Brigadérosok, ezereskapitányok, vicekapitányok és főstrázsamesterek, 1705. július–december

A nyolc évig tartó küzdelem hatalmas veszteségeinek részletes bemutatása, feldolgozása helyett a jelen keretek között csupán a kuruc brigadérosok és törzstisztek (tehát a felső és középső hadvezetés) veszteségeiről vázolhatunk fel többé-kevésbé átfogó (de talán még ezen a szinten is hiányos) képet. Ötödik folytatásunkban az 1705. év második felének adatait ismertetjük a törzstiszti rangú veszteségekről a korább módon: az események időrendjében felvázoljuk a hősi halált halt tiszt elestének körülményeit, pályafutását és családjának sorsát, amennyire a források ezt lehetővé teszik. 

Georg Philipp Rugendas: Kuruc huszárok és német dragonyosok csatája

Az előző rész végén bemutatott Újlaky Andráshoz hasonlóan Hatvani Szabó András alezredesről is csak annyit tudunk, hogy valamikor 1704–1705 folyamán (az alább közlendő adatok alapján leginkább 1705 késő tavaszán) esett el a császáriakkal (talán a budai rácokkal) vívott harcok egyikében. Fiatalember volt, apjával, Szabó Máté hatvani postamesterrel együtt már 1703-ban csatlakozott a kurucokhoz, és egy lovasezredet szerveztek Pest-Pilis-Solt, Heves és Nógrád vármegyéből. Ennek az alakulatnak lett apa és fia az ezredese, illetve alezredese. Főként Pest előterében csatároztak a budai és pesti császári helyőrség portyázóival, s még a Csepel-szigetre is átkeltek, ahonnan egy alkalommal elhajtották a bécsi Udvari Haditanács elnökének, Savoyai Eugén hercegnek a ménesét. Rákóczi 1705 nyarán egy fiatal dunántúli nemesnek, a később nagy hírre kapott Bezerédj Imrének adományozta az ezeredet, Szabó Máté pedig nyugalmasabb helyi alkalmazást nyert: hatvani főkapitány, egy rövid átmeneti időre pedig szolnoki parancsnok lett. Hatvani főkapitányi kinevezése 1705. július 28-án kelt, s a kinevezési okmányban Rákóczi „az haza szolgálatjában elesett fiának, néhai Szabó Andrásnak” érdemeiről is megemlékezik. Tizenegy nappal korábbról ismerjük az ezred létszámkimutatását, s akkor az alezredesi poszt már betöltetlen volt, a második sereget pedig a néhai alezredes századaként említik. (Ebben az időben az ezredek első három századát gyakran még maguk a törzstisztek vezették: az ezredes az első, az alezredes a második, az őrnagy pedig a harmadik élén állt századparancsnokként, s természetesen mindkét tisztségükért felvették a zsoldot.) Pedig Rákóczi már hetekkel korábban, június 2-án kinevezte utódává Gyulay Jánost, végül azonban nem ő, hanem Kókai Márton foglalta el a posztot. Szabó Andrásról az utolsó adatunk 1704. szeptember elejéről való, amikor apjával együtt egy hatvani pince átengedéséért folyamodott Rákóczihoz, ezt a bejegyzést azonban áthúzták a fejedelemhez benyújtott kérelmek iktatókönyvében. Ezek szerint 1704 szeptembere és 1705 májusa között halt hősi halált. Feleségét, Füstös Rozáliát már 1703 végén elveszítette, gyermekei közül pedig Gábor (1700) és András (1703) születését, valamint László halálát (1700) jegyezték be a hatvani római katolikus anyakönyvbe. (Figyelemreméltó adat, hogy Gáborka keresztelése és a kis Laci temetése az anyakönyv szerint azonos napon történt.) Úgy tűnik tehát, hogy két árvát hagyott édesapjára, édesanyjáról azonban nincs adatunk. Egy későbbi nemességvizsgálatból ismerjük Mihály nevű testvérét. Szabó Máté – aki a mátraverebélyi kegytemplom újjáépíttetőjeként is megérdemli figyelmünket – 1709 késő őszén meghódolt a császáriaknak. A kurucok még körülbelül háromnegyed évig tartották ellenőrzésük alatt Pest és Heves megye jelentős részét, a labanccá lett Szabó család birtokait így elkobozták. Egy jelentés azonban megemlíti, hogy a zár alá vett javak között Szabó Máté kis unokáját illető birtokrész is van, akinek megkárosítása nem lenne méltányos. Szabó Andrásnak legalább az egyik kisfia tehát megérte a szabadságharc végét. Hogy az akkor tomboló pestisjárványt is túlélte-e, és ha igen, mi lett a későbbi sorsa, azt egyelőre nem ismerjük.

Hatvan látképe közvetlenül a töröktől való visszafoglalás után (1686)

Az 1705. évi hadjárat utolsó nagy csatája Zsibónál történt 1705. november 11-én. Rákóczi itt próbálta megállítani Louis Herbeville marsall Erdély felmentésére igyekvő főseregét. A félig elkészült sáncok között vívott küzdelem a kurucok vereségével zárult, s Erdély nagy része átmenetileg császári kézre került. A csatában esett el Szappanos István gyalogos ezereskapitány. Származásáról, előéletéről semmit sem tudunk, akik füleki származásáról és Thökölyanus múltjáról írnak, azok vagy Szappanos Mihállyal keverik össze, vagy minden alap nélkül vélelmezik kettőjük rokoni kapcsolatát. Mihály csak 1705-ben tért haza török földről, István azonban már 1703 nyarán vagy kora őszén csatlakozott a kurucokhoz. Gyalogezredet szervezett, szeptember végén vagy október elején megsebesült, amelyből még december elején sem épült fel teljesen. Ekkor Belényes vidékén állomásozott csapataival, november 18-án a rácok támadásakor is helytállt, bár a várost az ellenség felégette és kifosztotta, a várat sikerült megtartania: „Mikor a rác reánk jött ide, mindeszve talám harmincadmagammal voltam, de mégis 25 esett el bennek” – írja 1703. december 3-án Gyulay Jánosnak. Később a Biharnál elesett Székely Mózes hajdúinak maradéka is az ő regimentjébe került Gesztesi György vicekapitánnyal együtt. Ezek az adatok azt valószínűsítik, hogy Bihar megyei lehetett, talán Váradról ment a kurucok közé. 1705-ben a mezőtúri sánc, majd a szolnoki vár őrségét erősítette hajdúival. Halálának körülményeit nem ismerjük, Rákóczi egy jó hónappal a csatavesztés után már ezredének utódlásáról intézkedett, s ekkor írta idősebb Barkóczy Ferenc lovassági tábornoknak, hogy „Szappanos kapitányunk Zsibónál tette le életét”. Károlyi Sándor, úgy tűnik, csak késve értesült Szappanos István haláláról, s őt javasolta a Zsibó utáni zűrzavaros időszakban veszélyeztetettnek gondolt huszti vár őrségének élére. A fejedelem e javaslat kapcsán elismerően ír a néhai ezredesről: „Szappanos István – úgy tudjuk – elesett, másként alkalmatosnak ítéltük volna lenni a huszti praesidiumban.” Rákóczi tehát elégedett volt a szolgálatával, erélyes és megbízható tisztnek tartotta. Nem tudjuk, volt-e családja, volt-e aki megsirassa és nevét tovább örökítse.

A zsibói csata vázlata

A császári fővezér, Louis Herbeville marsall képmása

A zsibói csatát követően, az 1705 végi erdélyi harcokban esett el egy másik alig ismert kuruc törzstiszt, Petneházi Nagy György is. Róla még Szappanos Istvánnál is kevesebb adatunk van. A kuruc hadsereg első mustrakönyvében találkozunk vele először: 1704. szeptember 12-én már Pongrácz György lovasezredének vicekapitánya volt, s a bejegyzés szerint Petneházáról származott. (Hogy csakugyan a nyírségi Petneházán lakott vagy született volna, nem tudjuk megerősíteni, lehetséges, hogy családneve vagy családnévvé vált előneve alapján írták be a származási, illetve lakhelyére utaló adatot a hadiszemle során.) Nem sokkal a halála után, 1706. január 6-án Orosz Pál generális elismeréssel írt róla a fejedelemnek: szerinte Pongrácz helyett „szegény Petneházi, míg élt, a’ viselte gondját” a regimentnek, maga Pongrácz György „nem arra való” volt. (Az ezredes hamarosan tényleg kancelláriai titkár lett, s ezredét Jósika Dániel báró kapta meg.) Rákóczi az elesett Petneházi (Nagy) György utódlásáról 1706. január 3-án gondoskodott: egyik korábbi hadsegédét, Gyulay Jánost nevezte ki a helyére. (Vele fentebb Szabó András kinevezett utódaként is találkoztunk már, de azt a beosztást végül nem foglalta el. Jellemző, hogy efféle források alapján vagyunk kénytelenek felvázolni olyan tényeket és eseményeket, amelyekről érdemi információval nem rendelkezünk. Gyulay János nem sok szerepet játszott a szabadságharc hadműveleteiben, de két alezredes hősi halálához is támpontot jelent az ő kinevezési okmánya.) Utolsóként ismét Rákóczi egyik rendelkezését idézhetjük az elhunyttal kapcsolatban, s ez már családi hátteréről is elárul valamennyit: a fejedelem 1706. január 1-jén arra utasította az Erdély védelmével megbízott Károlyi Sándor tábornagyot, hogy „Petneházy Ferencnek Betthlennél elesett Petneházi György nevű atyjafiának jószágát Pongrácz kapitánnyal adassa meg”. Hogy atyafiság alatt itt testvért, féltestvért vagy távolabbi rokont kell-e érteni, az nem derül ki. Az alezredes halálának körülményeiről is ez a forrás említi a legtöbbet: Bethlen váránál esett el. Rákóczi Zsibó után csak lassan hagyta el Erdélyt, nem szerette volna, ha fejvesztett menekülésnek tűnik a visszavonulása, éppen ezért Bethlen várában például november 14-étől 16-áig három napot töltött. Nem sokkal utóbb, november 25-én Károlyi már arról tett jelentést, hogy a vár császári kézre került. Pongrácz György november 30-án a Bethlentől északnyugatra fekvő Rogozról írt levelében név nélkül ugyan, de még élőként említi vicekapitányát. Petneházi tehát ezt követően, valamikor december folyamán veszthette életét Bethlen közelében, egy pontosan nem ismert harci cselekmény során. Felesége és gyermekei bizonyára nem maradtak, hiszen javaiért fivére vagy távolabbi rokona jelentkezett.

Bethlen András kastélya

Bethlen vára a Rákóczi-szabadságharc után szinte nyomtalanul eltűnt. Ez a Bethlen András kastélyáról készült fotó az 1913. évi állapotában is mutatja, hogy az épület 18. századi (esetleg még korábbi) eredetű: talán az egykori vár részét képezte, esetleg annak köveiből épült.

Folyt. köv.

Mészáros Kálmán

Áttekintésünk korábbi részei itt érhetők el:

I. rész (bevezetés és 1703): 2020. április 17.

II. rész (1704. január–május) 2020. április 25.

III. rész (1704. június–december) 2020. május 4.

IV. rész (1705. január–június) 2020. május 20.

Források és irodalom

A közlemény első, második és negyedik részénél már idézett feldolgozások és források ismétlésétől eltekintünk.

Képek jegyzéke

Georg Philipp Rugendas: Kuruc huszárok és német dragonyosok
https://dka.oszk.hu/045600/045603

Hatvan vára 1686-ban
http://epitettemlekek.hu/varak/heves-megye/var-es-telepuleserodites-hatvan/

A zsibói csata vázlata
https://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=26449

Louis Herbeville gróf, császári tábornagy portréja
http://www.kulturpool.at/plugins/servlet/watermark/markImage?params=fGltYWdlVXJsPWh0dHA6Ly93d3cuYmlsZGFyY2hpdmF1c3RyaWEuYXQvUHJldmlldy83ODQ2MTA3Lm
pwZ3x3YXRlcm1hcmtUZXh0PcKpIMOWc3RlcnJlaWNoaXNjaGUgTmF0aW9uYWxiaWJsaW90aGVrfGRlZmF1b
HRJbWFnZVVybD1odHRwOi8vd3d3Lmt1bHR1cnBvb2wuYXQvcy8xNzI0LzUvMi9fL2Rvd25sb2FkL3Jlc291cmNl
cy9hdC51bWEua3VsdHVycG9vbC5rdXBvLXVpOnN0eWxlcy1kZWZhdWx0LWljb25zL2ljb24taW1hZ2UuZ2lm

Bethlen András kastélya Bethlenben (1913. évi képeslap):
https://kepeslapok.wordpress.com/2013/05/01/bethlen/beethleen/