Az első rész után folytatjuk a válogatást az első világháború legnagyobb tengeri csatájának brit oldalon történt érdekesebb epizódjaiból. Vendégszerzőnk, Kiss László írása.

A szerencsés és a peches

A jütlandi csata minden bizonnyal leghevesebb összecsapása az elővédek csatacirkálói között zajlott le. Ennek során szinte minden résztvevőt találat ért, és két brit páncélos a személyzete túlnyomó részével el is merült. Beatty hajói között azonban volt egy, amelyet nem csak a páncélzata és a legénysége szakértelme védett.

A XX. század legelején létrehozott csatacirkálókat, ezeket a nagy, gyors és erős egységeket nem arra találták ki, hogy libasorban egymás mögött haladva tengeri csatákat ...

A vasfüggöny Európa második világháború utáni kettéosztottságának volt a szimbóluma, amely a kétpólusú világrend kibékíthetetlen ellentétét jelképezte. A szögesdrót akadályból, aknamezőből és magaslati figyelőhelyekből álló műszaki zár célja a Kelet és a Nyugat hermetikus elválasztása volt. Magyar szakaszának telepítését 1949 kora tavaszán kezdték meg. 1950 végére 1000 km drótakadályt építettek ki az ország déli és nyugati határán, amelyből 871 km-t elaknásítottak, valamint 291 magaslati figyelőhelyet emeltek. [1] A jogosulatlan határátlépés megakadályozása a határőrség feladata volt. A határsértők elleni fellépés legvitatottabb aspektusát a visszafordíthatatlan következményekkel járó ...

„Szükség esetén készítek ágyúkat…” – tudatta Leonardo da Vinci leendő patrónusával, Ludovico Sforzával, amikor 1482-ben állásért folyamodott a milánói herceghez. Vannak, akik azt állítják, hogy soha egyetlen ágyút sem öntöttek annak alapján, amit a Leonardo tervezett, ugyanakkor kéziratos hagyatékában több olyan, mára közismertté rajz is található, melyek láttán a laikus nem kérdőjelezheti meg, hogy ehhez a hadmérnöki mesterséghez is értett. Mielőtt rátérnénk tűzfegyvereinek bemutatására, gondolkodjunk el: vajon mi késztette arra a humanista festő- és szobrászművészt, hogy pusztító tűzfegyverekről fantáziáljon?

A választ minden bizonnyal a korabeli, XV. század végi észak-itáliai politikai és ...

Brigadérosok, ezereskapitányok, vicekapitányok és főstrázsamesterek 1704. június–december

2020.  ápr. 17-én indított és 25-én folytatott áttekintésünk a kuruc szabadságharc hősi halottainak kíván emléket állítani. A nyolc évig tartó küzdelem hatalmas veszteségeinek részletes bemutatására, feldolgozására természetesen nem vállalkozhatunk. Amint már jeleztük, legfeljebb a kuruc brigadérosok és törzstisztek (tehát a felső és középső hadvezetés) veszteségeiről vázolhatunk fel többé-kevésbé átfogó (de főként az alsóbb rangfokozatok tekintetében valószínűleg korántsem teljes) képet. Folytassuk most a törzstiszti rangú veszteségek ismertetését az 1704. év második felével, a megkezdett módon: az események ...

Noha erről a tárgyról általában kevés szó esik, fontossága mégis vitathatatlan, hiszen ahogy azt már I. Napóleon császár, a legendás francia uralkodó és hadvezér megmondta: „A hadsereg a hasával menetel”, vagy magyarul prózaibb megfogalmazásban: „Éhes katonával nem lehet harcolni” . Mit is ettek tehát a katonák a XIX. század közepén?

A kor hadseregében szolgálóknak, így a honvédsereg tagjainak is a legfontosabb alapellátási cikke a „prófunt”, azaz a „komiszkenyér” volt, amelyből egy napra 2 font (kb. 80 dkg) járt, lényegében ingyen. Ez rúd alakú barna kenyeret jelentett, amely rozs-tönkölybúza keverékből készült. Elkészítéséről a hadsereg vezetése gondoskodott, amely a gabonát raktárakba ...

Fronthétköznapoknak általában azok a kisebb-nagyobb időegységek számítottak a harctereken küzdő katonák életében, amikor az öldöklő harcoktól mentesen, saját sorsukkal törődhettek és gondolataikban távoli szeretteiknél lehettek. Ezek a napok, hetek, esetleg hónapok is mozgalmasan teltek el, hiszen az ellenséges vonalak figyelése, a védőállások tökéletesítése, fegyverek karbantartása, fogolyszerző és felderítő vállalkozások, illetve arcvonal mögötti esetleges utókiképzések mind-mind velejárói voltak a harctéri szolgálatnak.

A harcoktól mentes fronthétköznapok időszaka a tragikus sorsú 2. hadsereg alakulatainak esetében akkor köszöntött be, amikor az 1942 nyári Don menti hídfőcsaták után négy hónapig ...

„A természet legfőbb ajándéka, a szabadság megőrzése céljából találok ki támadó és védekező eszközöket, arra az esetre, ha nagyravágyó zsarnokok gyötörnének minket…” – A leghíresebb, legnépszerűbb, már kortársai által is leginkább csodált polihisztor-zseni, Leonardo da Vinci (1452–1519) nagyon is tudta, kik ellen, miféle zsarnokok ellen kell a szabadságot védeni a reneszánsz Itáliában, hiszen a legnagyobbakat közülük, a Sforzákat, Borgiákat, vagy a francia királyt közelről ismerte, s mi több, nem egynek szolgálatában is állott.

Leonardo da Vinci leghitelesebbnek tartott portréja, örökbefogadott fia és tanítványa, Francesco Melzi rajza

Köztudott, hogy a festő kedvenc tartózkodási helye Milánó ...

Csákváry Ferenc a Hadtörténelmi Közlemények főszerkesztője 60 éves. Ez magánügy – mondhatná valaki (tiszteletlenebbül: „egyéni szociális probléma”), ha ez a tény nem jelentené egyúttal ...

A katonai propaganda hatásával már a 16–17. század óta tisztában voltak az egyes európai udvarok és kormányok. A hadi sikerek, illetve az ellenség kudarcainak megörökítése, az erről szóló hírek közzététele szempontjából óriási jelentősége volt a 15. századtól kezdve mind nagyobb és nagyobb körben elterjedő nyomdai eljárásoknak. A röpiratok, aprónyomtatványok révén az olvasni tudó nagyközönség egyre jelentősebb rétegeit lehetett tájékoztatni az eseményekről, s a mind jelentősebb szerephez jutó közvélemény befolyásolásában ennek komoly szerepe volt.

Nem véletlen, hogy az abszolutisztikus hatalomgyakorlással szembenálló rétegek és csoportok oly nagy vehemenciával követelték a sajtó, azaz az információ ...