Brigadérosok, ezereskapitányok, vicekapitányok és főstrázsamesterek, 1705. január–június

2020. ápr. 17-én indított és 25-én, illetve május 4-én folytatott áttekintésünk a kuruc szabadságharc hősi halottainak kíván emléket állítani. A nyolc évig tartó küzdelem hatalmas veszteségeinek részletes bemutatására, feldolgozására természetesen nem vállalkozhatunk. Amint már jeleztük, legfeljebb a kuruc brigadérosok és törzstisztek (tehát a felső és középső hadvezetés) veszteségeiről vázolhatunk fel többé-kevésbé átfogó (de főként az alsóbb rangfokozatok tekintetében valószínűleg korántsem teljes) képet. Folytassuk most a törzstiszti rangú veszteségek ismertetését az 1705. évi adatokkal, a megkezdett módon: az események időrendjében felvázoljuk a hősi halált halt tiszt elestének körülményeit, pályafutását és családjának sorsát, amennyire a források ezt lehetővé teszik.

Georg Philipp Rugendas: Harcoló kurucok

1705 folyamán tudomásunk szerint Károlyi Sándor (immár harmadik) dunántúli hadjáratában esett el az első rangosabb kuruc tiszt. Károlyi ekkor mindössze néhány hetet töltött el az országrészben: február 20-i átkelése után már március 31-én, Balatonkiliti mellett vereséget szenvedett Siegbert Heister tábornagytól, s ő maga és tisztjeinek többsége is fejvesztve menekült át Paks térségében a Duna–Tisza közére. Pedig Kilitinél, az éjszakai rajtaütésben csak kevesen estek el, Károlyi seregének zöme fővezérétől és tisztjeitől elszakadva Somogyba menekült. A Balatont délről megkerülve Jánosháza térségébe vergődtek, s április 5-én itt ütköztek meg Pálffy János tábornokkal. A kurucok rangidős vezére Ibrányi László ezredes volt, aki vagy elesett, vagy sebesülten fogságba esett, és röviddel később sebeiben elhunyt. Pálffy még Jánosházán el is temettette. Sorsáról néhány hétig bizonytalan hírek érkeztek a kuruc hadvezetéshez: Károlyi Sándor és Bercsényi Miklós is úgy értesült, hogy fogságba esett, s április végén még felesége is a kiváltását kérte Rákóczitól. Május elején már a fejedelmi udvarban is tudtak haláláról, nővérét, Ibrányi Annát azonban még május közepén is azzal biztatták, hogy életben van. (Károlyi Sándor gondosan lajstromozott iratai között szerepelt egy jelentés, amelyet Ibrányi egyik katonája tett ezredesének elestéről és a jánosházi harcról, ez a fontos dokumentum azonban elveszett.) Pályafutása tipikus nemesi karrier volt. Ősi, Szabolcs vármegyei birtokos családból származott, amely a reformáció idején Kálvin hitére tért. Valamikor az 1650-es években született Ibrányi Ferenc és Dessewffy Klára gyermekeként. Apját kisgyermekként elveszítette (1659), édesanyja ezt követően nőül ment báró Barkóczy Istvánhoz, akinek hatására a család katolizált. Miután mostohaapja (1679) és édesanyja (1680) is elhunyt, fiatalon Thököly Imre híve lett. 1684-ben kuruc ezereskapitány, két évvel később viszont már császári ezredes a török elleni háborúban. Ennek ellenére később többször is zaklatták Thökölyanus múltja miatt: megjárta Caraffa tömlöcét, majd az 1697. évi hegyaljai felkelés idején újra letartóztatták, de mindkét alkalommal különösebb bántódás nélkül szabadult. 1701-ben őt is azzal gyanúsították, hogy részt vett a fiatal Rákóczi szervezkedésében, 1703 nyarán mégsem sietett csatlakozni hozzá. Ibrányi várába zárkózott, s csak Kisvárda meghódolása után, augusztus elején tért a fejedelem hűségére. Újra ezereskapitány lett: jobbára saját Tisza menti birtokairól toborzott magának egy lovasezredet. Szinte mindvégig Károlyi Sándor alárendeltségében harcolt.

Ibrányi László két, sokáig hitelesnek vélt portréja
A bal oldali a család, az jobb oldali a sárospataki Rákóczi Múzeum tulajdonában
(egyik kép sem őt ábrázolja, az első szinte biztosan Ibrányi László unokájáról készült, a második pedig ismeretlen személy 17. századi viseletben)

Jól jellemzi a kor változó viszonyait, hogy halálhíre egykori urához, Thököly Imréhez is eljutott, aki akkor már török földön ette a száműzetés keserű kenyerét, s neki magának is csak hónapjai voltak hátra. Megrendülten vette a tájékoztatást, és részvétteli levélben érdeklődött egykori híve özvegyének és árváinak sorsa felől. Ibrányi Lászlót első feleségétől, Bélaváry (Belleváry) Évától született gyermekei (Miklós, Ferenc, Julianna, István és László), második neje, fügei Csathó Judit és mostohafia, Nyakas György, valamint már említett nővére, özvegy Vay Ábrahámné Ibrányi Anna gyászolta. Rákóczi Ramocsaházy Györgyöt nevezte ki az árvák gyámjává, akik közül Juliannát a kassai orsolyiták gondjaira bízták. Özvegye Rákóczihoz folyamodott, hogy mostohagyermekei adják ki számára az őt megillető javakat, első férjétől származó fia, Nyakas György számára pedig mentességet kért a zsoldosállítás terhe alól. Csathó Judit és az árvák között 1707-ben enyhült meg a viszony annyira, hogy a legidősebb fiú, Ibrányi Miklós kiadja mostohaanyjának az őt megillető javakat. A szabadságharc utolsó éveiből Miklósnak több levelét is ismerjük, amelyben birtokai aránytalan terheléséről panaszkodik Károlyinak, 1709-ben azt írta, hogy inkább katona lesz és apjához hasonlóan kész levágatni magát, minthogy odahaza adózzon elpusztult birtokai után. A háború és a pusztító pestisjárvány idején embert próbáló feladat volt a család és a gazdaság irányítása, amely fokozott terhet jelenthetett egy elárvult, tapasztalatlan fiatalember számára. Ibrányi Miklósból ugyan nem lett katona, de később öccsei közül István és László is kardot kötött, s a második világháborúig bezárólag a neves történelmi család minden nemzedékéből követte valaki a kuruc ősapa nyomdokait. Ibrányi László emlékét leszármazottain kívül ma már egész alakos szobra is őrzi egykori birtokán, Ibrány városában.

Ibrányi László 1998-ban felállított szobra Ibrányban (Györfi Sándor alkotása)

Nem egészen két hónappal Ibrányi halála után, Törökszentmiklós mellett vesztette életét Károlyi másik ezereskapitánya, Nyíri András. Ő is azok közé tartozott, akik a balatonkiliti vereség után csapataik hátra hagyásával menekültek át a Dunán, a fejedelem ezért a Károlyi-ezred parancsnokával, Gencsy Zsigmonddal együtt letartóztatta. Egy jó hónapig Egerben raboskodtak, Rákóczi végül őt engedte először szabadon. Hűségét és vitézségét azonnal bizonyíthatta is, mivel a rác határőrök a Nagykunságban portyázva Kunhegyes és Madaras felprédálása után épp gazdag zsákmánnyal indultak haza, amikor Károlyi Sándor ellenük vezényelte csapatait. Amíg a tábornagy a gyalogsággal erőltetett menetben igyekezett a rácok nyomába, addig a Bóné András és Nyíri András vezette lovasság előre nyargalt, és május 24-én Törökszentmiklós térségében utolérte az ellenséget. A rácok a zsákmánnyal rakott szekerekkel elsáncolták magukat és egész éjjel szívósan védekeztek az ellenük indított rohamokkal szemben, hajnalban pedig nyílt harcot vállaltak, amelyben Nyíri lősebet kapott és meghalt, mire a kuruc lovasság visszahúzódott, hogy bevárja Károlyi gyalogságát. (Károlyi Sándor ekkor már csak egy órányi járásra volt csapataival, így tovább sietve Békésszentandrásnál még aznap délelőtt ismét beérte a rácokat, s a Körösön való átkelés közben megharcolt velük, győzelmet aratott és a zsákmányt is visszaszerezte.) Az eseményről a korabeli kuruc hírlap, a latin nyelvű Mercurius Veridicus is beszámolt, külön megemlékezve Nyíri ezredes haláláról.

Az első hazai hírlap, a Mercurius Veridicus tudósítása Nyíri András haláláról

Nyíri testét hazavitték a közeli Sárrétudvariba, s a református templom körül lévő temetőben helyezték végső nyugalomra. A család a szatmári Csengerből származott, Nyíri András édesapja, Nyíri István katonai érdemekért szerzett címeres nemeslevelet még III. Ferdinándtól. András valamikor a századfordulón nősült Udvariban: Bodó János helybeli birtokos leányát, Katalint vette feleségül, s oda is költözött, Ferenc nevű fiuk 1699-ben, Sámuel 1700-ban született. Nyíri András apja nyomdokait követve katonának állt, és a spanyol örökösödési háború első éveiben zászlótartóként harcolt a franciák ellen Pál Deák huszárezredében. Újoncozni küldték haza 1703-ban, de mire megérkezett, már kibontakozott a szabadságharc. 1704 elején ő is kurucnak állt, és lovas ezredesi kinevezést nyert Bercsényi Miklós főgenerálistól. Talán az ő családjáról tudjuk a legtöbbet: egy öccse vele együtt harcolt Szentmiklósnál, s az ütközet hírét ő vitte meg a debreceni bírónak. A fejedelem öt nappal a halála után már birtokadományban részesítette özvegyét, Bodó Katalint és árváit. A család később is Udvariban lakott, ismereteinket jórészt abból a vallatási jegyzőkönyvből meríthetjük, amelyet 1743-ban András fiának, Sámuelnek a nemességéről és származásáról rögzítettek. Ekkor még özvegye is élt. A tanúk beszámoltak a nevezetes armálisról, a család csengeri eredetéről, Nyíri András katonáskodásáról, haláláról és temetéséről. Azt is megtudhatjuk, hogy Nyíri megözvegyült édesanyja is Udvariba költözött, s még az 1720-as években is élt (más forrás szerint őt Tóth Ilonának hívták). A gyermekek közül Ferencet és Sámuelt ismerjük név szerint, s volt még egy ismeretlen nevű testvérük is. A több árvára való tekintettel kapta meg özvegy Nyíri Andrásné Gyulay Ferenc császári ezredes egyik faluját Rákóczitól. A családdal lakott Nyíriné Bodó Katalin kiskorú húga, Bodó Judit is, aki vallomásában még arra is kitért, hogy sokszor aludt egy ágyban sógorának édesanyjával, s így gyakran hallott tőle a család régmúltjáról. (Megkapó adat a korabeli családéletről és lakáskultúráról: a népes nemesi famíliában a feleség kishúga és a férj édesanyja egy fekvőhelyre szorult.) Nyíri András utódai terebélyes családfát alkotnak, több leszármazott ma is Sárrétudvariban él, ahol a Rákóczi-szabadságharc kitörésének 300. évfordulója alkalmából a református templom kertjében az elesett kuruc ezredes is méltó emlékművet kapott.

Nyíri András 2003-ban felállított emlékműve Sárrétudvariban (Cséri Lajos alkotása)

Már az eddigi példák esetében is láthattuk, hogy olykor még a magasabb rangú tisztek elestének körülményeit sem ismerjük pontosan. Néhány esetben az időpont és a helyszín tekintetében is csak hozzávetőleges adataink vannak. Újlaky András ezereskapitányról például csak annyit tudunk, hogy valamikor 1704 második vagy 1705 első felében esett el. Ő Károlyi Sándor első dunántúli hadjáratának idején csatlakozott a kurucokhoz, korábban Pest-Pilis-Solt vármegye esküdtje, majd 1703 augusztusától a megye „zsoldosainak” kapitánya volt. Utóbbi tisztsége lényegében a mindössze kéttucatnyi lovasból álló megyei rendfenntartó erő parancsnokságát jelentette, csapatát azonban október végén kiegészítették a kurucok elleni védekezés miatt, s feladata a dunai átkelők ellenőrzése lett, sőt a folyón cirkáló hajók is az ő felügyelete alá kerültek. 1704 elején katonáival együtt csatlakozott Károlyi Sándorhoz, akinek január 23-án már az ezredesi kinevezést köszönte meg levelében. Mezei lovasezredéről mindössze annyit tudunk, hogy létszáma állítólag még a 400 főt sem érte el, egyetlen név szerint ismert tisztje pedig az a Jánosy Pál főhadnagy volt, aki félévvel korábban még a kis megyei csapat tizedeseként szolgált alatta. Károlyi hadjáratának végnapjaiban Székesfehérvár alól, szinte az utolsó pillanatban sikerült visszavonulnia a Duna–Tisza közére, csapatainak zöme pedig eloszlott, illetve meghódolt Heisternek. További sorsát nem ismerjük, de az ellenség oltotta ki életét, mert bő egy évvel később özvegye, Kubinyi Magdolna „ura meritumit [érdemeit] és elesséssét előhozván”, a Pest megyei Galgamácsa kincstári birtokrészét kérte magának és gyermekeinek adományba, illetve akár bérleményként is. (Mivel a család eleve is birtokolt Galgamácsán, talán ott is laktak, úgy tűnik, hogy az özvegy saját birtokait szerette volna kikerekíteni.) A fejedelem 1705. július 16-án az ország további rendelkezéséig kiutalta a kért falurészt, de a kérvény iktatókönyvi válasza mellett 1706. február 16-i keltezéssel már a visszaadását elrendelő parancsra utaló megjegyzés is olvasható. (Nem tudjuk, miért vették vissza a birtokot ilyen gyorsan, talán jogos tulajdonosai jelentkeztek, ez esetben kérdés, hogy kárpótolták-e valamiképp Újlaky özvegyét és árváit.) Pest-Pilis-Solt vármegye 1709. február 8-án kiadott adójegyzékében a birtokos nemesek, armalisták és szabadosok között szerepel(nek) Újlaky András árvája (vagy árvái) is két és fél dika után kirótt 3 forint 63 dénár adóval. A latin kifejezés rövidítése miatt nem derül ki, hogy egyes vagy többes számról van-e szó, a szatmári béke utáni időből csak Pál nevű fiát említik forrásaink. Az a tény, hogy 1709-ben nem az özvegyet említik, hanem a még kiskorú árvá(ka)t, amellett szól, hogy addigra már Kubinyi Magdolna is elhunyt, a családtörténeti irodalomban is 1705-ből szerepel róla az utolsó adat.

Folyt. köv.

Mészáros Kálmán

Források és irodalom

A közlemény első és második részénél már idézett feldolgozások és források ismétlésétől eltekintünk.

Mészáros Kálmán: Adalékok a vajai Ibrányi család történetéhez és Ibrányi László kuruc ezredes életrajzához. In: Rákóczi-kori tudományos ülésszak II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosótársai, valamint Vay Ádám hamvai hazahozatalának 90. évfordulója alkalmából. 1996. október 25. Szerk. Heckenast Gusztáv, Molnár Sándor, Németh Péter. Vaja, 1997. 65–80.

Seres István: A Szarvas környéki folyami átkelők katonai szerepe és a szarvasi vár helyreállításának terve a Rákóczi-szabadságharc idején. In: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 21. Szerk. Grin Igor. Békéscsaba, 2000. 237–261. – A teljes írás elérhető itt.

Karacs Zsigmond: Udvari családok. Régmúlt idők nyomában. Nyíri András, a Rákóczi-szabadságharc ezereskapitánya. In: Udvari kalendárium 2001. Sárrétudvari, 2000. 44–67.

Nyíri Kálmán: Emlékeimhez. [Megemlékezés és forrásközlés Nyíri András (†1705) kuruc ezredesről és utódairól.] In: Udvari kalendárium 2002. Sárrétudvari, 2001. 108–118. (Köszönet a Nyíri család ma élő tagjainak, Nyíri Csabának és Takács Ádámnak, hogy a karantén alatt számomra nem elérhető adatokhoz is hozzájuthattam.)

Mészáros Kálmán: A kuruc ezereskapitánytól a Horthy-kori huszárság felügyelőjéig. Katonaportrék az Ibrányi család történetéből. In: Élet az arcvonal mögött. Tanulmányok Szabó Péter hadtörténész tiszteletére. Szerk. Kincses Katalin Mária és Illésfalvi Péter. Budapest, 2019. 316–330. – A teljes írás elérhető itt. 

Mercurius Veridicus 1705–1710. Az első hazai hírlap hasonmás kiadása Kenéz Győző fordításával, Benda Kálmán bevezetőjével. [Budapest,] 1979. (Bibliotheca Historica) – Vö. az elektronikus változattal.

Képek jegyzéke

1. Rugendas: Harcoló kurucok
https://dka.oszk.hu/045500/045580

2a. A család által sokáig Ibrányi Lászlónak tulajdonított portré, amely a viselet és a vele párban álló női képmás (mint feleség) alapján inkább unokáját, Ibrányi Miklós szabolcsi alispánt ábrázolja

2b. Ibrányi László sokáig hitelesnek hitt portréja Sárospatakon http://www.npg.hu/component/jcollection/item/228

2c. Ibrányi László szobra Ibrányban
https://www.kozterkep.hu/17510/ibranyi-laszlo-kuruc-ezredes

3. A Mercurius Veridicus tudósítása Nyíri András haláláról https://epa.oszk.hu/00900/00904/00001/PGS_R_XI_279_Fasc_12_6/mv_1_ny/img/PGS_R_XI_279_Fasc_12_1_11__03.jpg

4. Nyíri András emlékműve Sárrétudvariban
https://www.kozterkep.hu/18623/nyiri-andras-emlekmu