1 A komáromi erőd 1848-ban

(Az első rész itt olvasható.)

Kossuth október 18-án – egy esetleges francia és angol közvetítési ajánlat híréről értesülve –a lajtai táborba ment, s immáron harmadik toborzóútján kb. 10 000 főnyi, többségében nemzetőrökből és frissen felállított honvédzászlóaljakból álló erőt gyűjtött össze. Október 19-én érkezett meg gőzhajón Komáromba, s az őt fogadó várparancsnokot, az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) által szeptember 30-án kinevezett Majthényi István ezredest „tábornoknak” szólította. „Kérem ezt egy diplomával verifikáltatni” – írta az OHB-nak. Majthényinek komoly érdemei voltak abban, hogy az erőd 1848 szeptemberében magyar kézre jutott, s néhány nappal korábban Majthényi visszautasította mind Latour osztrák hadügyminiszter, mind Jellačić felhívását az erőd átadására. Az OHB eleget tett Kossuth kérésének, s október 20-án „azon különös érdemeinél fogva, melyeket a haza iránt a nagy fontosságú várnak megmentése által tanúsított”, tábornokká nevezte ki Majthényt.

A kinevezés e szokatlan formája miatt azonban Nyáry Pál, az OHB helyettes elnöke tiltakozott, s nemes egyszerűséggel sarlatánériának minősítette Kossuth eljárását. Kossuth részben Majthényi érdemeivel indokolta ezt, részben a pozíció fontosságára hívta fel a figyelmet: „Olyan várnak parancsnoka, hol előtte sohase volt kisebb ember, mint generális, alattvalói közt csak úgy hemzsegnek a törzstisztek [...]. Szeretném tudni, hogy ha például Görgei, mint generális nehány napok múlva berukkolna Komáromba, mikint lehetett volna Majthényi állásának anomáliáján segíteni, ha én első tábornoknak ki nem nevezem. A hatalommal nem kell visszaélni, de élni kell.”

Az OHB Kossuth távollétében is foglalkozott tábornoki kinevezésekkel. Az ozorai győzelem után a fősereghez visszarendelt, de aztán saját elhatározásából Zala megyébe vonuló Perczel Mór vezérőrnagy október 17-18-án felszabadította a Muraközt. Perczel erről szóló október 17-i jelentését október 20-án felolvasták a képviselőházban is. Ezután az elnöklő Pálffy János a Ház helyeslésétől kísértetve „Perczel Mór derék hazánkfia és ezredesünknek, a táborában levő tiszteknek, s átalában az összes seregének a Ház teljes méltánylatát és köszönetét” nyilvánította.

2 Perczel Mór

Madarász József – aki bátyjától, Lászlótól már tudhatott Perczel és Görgei összeütközéséről az ozorai diadal előtt, és Görgei október 11-i tábornoki kinevezéséről – kifejtette, hogy „Magyarhonnak leginkább vezérekre levén szüksége, oly egyéneket óhajt vezértisztei közé számíthatni, kik a haza polgári pályáján jártasok levén, a katonai pályán is a hazának szerencsés szolgálatokat tehetnek.” Ezért ő bizton reméli „a Honvédelmi Bizottmány által Perczel Mór vezér és polgártársunknak a haza iránti érdemeinek jutalmazásául nemsokára a tábornoki méltóságra felemeltetését”; s bár ezt a Ház nem határozza el, az OHB előtt a Ház rokonszenve „tudva levén, ez kötelességének fogja ismerni a kinevezést minél előbb sikeresíteni.” Az OHB pedig külön levélben közölte Perczellel, hogy a képviselőház határozata alapján „a vezérségre leendő előléptetéseknél” iránta „különös tekintettel” kell lennie. „Ezt addig is, míg maga útján közölhetnők, Önnel előlegesen közölni kedves kötelességünknek ismerjük.” Magát a kinevezést azonban Kossuth beleegyezéséig elhalasztották.

3 Madarász József

Október 22-én az OHB elrendelte Bakonyi Sándor és – valószínűleg Pázmándy és társai október 13-i javaslatára – Lázár György ezredesek vezérőrnagyi kinevezését, október 16-tól számítandó ranggal és illetménnyel. A két kinevezést a hadügyminisztérium és az Országos Nemzetőrségi Haditanács közzé is tette. Az OHB azonban – úgy tűnik – nem értesítette róluk Kossuthot.

Kossuth október 23-án érkezett meg a lajtai táborba. A Lajtánál megtorpanó magyar fősereg katonai és politikai okokból egyaránt késlekedett a forradalmi császárváros megsegítésével. Kétszer is átlépte a határt, de mindkét alkalommal vissza is tért a Lajta jobb partjára. A Bécs alatt álló cs. kir. erők már Windisch-Grätz tábornagy főseregének beérkezése előtt túlerőben voltak, s Kossuthnak minden ékesszólását latba kellett vetnie, hogy rávegye a sereg tisztikarát a Lajta immár harmadik átlépésére. Kossuth aggodalmai valóra látszottak válni. Móga és környezete – egyébként tökéletesen helytálló – szakmai érvekkel tiltakoztak az újabb támadás ellen, de látszott rajtuk, hogy aggasztják őket a támadás politikai következményei is: az, hogy az uralkodó által kinevezett tábornaggyal, s immáron nem csupán a horvát hadsereggel kell szembeszállniuk. Október 24-én futár érkezett a táborba Windisch-Grätztől. A tábornagy felszólította a volt cs. kir. tiszteket, térjenek vissza a császári lobogók alá. A tisztikar – még Kossuth távollétében – úgy döntött, nem engedelmeskedik a parancsnak, de a határt sem lépi át, mert „különben akasztófa vár reájok.” Erről Móga értesítette Kossuthot is. Kossuth kijelentette, tisztába akar jönni a tisztikar szándékaival: „jobb szeretem, ha fele elmegy, mintsem hogy az egész határozatlan és kétkedő maradjon; azért minden tiszttől nyilatkozatot kívánok.” Október 25-én meg is kapta e nyilatkozatokat. Ezt követően a tisztikar előtt felolvasta Windisch-Grätz felhívását, s a saját válasznyilatkozatát, majd beszédet mondott. Ebben ugyan hibáztatta, hogy a magyar hadsereg nem üldözte a megfelelő időben Jellačićot, de méltányolta a tisztikar morális szempontjait. A beszéd hatására több tiszt visszavonta benyújtott lemondását.

Nem úgy a tábornokok. Móga betegségére hivatkozva kérte nyugalmaztatását; Holtsche kijelentette, hogy ő bizony jelentkezni akar Windisch-Grätznél. Kossuth sajnálta Holtsche távozását, „mert derék és a seregben kedvelt vezér", s csak kötelezvény ellenében engedte meg távozását. Teleki Ádámról hallomásból tudta, hogy távozni készül. „Isten hírével” – írta róla. Kossuth úgy vélte, rossz hatású lenne, „ha az elhatározás percében nem volna egy régi generálisunk sem", s ezért Mógát néhány napi maradásra kérte. Az altábornagy ezt meg is ígérte.

4 Schweidel József

Kossuth tehát október 25-én megírta az OHB-nak, „hogy néhány generálisra van szükségünk.” Másnap pedig arra hivatkozva, hogy ha az ütközet pillanatában nem akarja tábornokok nélkül hagyni a sereget, kénytelen lesz Görgei tábornoki kinevezését kézbesíteni, „a szükséges regardok [tekintetek]” szempontjából javasolta Lázár György és Schweidel József ezredesek tábornoki kinevezését. (Schweidelt még Lázárral együtt, október 11-én léptette elő ezredessé az OHB). „Nehogy emiatt másutt kellemetlenségek támadjanak”, Kossuth kérte, hogy az OHB nevezze ki tábornokká Vetter Antal, Bakonyi Sándor és Perczel Mór ezredeseket. Vetter és Bakonyi esetében a rangidősségre való tekintet indokolta a kinevezést. Bakonyi már 1848 előtt ezredes volt, Vettert pedig szeptember 22-én még Batthyány léptette elő. Emellett Vettert az OHB október 20-án a honvéd táborkar (vezérkar) főnökévé nevezte ki; új beosztása is indokolta tehát előléptetését. A kétes eredetű ranggal rendelkező Perczel esetében más típusú kellemetlenségekre is gondolhatott Kossuth. Arra, hogy a Görgeivel rossz viszonyban lévő ezredes aligha bocsátaná meg, ha Görgeit előbb neveznék ki tábornokká, mint őt. Ekkor már olvashatta a Közlönyben a képviselőház október 20-i ülésének jegyzőkönyvét is, s ez csak megerősíthette őt szándékában.

5 Vetter Antal

Nem várta meg viszont az OHB Kossuthot négy másik tábornoki kinevezéssel. Miután Erdélyben kitört a román lázadás, Puchner főhadparancsnok pedig felmondta az engedelmességet, kulcsfontosságúvá vált, hogy az ott állomásozó cs. kir. alakulatok hűségét biztosítsák. Az október 16-i agyagfalvai székely nemzeti gyűlés után báró Vay Miklós királyi biztos javasolta az OHB-nak Baldacci Manónak, az 51. (Károly Ferdinánd) gyalogezred, Dobay Károlynak, a 15. (2. székely) határőr gyalogezred, és Sombori Sándornak, a 11. (Székely) huszárezredek parancsnokainak vezérőrnagyi kinevezését. (Franz Dorsnerét, a 14. (1. székely) határőr gyalogezredéét nem!). Baldacci a felső-, Sombori az alsó-erdélyi magyar csapatok parancsnoka, Dobay ez utóbbiak parancsnokhelyettese volt. Az OHB a javaslatot jóváhagyta, s október 27-én már arról értesítette Vayt, hogy a Hadügyminisztérium neki fogja megküldeni a kinevezéseket, de „ezeket csupán az esetben kézbesítse az illetőknek, ha ezekben ügyünk hű pártolóit fogja megismerni, s tettükért a felelősséget elvállalja.”

A magasrangú cs. kir. tisztek megnyerését szolgálta Fackh József ezredes, óbecsei dandárparancsnok kinevezése. Fackh október 13-án Földvárnál megvert egy szerb oszlopot, kineveztetését tehát – Kiss Ernőéhez hasonlóan – egy harctéri siker magyarázta.

Október 11–27. között az OHB összesen tizenkét honvéd vezérőrnagyot nevezett ki. Közülük összesen hat fő szolgált ezredesként 1848 előtt. A többiek előléptetését elsősorban a „káderhiány” indokolta, hiszen egyedül Vetter ezredesi rangja volt egy hónapnál (!) régibb. A többiek ezredesi és vezérőrnagyi kinevezése között Görgei esetében csupán 4 (!), a többieknél 17-20 nap telt el. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Görgei, Schweidel az alezredesi fokozat átugrásával lett őrnagyból ezredes, világossá válik, milyen fontosnak tartotta Kossuth és az OHB a honvédtábornoki kar megteremtését. Az OHB október 29-én külön rendeletben közölte a Haditanáccsal: „...minden eddig kinevezett vagy jövőre kinevezendő tábornokok közt semmi különbség nem létezik, s azért mindnyájan a magyar sereg tábornokainak fognak tekintetni.” Kevésbé vigasztaló viszont az a tény, hogy a tizenkét vezérőrnagyból 1849 január elejéig hét fő hagyta el az önvédelmi harc táborát.

A Kossuth által a lajtai táborban eszközölt kinevezéseknek komoly szerepük volt abban, hogy az október 30-i schwechati vereség, Móga, Teleki és Holtsche lemondása után a hadtest szervezeti keretei nem bomlottak fel. A hadtest (majd hadsereg) parancsnokságát Kossuth november 1-én Görgeire bízta, a dandár- és hadosztályparancsnoki posztokat többnyire szintén az újonnan kinevezettek vették át.

6 A schwechati csata 1848. október 30-án

Furcsa módon történt az egyetlen november folyamán eszközölt vezérőrnagyi kinevezés. Répásy Mihályt az OHB október 11-én léptette elő őrnagyból a 6. (Württemberg) huszárezred ezredesévé. Valamilyen oknál fogva azonban Kossuth őt nem javasolta tábornoki kinevezésre október 26-án. Igaz, Répásynak ekkor még nem voltak harctéri érdemei, az október 30-i schwechati csatában azonban az általa vezetett lovasdandár akadályozta meg a cs. kir. lovasság bekerítő mozdulatát. November 4-én Kossuth már tábornokként emlegette Répásyt, s Görgei javaslatára őt bízta meg a huszárezredek pótlovazásának ügyével. Mészáros hadügyminiszter ugyan morgott amiatt, hogy egy frissen előléptetett tábornok a hadügyminisztérium ügykörébe tartozó feladatra neveztet ki tábornoki rangban valakit, de aztán lenyelte ezt a sérelmet. Répásy tábornoki kinevezését azonban csak december 2-án publikálta a Közlöny.

Hermann Róbert

A képek Hermann Róbert magángyűjteményéből származnak