek ki, amelyekkel később sikerült megakadályozni, hogy török hajók élelmet juttassanak be a várba. A vízről is támogatást kaptak az ostromlók, a komáromi naszádosok tíz sajkája futott be éjjel a Vízivároshoz. A várból lőttek rájuk, azonban nekik is sikerült károkat okozniuk és ettől fogva ők ellenőrizték a dunai átkelőt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy sikerült megszerezni a folyami fölényt.

A hónap közepén újra felgyorsultak az események. Július 12-én vagy 16-án, ill. más források szerint 18-án elrendeltek egy rohamot a Víziváros ellen. A részletes leírás szerint Greiβ és Zyn ezredesek vezették az árkok elleni támadást. Első hullámban 200 katona, majd utánuk újabb 1000 támadott, akiket több regimentből válogattak ki. A roham nem volt sikeres, a második hullám elégtelen volt, vissza kellett vonulniuk, mivel a törökök heves kő- és tűzzáporral borították el őket, ágyúkkal és könnyű muskétákkal lőtték a támadókat. Greis fejsérülést szenvedett, annak ellenére, hogy sisakot (Sturmhaube) viselt. Összesen 20 vagy 30 halottat veszítettek és százan sebesültek meg. Bebizonyosodott, hogy a további roham helyett lövetéssel és módszeres ostrommal, árkolással kell az erődöt bevenni. Párkány ellen is támadást kell előkészíteni, mindeközben a sáncokban fel kell készülni a budai pasa felmentő seregére.

4 Esztergom 1595-ös ostromának ábrázolása

Folyamatosan próbálták kiszorítani a törököket a várfal alatt húzódó sáncaikból, amit az oszmánok kövekkel és tüzes szerszámokkal igyekeztek meghiúsítani. Az egyik támadás során egy hajót is alkalmaztak, amelyet a Víziváros egyik szétlőtt falszakaszához úsztattak. A roham azonban elmaradt, s a törökök annyira szétlőtték a hajót, hogy az kiégett és elsüllyedt. Július 16-a éjjelén Mansfeld parancsot adott arra, hogy 30 válogatott vallon rohanjon meg egy földbástyát (Erdpolwerkh). Második hullámban 70 katonának kellett követnie őket. A támadásra azonban nem került sor, mivel a törökök éjjel 10 óra körül kiütöttek és levágták a vallonokat, sőt egy ágyút is tönkretettek, mivel kb. 25 német gyalogos nem lőtt rájuk, hanem inkább elmenekültek.

Közben a felmentő hadról is szivárogtak be információk. Pálffytól jött a hír, hogy a boszniai pasa Budához érkezett. Pesten állították fel a tábort, azonban csak alacsony értékű csapatokkal rendelkeztek, kevés volt a tapasztalt katona, volt velük 500–600 tatár is, további egységekre viszont nem számíthattak, csak amit még a várak helyőrségéből ki tudtak vonni.

Július 21-én Giovanni de Medici harminc hajdúja felgyújtotta a vízivárosi kapu előtti földrondella (Erdrundell) palánkját, ami a Szent Tamás heggyel szemben húzódott. A rondellától a Szőlőhegyig egy széles árkot létesítettek, így a Szent György mező felől a török már nem tudott segítséget bejuttatni. Később ennek az ároknak még lesz jelentősége a felmentő sereggel vívott csatában. Ezzel elszigetelték Esztergomot, a forrás szerint „most már semmi sem juthat be a védőkhöz”. A támadók felkészülhettek a következő lépésre, Párkány elfoglalására.

Pálffy katonái kivezették a vizet Párkány árkaiból és egyúttal földdel és rőzsével töltötték fel azokat. Végül is 24-én kezdetét vette a roham. Pálffy magyar és német katonái este hat óra tájban tűzfegyverek fedezete alatt, öt helyen rohanták meg a sáncokat. Pálffy mind az öt szakaszra 80–80 magyar katonát rendelt. A nyolcvan fős rohamcsapatokból húszan fejszékkel és csákányokkal vágtak neki a támadásnak, húszan létrákat vittek, húsz katonánál tüzes szerszám (kézigránát, vagy bomba) volt, további húsz rohamozó pedig faanyagot és rőzsét vitt magával. Modern kori fogalmaink szerint tehát tulajdonképpen rohamutászok képezték az öt élcsapatot.[1] A támadás során sikerült felgyújtani az erősséget. A törökök kezdetben erősen védekeztek, de amikor a tűz feltartóztathatatlanul terjedt, a legtöbben a víz felé menekültek, mivel ott volt néhány sajkájuk. Négy ilyen hajót teljesen megtöltöttek, a nagy káoszban még a parton ötvenen megfulladtak és csak három sajka tudott áthajózni Esztergomba. A keresztény katonák nemigen kegyelmeztek, a legtöbb ott ragadt törököt – beleértve asszonyokat és gyermeket is – legyilkolták.

Bár a szél miatt szinte mindenhova átterjedt a tűz, a Vízivárossal szembeni palánk fasszádja túlélte a pusztítást. Párkány azért volt fontos, mert onnan el lehetett zárni Esztergomot és egyúttal lőni lehetett a Vízivárost. Pálffy emberei közül 150-en sebesültek meg és ötvenen elestek.

A felmentő sereg veresége

Az ostromlók nem örülhettek sokáig a sikernek. Mansfeld felderítői még azon az éjjelen híreket hoztak arról, hogy az ellenség vízen és földön készül megtámadni a tábort. Az ostromlók felkészültek, hogy a sáncok védelmében szembeszálljanak velük. A hírszerzés szerint a felmentő sereg 10–12 ezres, esetleg 15000 fős lehet. Arról is tudtak, hogy már elindultak Budáról. Az ellenség a pszichológiai hadviselés keretében próbálta dezinformálni a keresztényeket: „a törökök azt terjesztik, hogy 25000-n jönnek”. Az ostromlók amennyi embert csak lehetett, összevontak a sáncokban és még hevesebben támadták a Vizivárost. A felderítőktől ekkor olyan információ érkezett, hogy 200 lovast láttak az erdőkben, akik valószínűleg Budáról jöttek.

A felmentő sereggel vívott csatát az augusztus 4. és 6. között lejegyzett hírekből tudjuk rekonstruálni. A török sereg 17000 lovasból és 3000 gyalogosból állt, Szinánpasazádé Mehmed szerdár vezetése alatt. Miután felállították a sátraikat, lovasokat, köztük sok tatárt küldtek felderítésre a keresztény tábor környékére, amely azonban jól el volt sáncolva, és elkergették a felderítésre küldött kisebb egységeket. Az első tapogatózó összecsapások augusztus 2-án kezdődtek. Mansfeld először 2000 lovast küldött ki a sáncból, akik kis vesztséggel összecsaptak az ellenséggel. A szembenálló felek kölcsönösen próbáltak foglyokat ejteni. Éjjel a törökök nagyobb erőkkel támadták a tábort, a Dunához akartak kijutni. Mansfeld 3000 lovast küldött ellenük, akik szétszórták az ellenséget, egy részüket levágták, illetve egészen a török táborig űzték a visszavonulókat. Itt is megmutatkozott, hogy szemtől szemben nagyjából ugyanolyan létszámú lovasság esetében a nyugati mintájú taktikával harcoló keresztény lovasság általában harcászati előnyben volt. Más feltételezések szerint a törökök tudatosan csalták a tábor közelébe a keresztény lovasokat. Egy hegyen volt a táboruk, ahol „egy nagy ágyújuk” tüze miatt a német lovasok és a magyar huszárok megtorpantak. Jóllehet kitartottak, de az ellenség időt nyert, hogy egész lovasságát felsorakoztassa ellenük, akik elől a keresztényeknek vissza kellett vonulniuk. A törökök ezután rendezetlenül rárohantak a szövetséges táborra. Mansfeld a lápnál (valószínűleg a Víziváros előterében) feltartóztatta a menekülő huszárokat és az utánuk jövő tömeget, mert félő volt, hogy a törökök a menekülő, kb. 6000 főnyi lovasságot követve benyomul a táborba. Végül sikerült visszaszorítani az ellenséget. A kavarodásban kb. kétszázan megsebesültek vagy meghaltak. Miután a keresztények visszaverték a támadást, nyugalom honolt a sáncokban.

5 Oszmán lovasroham (rekonstrukció)

A következő reggelen a Károly-hegyre koncentrált az ellenség. Itt Mansfeld korábban egy erődöt (blockhaus) építtetett, amelyet vallonok védtek. A támadókat visszaverték és mivel a Blockhaus parancsnokának kevés élelme és puskapora maradt, utánpótlást küldtek neki: a következő reggel két tábori ágyúval és más szükséges felszereléssel erősítették meg a pozíciót.

A törökök még augusztus 2-án elfogtak egy német hentest és kínzással kiszedték belőle, hogy „hol állnak” a keresztények, azaz hogyan épülnek fel állásaik. Az első két nap összecsapásai után a keresztények, főként a Károly-hegy megtartása miatt felbátorodtak és jó „hangulatban” várták a fő összecsapást. A döntő csatára augusztus 4-én került sor. A táborban nem maradt hatezernél több hadrafogható ember, azaz akit lehetett, Mansfeld a szerdár csapatai ellen vezényelt. Ezután a törökök teljes csatarendben próbáltak áttörni a várhoz, hogy janicsárokat és egyéb segítséget juttassanak be. Erről részletes leírásokat közöl a forrásgyűjtemény, adjuk is át a szót Fuggerek harctéri tudósítóinak.

Az első és legerősebb harcvonalat a keresztény tábor és a szőlőhegy között a győri pasa vezeti, aki egy évvel ezelőtt még itt, Esztergomban volt bég. A harcrend három részre oszlik. Az elővédben 1000 lovas, a második vonalban kb. 3000 lovas és a janicsárok, végül az utolsó hullámban kb. 600 katona közelített. A második harcvonalban 4500 lovas foglalt állást a szőlőhegyen, a szerdár vezetése alatt. A harmadik harcvonalban 4000 lovas vonult a Szent György mezőre, Lala Mehmed anatóliai pasa vezényletével. Nekik innen a Víziváros felé kellett volna áttörniük. A negyedik hadoszlop a Dunán közelített, három gályán és öt sajkán, a parton pár száz tatár kísérte ezeket. Modern kori fogalmaink szerint tehát azt mondhatnánk, hogy a felmentő sereg a kombinált hadviselés (combined warfare) elveit testesítette meg.

6 Kürasszírok a harmincéves háború idejéből
16. század végi társaik felszerelése nem sokban különbözött a képeken láthatóaktól (rekonstrukció)

Az ellenség tehát ebben a harcrendben akart áttörni. Mansfeld az összes nélkülözhető haderejét a tábor azon részének külső oldalára rendelte, amely a Víziváros előtt feküdt. Bevárta, amíg az ellenség a Rácváros és a szőlőhegy közötti szűk térségbe ért és akkor először az ágyúkkal lövette a török csapatokat. Azok úgy tudták lőni az összetorlódott törököket, hogy egy-egy lövés tíz-tizenkét embert is leterített. Ezután vallon karabélyos lovasok és muskétások támadtak az ellenségre. A rohamozó törökök nem tartottak ki sokáig, rövid idő múlva visszavonultak a szőlőhegyre. Ide vonták össze a tüzérségüket is. A felmentő sereg 36 vagy 38 kis és nagy ágyúval rendelkezett, azonban a hegyen csak 17 ágyújuk volt. Ezután Pálffy huszárjai indultak rohamra és leszorították az ellenséget a hegyről. Öt aga megadta magát, hogy mentsék az életüket, de a keresztények senkinek sem kegyelmeztek. Vég nélkül folyt a vadászat a menekülő ellenségre. Közben a hegyen felbukkant a második harcvonal, a szerdár vezetésével. Ezek leereszkedtek a várostól északra elterülő Szent György mezőre, ott azonban belefutottak a vallon lovasságba. Ezek oly keményen szembeszálltak a törökkel, hogy nem maradt más választásuk, vagy holtan maradnak ott, vagy a Vízivárosba menekülnek. Ezért a török lovasok és gyalogosok háromszor rohanták meg a Pálffy német és magyar katonái által tartott legalsó sáncokat [a Vízivárossal szemben], hogy segítséget vigyenek a várba, de mindig visszaverték őket. Eközben újabb keresztény lovascsapatok ütöttek rajtuk, Schwarzenberg vallon kürasszírjai. Ezek részben lelövöldözték, részben a Dunába szorították a törököket és 12 zászlót zsákmányoltak. Jóllehet, megpróbáltak a vár felé menekülni, de a keresztény lovasság visszaűzte őket.

Mindeközben a várbeli törökök 10 zászlóval kicsaptak Esztergomból a keresztény sáncokra. A birodalmi csapatok olyan vitézül védekeztek az első sáncokban, hogy a felmentő seregből csak kevesen tudtak bejutni, kb. 200 török, más becslések szerint mindössze 150, de azok is nagyrészt sebesülten. A sáncokban összesen kb. 25 vallon és 50 hajdú esett el.

A menekülők a szőlőhegyre és a Szent György mezőre húzódtak vissza. Amint azonban meglátták, hogy a vallon lovasság teljes csatarendben támad rájuk, illetve észrevették a mezőn húzódó széles és mély árkot – amely elzárta az utat a vár felé – menekülőre fogták.

7 Huszárok lándzsára tűzött török fejekkel
(a kép valójában nem magyar, hanem lengyel szárnyas huszárokat ábrázol, de jól illusztrálja a történteket)

Ezzel megkezdődött a csata utolsó szakasza, az üldözés. A harcok kegyetlenségét mutatja, hogy csak kevés foglyot ejtettek. A meredek hegyoldalak azonban nagy akadályt jelentettek a futóknak, főleg a török lovasságnak. Mivel a hegyekbe vezető utak nagyon keskenyek voltak, az erdő pedig sűrű, mindent hátrahagytak: csizmák és ruhák hevertek mindenfelé. Látva az üldöző huszárok és német lovasok sikerét, mások is, mint a hajdúk, a menekülők után vetették magukat, és foglyok, valamint levágott fejek sokaságát hozták a táborba. Végül a burgaui őrgróf huszárjai és az őket támogató hajdúk leszorították a törököt a szőlőhegyről is.

Volt a foglyok között egy bég is, akit a naszádosok halásztak ki a káoszban. Mansfeldhez vittek egy másik, tekintélyes embert, aki az aleppói bégnek mondta magát. Bár később bebizonyosodott, hogy ez hazugság volt, a főparancsnok asztalához ültette, s a fogoly megerősítette, hogy a törökök mintegy 15000-n voltak és öt pasa volt köztük. Továbbá a győzelem után Mansfeld „Budáig nem számíthat ellenállásra”, azaz Esztergom és Buda között nincs már intakt oszmán haderő.

Más értesülésekből tudjuk, hogy az öt említett pasa mellett 15 bég is volt a sereggel, köztük a szigeti, a pécsi, a koppányi, a fehérvári, a tatai, a pápai, a cseszneki, a veszprémi és a palotai bég, továbbá számos előkelő tiszt.

A török veszteséget a csata utáni napokban nem tudták pontosan felmérni, mivel mindenütt szétszórva hevertek a holttestek. A korabeli becslés szerint gyalogságban 4000 fő körüli veszteséget szenvedtek, lovasokban ötezret. Számos vitézül küzdő török tiszt a csatamezőn maradt. Keresztény oldalon 50 halottat említenek és a sebesültek száma sem volt túl magas. A győzelem jelentősége mellett a zsákmány is kecsegtető volt. Érdemes erre is kitérni, mivel így képet nyerünk arról is, hogy mi minden lehetett egy török táborban.

Katonákat küldtek ki, hogy mérjék fel, mi maradt az oszmán táborban: sátrak, lovak, tevék, élelmiszer és minden más. A törökök sok pénzt és értékes keleti holmikat hagytak hátra. „Sok helyen látni keresztény katonákat, akik szép török ruhákban járnak. Olcsón lehet sátort, lovat és tevét venni, kb. 400 teve került a táborba. Sátorból olyan sok van, hogy nincs ennyi összesen a keresztény táborban.” A szerdár sátrát Mansfeld megtartotta magának. Néhány ezer tallérra becsülték az értékét. Kifejezetten szép munka, arannyal átszőtt selyemből és más színes anyagokból készült, török betűkkel volt díszítve. Mansfeld zsákmánya lett még a beglerbég dobja és gazdagon aranyozott páncélja. Nyilván volt még ezen kívül egy vagy több páncélja, amelyekben harcolt. Az aranyozott darab afféle ünnepi páncél lehetett. Talán arra az esetre tartogatta, amikor felmenti Esztergomot. Nos, erre már nem kerülhetett sor. A zászlókat két béggel együtt a főszállásmester, Monsignore de Chalon [Mansfeld rokona] vitte Prágába az uralkodóhoz.

8 Oszmán parancsnoki sátor

A gazdag zsákmány mellett más is várta a katonákat a táborban. A szerdár sátra előtt 40 keresztény holttest feküdt. Ezeket a lovasok kocsikra rakták és a saját táborukban eltemették. Az utánpótlás szempontjából fontos volt, hogy sok búzát, zabot és árpát is zsákmányoltak, továbbá 12 tábori ágyút (feldt stuckhlen).

A zsákmány felmérése közben az ostromlók nem feledkeztek meg az eredeti célról sem. Mansfeld beküldte Pálffyt egy török tolmáccsal a várba, hogy a megadásról tárgyaljon. A magyar hadvezér azzal érvelt, hogy mivel látják, hogy a seregüket megverték és a teljes tábor elveszett, így meg kell fontolniuk a megadást. A bég azonban azt válaszolta, hogy „itt vagytok már öt hete készenlétben, várjatok még hármat, mert maholnap több mint másfél ezer ember jön még segítségül, […] és minket csak lábunkkal előre [azaz holtan] lehet kivinni ebből a várból” A vár parancsnoka nem árulta el, honnan voltak ezek az optimizmusra sarkalló információk, vagy egyszerűen csak dezinformálni akarta Pálffyékat. Mindenesetre a dagályosnak ható beszéd után három napot kapott a döntésre.

Közben kint folyt a megmaradt törökök összefogdosása. A harcok elültével már nem gyilkolták válogatás nélkül a visszamaradt oszmánokat. Augusztus 5-én sokakat behoztak a táborba, akik az erdőkben rejtőztek. A keresztények a pszichológiai hadviseléssel is próbálkoztak. Délután 17 török zászlót tűztek ki a Szent Tamás hegy sáncaira, hogy lássák a védők. Ugyaninnen újra lőni kezdték a várat, mégpedig a zsákmányolt török ágyúkból. A török gályák még mindig a Dunán voltak, jobb szélre vártak. Az ostromlók néhány ágyút levontattak a partra, hogy elűzzék, vagy szétrombolják a hajókat.

Egy rejtélyes betegség, Mansfeld halála

A győzelem feletti örömbe hamarosan üröm vegyült. Augusztus 9-ről 10-re virradó éjjel Mansfeldet rejtélyes betegség támadta meg. Rosszul érezte magát, lázra panaszkodott, fájdalmai voltak és nagyon kiszáradt. Furcsa módon semmilyen további információt nem olvashatunk sorsáról. Más forrásokból tudjuk, hogy 10-én Komáromba vitték, azonban itt sem tudtak rajta segíteni és a következő nap az európai hírű hadvezér, katonai szakértő elhunyt. Halála után a burgaui őrgróf és Pálffy vette át a sereg vezetését.

9 Karl, burgaui őrgróf, aki egyébként Rudolf császár törvénytelen unokaöccse volt

A Víziváros elfoglalása

Megkezdődött tehát a kulcsfontosságú Víziváros elleni roham. Augusztus 13-án Pálffy katonái a városrész kapui ellen indítottak támadást. Délelőtt minden sáncból hevesen lőni kezdtek. A tüzérségi előkészítés kb. délig tartott. Három órakor három irányból indultak meg a csapatok, kettő a Víziváros két külső kapuja ellen, a harmadik pedig Pálffy vezetésével a korábban már szétrombolt „hátsó kapu” ellen, amely valószínűleg az északi saroknál, a parton volt. Innen kellett a vár leomlott „fehér rondellájához” eljutnia a rohamcsapatoknak.

Az első vonalban a bajorok törtek előre, őket követték „bátor szívvel” a svábok. A palánkot több helyen áttörték, eközben a Szent Tamás hegyről és az alsó sáncokból mozsarakból tüzes golyókkal lőtték az ellenséget. A golyók közül néhány tüzet okozott, de a védők hamar eloltották azokat. Ekkor az ágyúkat a házakra irányozták. A törökök közül sokakat agyonütött a robbanások nyomán szétrepülő törmelék, mivel nem lehetett kiszámítani, hogy az ágyúk hova lőnek. A legalsó rondellánál lassan kifulladt a támadás, mert nem volt elég lövészük. Ekkor az őrgróf regimentje legjobb egységeit, 2000 emberrel, azaz hat zászlóval sürgősen a rohamozók támogatására rendelte. Ez az összes helyen felbátorította a katonákat, egyre többen rontottak az ellenségre, és heves tüzelés közepette mindenhol áttörtek. A védelem négy óra körül gyengülni kezdett, a zászlótartók zászlóikat lengetve bátorították a németeket, akik hatalmas elszántsággal benyomultak a Vízivárosba és mindenkit, aki az útjukba került, legalább hatszáz törököt, levágtak. A védőknek csak nagyon kis része jutott be a várba. Azt beszélik, hogy az anatóliai pasát, valamint a janicsár agát a Vízivárosban találták (később látni fogjuk, hogy ezek téves információk voltak). A németek a bosszútól fűtve mindenkit legyilkoltak, még a nőknek sem kegyelmeztek. Holttestek hevertek mindenfelé, sűrűn egymás mellett az utcákon. A házakban nagy mennyiségben volt búza és árpa felhalmozva, emellett mindenféle házfelszerelés, szép szőnyegek és több mint 400 nagyszerű ló. A hír lejegyzője maga is látott a zsákmányolt holmik között három aranyozott és drágakövekkel kivarrt nyerget.

10 A spanyol csapatok kirabolják az elfoglalt Antwerpent 1576-ban
Esztergomban is hasonló jelenetek játszódtak le

Pálffynak a Szent Tamás hegyen álló csapatai, magyarok és hajdúk is megindultak, hogy segítsenek a németeknek vagy részt vegyenek a zsákmány elosztásában. A harcok hat óra tájban értek véget. A várost felprédálták, közben 40 német és magyar 40 foglyot kiszabadítottak. A támadás legfontosabb eredményeként megnyílt a legjobb út a vár elleni támadáshoz.

A rablás nagy káoszt okozott. Az őrgróf igyekezett rendet teremteni. Mindenfelé törmelékhalmok zárták el az utcákat. Az őrgróf rendíthetetlen szívvel ott volt mindenhol, veszélyeztetve saját magát is, mivel a várbeliek lőni kezdték a Vizivárost.

A tüzeket csak augusztus 16-ra sikerült eloltani. A lőportorony azonban felrobbant, 30 halottat követelve az ostromlók között. Még mindig nem tudtak a Vízivárosba rendes őrséget beküldeni, az ellenséges tűz miatt a keresztény katonák csak a futóárkokban voltak biztonságban. Erősen dolgoztak azon, hogy megközelítsék a várat. Három korábban fogságba esett keresztény borbély, akiket a törökök még Budáról hoztak Esztergomba, hogy ellássák a sebesülteket, kiszökött a várból és elmondta, hogy nem lehet benn több, mint 1000 ember. Ennek közel a fele sebesült, biztosan köztük van az anatóliai beglerbég is. A törökök úgy gondolják, hogy már csak idő kérdése, mikor törnek be az ostromlók. Legutóbbi vereségük során elesett három pasa, egy pedig bejutott a várba. Az is kiderült, hogy az az elfogott török, aki korábban az aleppói bégnek adta ki magát, valójában a temesvári pasa volt.

Végjáték

A későbbi hírszerzési információk alátámasztották a három bátor borbély értesüléseit. Augusztus 18-án kiszökött a várból egy magyar és beszámolt Pálffynak a benti állapotokról. Eszerint már csak két bég és az anatóliai pasa (azaz beglerbég) volt a várban és nem több mint 600 hadrafogható harcos, továbbá sok nő és gyermek. A Víziváros jelentőségét mutatja, hogy a hír szerint nagyon kevés volt a védők vize, egy árokból hordták éjjelente az esővizet. Nem volt már lisztjük, csak árpájuk, illetve volt még némi marha- és lóhúsuk.

Ugyanezen a napon megérkezett a táborba Mátyás főherceg is és – papíron legalábbis – átvette a csapatok vezetését.

A stratégiai fontosságú Víziváros elvesztése, a védők és készleteik kimerülése, valamint az a tény, hogy már nem számíthattak felmentő seregre, megpecsételte a vár sorsát. Talán ennek köszönhető, hogy érdemi eseményekről legközelebb csak augusztus 29-én értesülünk. A tudósító szerint tovább folynak az előkészületek a vár ellen, főként a Pálffy sáncaival szemben lévő falszakasz ellen. A támadók köveket és tüzes furkókat hajítanak be, de a törökök nem lőnek vissza, hanem bátran kiállnak a mellvédre, és köveket, tüzes szerszámokat szórnak a támadókra. Giovanni de Medici tüzérségi tábornok magas keresztsáncokat építtet, hogy védve legyenek a mieink, azokra ládákat fektetnek, amelyeket vizes ökörbőrökkel vonnak be a tűz ellen. A múlt éjjel a sáncmunkások egy ölnyivel magasították a mellvédeket és az egészet előbbre tolták, a szétlőtt falrészekig. Következő éjjel remélhetőleg már a falhoz érnek, és onnan már le tudják rohanni a törököket.

A korabeli ostromok elengedhetetlen harcászati eljárásáról, az aknaharcról is értesülünk. Ezen az éjjelen ástak egy aknát a Szent Tamás heggyel szemben lévő kapu alá is, melynek délután kell felrobbannia, nem sokkal ezután egy rohamnak kell megindulnia. Összesen három aknát ástak a vár alá. Egy helyen a törökök ellenaknával próbálták megakadályozni a falak felrobbantását.

11 Kegyetlen küzdelem a föld alatt
(a kép Bécs 1683. évi ostromáról készült, ahol persze az oszmánok támadtak)

Végül is napközben megindult a támadás. Az ostromnak ebben a késői szakaszában hallunk először az itáliai csapatokról. Két helyen rohamoztak olaszok és magyarok, bár a töltés nagyon meredek volt. Sokan megsebesültek kövektől és lövésektől, mintegy 40 halott maradt a csatatéren. A törökök kétmázsás, sőt még nehezebb köveket is dobáltak lefelé. Hárman mégis eljutottak a romokig, de őket is visszaverték. A németek és az olaszok újra próbálkoztak, sikertelenül. Más vélemények szerint az okozta a kudarcot, hogy túl nagy halmok voltak a fal tövében, részben halottakból.

A vár ekkor már úgy szét volt lőve, hogy inkább hasonlított egy találomra egymásra hordott kőrakásra, mint tényleges erődítményre. A törökök mégis keményen tartják magukat és hallani sem akarnak a vár feladásáról.

Elsőre érthetetlennek tűnik, hogy miért hosszabbították meg az agóniát. Hírek jöttek azonban arról, hogy megint elkezdtek mozgolódni a felmentés érdekében. A védők közvetlenül annyit láthattak, hogy a dunai szövetséges gályák állandóan kisebb összecsapásokat vívnak a török hajókkal. Volt, mikor utóbbiak egészen a szigetig jutottak. Amiről viszont nem értesülhettek a várbeliek, hogy Pálffy emberei 28-án előkelő törököket fogtak el Buda alatt, akik beszámoltak arról, hogy az oszmánok Óbuda alatt gyülekeznek, 15 vagy 20 ezren. Karamán pasát várják további 8000 emberrel, valamint Boszniából még 6000 harcost, utána az esztergomi tábor ellen készülnek.

12 Pálffy (II.) Miklós (1552–1600) síremléke a pozsonyi Szent Márton dóm oldalában

Harmincadikán arról határoztak a keresztény parancsnokok, hogy a törököket saját táborukban támadják meg. Még azon az estén egy erős lovascsapatot állítottak össze minden „nemzetből”. A kikülönített seregrészben részt vettek a már jól ismert parancsnokok, így Burgau, Pálffy, Nádasdi és Schwarzenberg csapatai, nagyjából nyolcezren. A (pilis)vörösvári csatában (aug. 27-e, vagy 30-a) szétverték a gyülekező oszmán had nagyobbik részét.

Nem tudni, hogy a védők értesültek-e az utolsó remény szertefoszlásáról, mindenesetre 30-ára elfogyott a lélektani tartalék és felvették a kapcsolatot az ostromlókkal. Még előző éjjel kikiáltottak a várból, a keresztények azonban ekkor még lőttek rájuk. Következő nap már könyörögtek a védők, hogy legyenek könyörületesek az ostromlók és hallgassák meg őket. Mátyás főherceg maga is, Pálffy és Nádasdi Ferenc kíséretében, a Vízivárosba lovagolt. Kilenc török jött ki, hogy tárgyaljanak. Azt kérték, hogy javaikkal együtt távozhassanak, ebbe azonban a szövetségesek nem mentek bele. A védők végül is csak annyival vonulhattak el, amennyit a „hátukon” el bírtak vinni és csak oldalfegyvereiket tarthatták meg. A törökök hajókat kértek, mire Mátyás oda is rendelt harmincat. A kivonulásnak délután kellett volna kezdődnie, azonban a hajók nem érkeztek meg. Pálffy többször is Istenre kérte a törököket, hogy induljanak végre, a védők azonban a betegek miatt nem jöttek ki. Legalábbis rájuk hivatkoztak.

Végül is a következő reggelen megkezdték a kivonulást: 32 hajóba rakodtak be, 1700 török civil, ebből 900 asszony és gyermek. Ezen felül 500 beteget és sebesültet számláltak. Csak azt vihették magukkal, amit elbírtak, ám ennek előnye is volt: mivel szinte semmit nem lehetett elvenni tőlük, biztonságban elhajózhattak.

A várban annyi gabona, főleg búza maradt, amivel akár két évig is kihúzhatták volna. Ez ellentmond a korábbi híreknek. Ugyancsak túlzónak tűnik, hogy három évre elegendő muníciójuk is volt még. A főherceg utasítása szerint minden készletet egyenlően szét kell osztani a németek, olaszok, vallonok és magyarok között, mivel derekasan helytálltak az ostrom során.

Az elfoglalt Esztergom kapitányává az ostromban oroszlánrészt vállaló Pálffyt nevezték ki. A győzelemmel megnyílt az út Buda felé, valamint így elszigetelték Győrt. A következő hónapok további sikereket hoztak. Elfoglalták Visegrádot, ősszel az erdélyi-havasalföldi seregek Gyurgyevónál megverték Szinán utóvédjét. A következő évben azonban a keresztény szövetségesek vereséget szenvedtek Mezőkeresztesnél, elveszett Eger is. A harcok váltakozó sikerrel folytak, 1597-ben Pálffy visszafoglalta Tatát, a következő évben pedig visszavették Győrt. Mindkét helyen petárdát alkalmaztak a kapuk berobbantására. 1600-ban viszont a magára maradt Kanizsát feladták a keresztény védők. A korszak egyik legnagyobb magyar katonai tehetsége, Pálffy Miklós is abban az évben hunyt el. Burgau 1596-ban visszavonult fényűző günzburgi rezidenciájára. Mansfeld másik alvezére, Schwarzenberg 1598-ban főhadparancsnok lett, ő vette vissza Győrt. Két évvel később azonban a lázadó vallon katonák elleni harcban messziről fejbe lőtték, s mindössze 53 évesen meghalt. Csak kevéssel élte túl egykori vezértársát, Pálffyt.

13 Adolf von Schwarzenberg

Az esztergomi ostrom másik szereplője, a várat feladó anatóliai Lala Mehmed pasa 1605-ban visszafoglalta Esztergomot. Egy évvel később a végletesen kimerült felek a zsitvatoroki békében zárták le a pusztító háborút.

Tózsa-Rigó Attila 

Források

Fuggerzeitungen

https://fuggerzeitungen.univie.ac.at/

https://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?zoom=28.

Szakirodalom

Bagi Zoltán Péter: Esztergom 1595-ös ostroma. Aestas 14. (1999) 4. sz. 59–65.

Bagi Zoltán Péter: Karl von Mansfeld és a tizenöt éves háború. In: J. Újváry Zsuzsanna (szerk.): Az oszmán–magyar kényszerű együttélés és hozadéka. Piliscsaba, 2013. 287–300.

Bagi Zoltán Péter: A Német-római Birodalom és a Magyar Királyság kapcsolatai a XVI–XVII. század fordulóján. Doktori disszertáció. Budapest, 2005.

Bagi Zoltán Péter: Pápa a Fuggerzeitungokban (1573–1604). Pápa, 2020.

Domokos György: Váraink fegyverzete és felszerelése a XVI–XVII. században az inventáriumok tükrében. In: A hódoltság kora. Szakkönyv- és tanulmánygyűjtemény a törökkor történelméből. Arcanum-CD-ROM, Budapest, 2005.

Horváth István: Balassa Bálint megsebesülésének a helyszíne: Esztergom-Víziváros. Honismeret 32. (2004) 3. sz. 6–9.

Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Budapest 2010.

Soen, Violet: Vredehandel. Adellijke en Habsburgse verzoeningspogingen tijdens de Nederlandse Opstand (1564-1581). Amsterdam, 2012.

Tóth Sándor László: Strigonium Receptum (Esztergom 1595. évi visszafoglalása). Acta historica 124. (2006) 63–76.

Tózsa-Rigó Attila: A dunai térség szerepe a kora újkori Közép-Európa gazdasági rendszerében. Délnémet, osztrák, (cseh-)morva és nyugat-magyarországi városok üzleti és társadalmi hálózatai. Miskolc, 2014.

https://austria-forum.org/af/AustriaWiki/Karl_von_Mansfeld

Képek

1 Ostromjelenet a 16. század második feléből (rekonstrukció)
https://i.pinimg.com/originals/58/4d/1e/584d1ec3ae89528aa9eb1c55530081fe.jpg

2 Esztergom korabeli ábrázolása
https://missiles.blog.hu/2016/09/30/esztergom_1543_evi_ostroma?utm_source=www.filter.hu

3 Ütegállás a 16–17. század fordulója körül
https://i.pinimg.com/originals/e3/62/2f/e3622f7e11a1b10c415a1c7f011ea0a1.jpg

4 Esztergom 1595-ös ostromának ábrázolása. A kép eredetije: ÖStA KA Kartensammlung H III a

5 Oszmán lovasroham (rekonstrukció)
https://hu.pinterest.com/pin/45458277467144752/

6 Kürasszírok a harmincéves háború idejéből. 16. század végi társaik felszerelése nem sokban különbözött  a képeken láthatóaktól (rekonstrukció)
https://www.militar.org.ua/foro/viewtopic.php?t=18709&start=10950
https://i.pinimg.com/originals/ab/d1/f7/abd1f7e41a972b731bcf2589ce534aa3.jpg

7 Huszárok lándzsára tűzött török fejekkel (a kép valójában lengyel szárnyas huszárokat ábrázol, de jól illusztrálja a történteket)

http://kadrinazi.blogspot.com/2014/01/

8 Oszmán parancsnoki sátor. Heeresgeschichtliches Museum, Bécs. Fotó: Tózsa-Rigó Attila

9 Karl, burgaui őrgróf, aki egyébként Rudolf császár törvénytelen unokaöccse volt.
https://de.wikipedia.org/wiki/Karl_von_Burgau

10 A spanyol csapatok kirabolják az elfoglalt Antwerpent 1576-ban. Esztergomban is hasonló jelenetek játszódtak le

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/70/De_Spaanse_Furie%2C_anoniem%2C_ca_1585%2C_MAS.jpg

11 Kegyetlen küzdelem a föld alatt (a kép Bécs 1683. évi ostromáról készült, ahol persze az oszmánok támadtak)
https://www.welt.de/geschichte/article149358500/Polens-Panzerreiter-retteten-Wien-vor-den-Tuerken.html#cs-lazy-picture-placeholder-01c4eedaca.png

12 Pálffy (II.) Miklós (1552–1600) síremléke a pozsonyi Szent Márton dóm oldalában
https://www.kozterkep.hu/22787/Palffy_Miklos_siremleke_Pozsony_1601.html

13 Adolf von Schwarzenberg
https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Adolf_von_Schwarzenberg#/media/File:Schwarzenberg,_Adolph;_1547-1600_(2).jpg

[1] Pataki Róbert barátomnak tartozom köszönettel, hogy felhívta figyelmem az analógiára.